Ofra Haza (Hebrew: עפרה חזה, (November 19, 1957 – February 23, 2000) was a popular Israeli singer, actress and international recording artist.Of Yemenite Jewish ancestry, Haza was born the youngest of nine children in the poor Tel Aviv neighborhood of Hatikvah (meaning "hope" in Hebrew). She became an instant local, then national, success story, the subject of great pride for many Israelis of Yemenite origin.
Her voice has been described as mezzo-soprano, of near-flawless tonal quality, capable of lending itself to a variety of musical styles with apparent ease.
Inspired by a love of her Yemenite-Jewish culture, the appeal of her musical art quickly spread to a wider Middle Eastern audience, somehow bridging the divide between Israel and the Arab countries. As her career progressed, the multi-lingual Haza was able to switch between traditional and more commercial singing styles without jeopardising her credibility. The music, too, fused elements of Eastern and Western instrumentation, orchestration and dance-beat. Success was to follow in Europe and the Americas; during her singing career, she earned many platinum and gold discs.
At the age of twelve-and-a-half, Haza joined a local theatre troupe, and manager Bezalel Aloni spotted her exceptional singing talent. He staged many of his productions around Haza as the centrepiece and later on he became her longtime manager and mentor. At the age of 19, she was Israel's first pop princess and retrospectively, music journalists described her as "The Madonna of the East".
By the time she had completed her military service in 1979, Aloni's protégé had matured as a singer and was ready to launch a solo career.
Her first album, entitled Al Ahavot Shelanu (Our Love), was released in 1980 and yielded a string of popular radio hits, including "Hageshem" (The Rain), "Shir Ahava La'chayal" (Love Song For The Soldier), "Kmo Tzipor" (Like A Bird) and what ultimately became her signature song in her homeland, "Shir Ha'frecha" (The Bimbo Song). The latter was written for the film Shlagger (1979) in which Haza played a leading role. At first, radio stations across the country refused to play the song due to its explicit lyrics but it quickly climbed the charts and reached #1, where it stayed for five consecutive weeks.
A second album soon followed, Bo Nedaber (Let's Talk), which included the hugely popular hits "Tfila" (Prayer) and "Simanim Shel Ohavim" (Lovers Signs).
Her third album, Pituyim (Temptations) came out in 1982 and enjoyed equal success with such hits as "Gabriel" and "Kol Yom Matchila Shana" (A New Year Starts Everyday). With this album, more well-known writers agreed to write her songs, including Tzvika Pick and Nurit Hirsh.
In 1983, Haza's career jumped to a new level of success and popularity. At the Eurovision Song Contest, she came in a close second to the Luxembourg entry with the song "Chai" (Alive). Her popularity in Israel reached enormous heights. Her 1983 album, Chai, became her biggest-selling album to date and the title track was voted the #1 song of the year. Author and historian John Kennedy O'Connor notes in The Eurovision Song Contest - The Official History that Haza's performance of this song was highly symbolic as it contains the lyric "Israel Is Alive". As the contest was held in Munich, Germany, the scene of the 1972 Olympic's massacre, there was considerable patriotism involved with the Israeli entry. [1] Additional hits from the album included "Amen Lamilim" (Amen For Words) and "Sof Hakayitz" (End Of Summer). Haza was voted "Female Vocalist Of The Year" four years in a row, from 1980 through 1983. Later that year, Haza released Shirey Moledet which consisted of her renditions of well-known Israeli folk songs. Public response was so overwhelming, she went on to release two more volumes (in 1985 and 1987).
Bait Ham (A Place For Me) was released in 1984 and included such hits as "Yad Beyad" (Hand In Hand), "Itcha Halayla" (With You Tonight) and the title track. The album quickly went gold. In December that year, Haza released what was to become the turning-point of her career, a collection of Yemenite songs, simply titled Yemenite Songs. Despite lukewarm radio airplay, the album went on to become a best-seller, quickly reaching platinum status. This LP was reissued in the United States by Shanachie Records under the title Fifty Gates of Wisdom.
The album Adama (Earth) followed in 1985 and saw the top writers in the country contribute to the album: Sasha Argov, Naomi Shemer, Ya'akov Orland and Ehud Manor, among others. The album produced the enormously popular hits, "Adama", "Goral Echad" (One Destiny) and "Mishehu Holech Tamid Iti" (Someone Always Walks With Me).
In 1986, Haza tried to update her sound and gathered with acclaimed producer Yizhar Ashdot to create what some consider to be her most interesting work, Yamim Nishbarim (Broken Days). The album had an edgy rock sound and the lyrics were deep and personal and written by Haza herself, a first. The album went gold and produced the hits "Kol Haklafim" (Open Your Cards), "Bo Ve-Nagen Oti" (Come and Play Me) and "Hake'ev Haze" (This Pain).
When asked about her musical roots in an interview on KCRW-FM radio (1993, Santa Monica), Haza spoke of her Yemenite Jewish parents, a childhood filled with music and singing and a passion for traditional Yemenite songs, picked up from her mother. Questioned about the theatre troupe, she spoke of poverty and the total neglect of successive governments for the Hatikvah region; and how, by way of protest, the community had rallied to create something positive and dramatic, which would make others sit up and take notice of a forgotten neighbourhood. Throughout the interview, Aloni can be heard in the background, adding information and correcting Haza about her age (by subtracting two years), when asked about her first album.
By the time she had completed her military service in 1979, Aloni's protégé had matured as a singer and was ready to launch a solo career.
Her first album, entitled Al Ahavot Shelanu (Our Love), was released in 1980 and yielded a string of popular radio hits, including "Hageshem" (The Rain), "Shir Ahava La'chayal" (Love Song For The Soldier), "Kmo Tzipor" (Like A Bird) and what ultimately became her signature song in her homeland, "Shir Ha'frecha" (The Bimbo Song). The latter was written for the film Shlagger (1979) in which Haza played a leading role. At first, radio stations across the country refused to play the song due to its explicit lyrics but it quickly climbed the charts and reached #1, where it stayed for five consecutive weeks.
A second album soon followed, Bo Nedaber (Let's Talk), which included the hugely popular hits "Tfila" (Prayer) and "Simanim Shel Ohavim" (Lovers Signs).
Her third album, Pituyim (Temptations) came out in 1982 and enjoyed equal success with such hits as "Gabriel" and "Kol Yom Matchila Shana" (A New Year Starts Everyday). With this album, more well-known writers agreed to write her songs, including Tzvika Pick and Nurit Hirsh.
In 1983, Haza's career jumped to a new level of success and popularity. At the Eurovision Song Contest, she came in a close second to the Luxembourg entry with the song "Chai" (Alive). Her popularity in Israel reached enormous heights. Her 1983 album, Chai, became her biggest-selling album to date and the title track was voted the #1 song of the year. Author and historian John Kennedy O'Connor notes in The Eurovision Song Contest - The Official History that Haza's performance of this song was highly symbolic as it contains the lyric "Israel Is Alive". As the contest was held in Munich, Germany, the scene of the 1972 Olympic's massacre, there was considerable patriotism involved with the Israeli entry. [1] Additional hits from the album included "Amen Lamilim" (Amen For Words) and "Sof Hakayitz" (End Of Summer). Haza was voted "Female Vocalist Of The Year" four years in a row, from 1980 through 1983. Later that year, Haza released Shirey Moledet which consisted of her renditions of well-known Israeli folk songs. Public response was so overwhelming, she went on to release two more volumes (in 1985 and 1987).
Bait Ham (A Place For Me) was released in 1984 and included such hits as "Yad Beyad" (Hand In Hand), "Itcha Halayla" (With You Tonight) and the title track. The album quickly went gold. In December that year, Haza released what was to become the turning-point of her career, a collection of Yemenite songs, simply titled Yemenite Songs. Despite lukewarm radio airplay, the album went on to become a best-seller, quickly reaching platinum status. This LP was reissued in the United States by Shanachie Records under the title Fifty Gates of Wisdom.
The album Adama (Earth) followed in 1985 and saw the top writers in the country contribute to the album: Sasha Argov, Naomi Shemer, Ya'akov Orland and Ehud Manor, among others. The album produced the enormously popular hits, "Adama", "Goral Echad" (One Destiny) and "Mishehu Holech Tamid Iti" (Someone Always Walks With Me).
In 1986, Haza tried to update her sound and gathered with acclaimed producer Yizhar Ashdot to create what some consider to be her most interesting work, Yamim Nishbarim (Broken Days). The album had an edgy rock sound and the lyrics were deep and personal and written by Haza herself, a first. The album went gold and produced the hits "Kol Haklafim" (Open Your Cards), "Bo Ve-Nagen Oti" (Come and Play Me) and "Hake'ev Haze" (This Pain).
When asked about her musical roots in an interview on KCRW-FM radio (1993, Santa Monica), Haza spoke of her Yemenite Jewish parents, a childhood filled with music and singing and a passion for traditional Yemenite songs, picked up from her mother. Questioned about the theatre troupe, she spoke of poverty and the total neglect of successive governments for the Hatikvah region; and how, by way of protest, the community had rallied to create something positive and dramatic, which would make others sit up and take notice of a forgotten neighbourhood. Throughout the interview, Aloni can be heard in the background, adding information and correcting Haza about her age (by subtracting two years), when asked about her first album.
Her collaborative work with internationally established acts included the single "Temple of Love (Touched by the Hand of Ofra Haza)", recorded with the Leeds-based goth band The Sisters of Mercy in 1992. Thomas Dolby co-produced Yemenite Songs and Desert Wind, where he was also a guest musician. Haza guested on Dolby's album Astronauts And Heretics (1992), singing on the track "That's Why People Fall In Love". She recorded "My Love Is for Real" with Paula Abdul in 1995 and on Sarah Brightman's album Harem, Haza's vocals were included on "Mysterious Days", thanks to an idea by Brightman's partner Frank Peterson (ex-Enigma), who produced both Harem (2003) and the album Ofra Haza (1997).
For the Kirya album, Iggy Pop, a friend of Don Was, performed the narration on "Daw Da Hiya" and Haza joined him and a host of other stars for the video and single release "Give Peace A Chance" in 1991. She also sang on the soundtracks of Colors (1988), Dick Tracy (1990), Wild Orchid (1990), Queen Margot (1994) and The Prince of Egypt (1998). In The Prince of Egypt, she voiced the small role of Yocheved, as well as singing "Deliver Us". For The Prince of Egypt's soundtracks, Haza sang the song "Deliver Us" in 17 of the 21 languages (Czech - "Tak vyveď nás", Dutch - "Bevrijd ons", English - "Deliver Us", Finnish - "Johdata", French - "Délivre nous", German - "Erlöse uns", Greek - "Eleftheri", Hebrew - "Hoshiana", Hungarian - "Szabadíts", Italian - "Ascoltaci", Norwegian - "Befri Oss", Polish - "Uwolnij Nas", Portuguese - "Liberte Nos", Spanish - "Libranos", Swedish - "Befria Oss"). On the soundtrack of The Governess (1998), Haza is the featured singer on seven of the twelve tracks and worked closely with film music composer Edward Shearmur. In 1999, she performed (together with late Pakistani artist Nusrat Fateh Ali Khan) the track "Forgiveness", on the contemporary symphony album The Prayer Cycle by Jonathan Elias.
As a featured background vocalist, Haza's voice has been recorded, re-mixed or sampled for Black Dog's "Babylon" single, Eric B and Rakim's "Paid In Full (Coldcut Remix)" and for the M/A/R/R/S hit "Pump Up The Volume". The single "Love Song" has been re-mixed by DJs many times, its powerful vocal performance and comparatively sparse musical arrangement making it the perfect vehicle for a dance-rhythm accompaniment.
Covers of songs by other artists included the Carole King / James Taylor classic "You've Got a Friend", Madonna's "Open Your Heart", Gary Moore's "Separate Ways", and Led Zeppelin's "Kashmir".
There were many distinguished live performances and Haza spoke with fond memories of her visits to Japan and Turkey. Notable too, was her performance at the 1994 Nobel Peace Prize Ceremony in Oslo, where she appeared alongside Irish singer Sinéad O'Connor. "Paint Box" was written specially for the event. Her 1990 live recording, At Montreux Jazz Festival was released in 1998.
Haza shared duets and concert performances with Glykeria, Yehudit Ravitz, Paul Anka, Paula Abdul, Michael Jackson, Iggy Pop, Hoite, Buddha Bar, Ishtar, Gidi Gov, Whitney Houston, Tzvika Pick, Khaled, Prachim Yerushalaim, The Sisters of Mercy, Sarah Brightman, Thomas Dolby, Stefan Waggershausen, Eric B and Rakim, Gila Miniha, Hans Zimmer, Hagashash Hachiver, Yaffa Yarkoni and Shoshana Damari.
At the fall of 1999, Haza recorded new material for a new album that she worked on with Ron Aviv, a music producer from Petah Tikva.
For the Kirya album, Iggy Pop, a friend of Don Was, performed the narration on "Daw Da Hiya" and Haza joined him and a host of other stars for the video and single release "Give Peace A Chance" in 1991. She also sang on the soundtracks of Colors (1988), Dick Tracy (1990), Wild Orchid (1990), Queen Margot (1994) and The Prince of Egypt (1998). In The Prince of Egypt, she voiced the small role of Yocheved, as well as singing "Deliver Us". For The Prince of Egypt's soundtracks, Haza sang the song "Deliver Us" in 17 of the 21 languages (Czech - "Tak vyveď nás", Dutch - "Bevrijd ons", English - "Deliver Us", Finnish - "Johdata", French - "Délivre nous", German - "Erlöse uns", Greek - "Eleftheri", Hebrew - "Hoshiana", Hungarian - "Szabadíts", Italian - "Ascoltaci", Norwegian - "Befri Oss", Polish - "Uwolnij Nas", Portuguese - "Liberte Nos", Spanish - "Libranos", Swedish - "Befria Oss"). On the soundtrack of The Governess (1998), Haza is the featured singer on seven of the twelve tracks and worked closely with film music composer Edward Shearmur. In 1999, she performed (together with late Pakistani artist Nusrat Fateh Ali Khan) the track "Forgiveness", on the contemporary symphony album The Prayer Cycle by Jonathan Elias.
As a featured background vocalist, Haza's voice has been recorded, re-mixed or sampled for Black Dog's "Babylon" single, Eric B and Rakim's "Paid In Full (Coldcut Remix)" and for the M/A/R/R/S hit "Pump Up The Volume". The single "Love Song" has been re-mixed by DJs many times, its powerful vocal performance and comparatively sparse musical arrangement making it the perfect vehicle for a dance-rhythm accompaniment.
Covers of songs by other artists included the Carole King / James Taylor classic "You've Got a Friend", Madonna's "Open Your Heart", Gary Moore's "Separate Ways", and Led Zeppelin's "Kashmir".
There were many distinguished live performances and Haza spoke with fond memories of her visits to Japan and Turkey. Notable too, was her performance at the 1994 Nobel Peace Prize Ceremony in Oslo, where she appeared alongside Irish singer Sinéad O'Connor. "Paint Box" was written specially for the event. Her 1990 live recording, At Montreux Jazz Festival was released in 1998.
Haza shared duets and concert performances with Glykeria, Yehudit Ravitz, Paul Anka, Paula Abdul, Michael Jackson, Iggy Pop, Hoite, Buddha Bar, Ishtar, Gidi Gov, Whitney Houston, Tzvika Pick, Khaled, Prachim Yerushalaim, The Sisters of Mercy, Sarah Brightman, Thomas Dolby, Stefan Waggershausen, Eric B and Rakim, Gila Miniha, Hans Zimmer, Hagashash Hachiver, Yaffa Yarkoni and Shoshana Damari.
At the fall of 1999, Haza recorded new material for a new album that she worked on with Ron Aviv, a music producer from Petah Tikva.
Ofra Haza died at the age of 42 on the 23rd February 2000 – the cause being widely reported as organ failure or pneumonia, reportedly arising from HIV/AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome) complications. Her family declined to confirm or deny these reports, however, stating that it was Haza's wish that the matter should remain private. There was considerable media interest into the circumstances of her death.
“Although initial reports suggested that Haza was only suffering from pneumonia or an extended bout with the flu, The Jerusalem Post reports that her condition rapidly deteriorated after she entered the hospital. By the end, Haza was unconscious after suffering liver and kidney failure and was said to be receiving intravenous drug treatment. Administrators at Sheba Hospital said that Haza's heart finally stopped beating on Wednesday because of an abnormal increase in the amount of hydrogen in her body.[4]”
After Haza's death was announced, Israeli radio stations played non-stop retrospectives of her music and Prime Minister Ehud Barak praised her work as a cultural emissary, commenting that she also represented the Israeli success story – "Ofra emerged from the Hatikvah slums to reach the peak of Israeli culture. She has left a mark on us all".
In December 2007, the Israeli Channel 10 disclosed the previously confidential medical records of Haza and Ashkenazi, affirming that the former contracted the virus between 1995 to 1997 and the latter between 1992 to 1993. The two met in 1996.
“Although initial reports suggested that Haza was only suffering from pneumonia or an extended bout with the flu, The Jerusalem Post reports that her condition rapidly deteriorated after she entered the hospital. By the end, Haza was unconscious after suffering liver and kidney failure and was said to be receiving intravenous drug treatment. Administrators at Sheba Hospital said that Haza's heart finally stopped beating on Wednesday because of an abnormal increase in the amount of hydrogen in her body.[4]”
After Haza's death was announced, Israeli radio stations played non-stop retrospectives of her music and Prime Minister Ehud Barak praised her work as a cultural emissary, commenting that she also represented the Israeli success story – "Ofra emerged from the Hatikvah slums to reach the peak of Israeli culture. She has left a mark on us all".
In December 2007, the Israeli Channel 10 disclosed the previously confidential medical records of Haza and Ashkenazi, affirming that the former contracted the virus between 1995 to 1997 and the latter between 1992 to 1993. The two met in 1996.
Ofra Haza (születéskori neve Bat Sheva’ Ofra Haza Bat Shoshana / Yefet Haza; Tel Aviv, Izrael, 1957. november 19. – Ramat Gan, Izrael, 2000. február 23.) izraeli énekesnő.Ofra Haza (héberül: עפרה חזה, népszerű izraeli énekes, színésznő és nemzetközi hírű művész volt.
Származására nézve jemeni eredetű zsidó, aki a családjába a legfiatalabbnak, kilencedik gyereknek született Tel Aviv szegénynegyedében, Hatikvah-ban. Jemeni származása sok izraeli számára nagy büszkeség forrása volt.
A hangja mezzoszoprán, a vájtfülűek közeli hibátlan tonális minőségűnek mondták. „Hangja mezzoszoprán volt, szinte hibátlan hangszínnel, könnyedén tudott mozogni a különböző zenei stílusokban. Sokan úgy tartják, hogy Ofra Hazának volt minden idők legharmonikusabb felső hangterjedelme.” [1]
Nagyon valószínű, hogy a zene történelmében kifejezetten neki volt a legtöbb harmonikus felső felhangja – néhány dal esetén egyenesen 32-t ért el, mint például az 1988-as Shaday nevű albumának Love Song című számában.[2]
A többnyelvű Haza képes volt rá, hogy hagyományos és kereskedelmibb éneklő stílusok között váltson anélkül, hogy kockáztatná a hitelességét. A zenéjében vegyítette a keleti és nyugati hangszerelés elemeit. A siker nem maradt el Európában és Amerikában sem; énekeskarrierje alatt sok platina- és aranylemezt gyűjtött be.
Karrierje korán elkezdődött. Tizenkét és fél évesen Haza csatlakozott a helyi színházi színtársulathoz, és Bezalel Aloni menedzser meglátta a kivételes éneklő tehetségét. 19 évesen már ő Izrael első pophercegnője, és a zenei újságírók a „kelet Madonnája”-ként emlegetik.
Mire befejezte az 1979-es katonai szolgálatát, Aloni időszerűnek látta, hogy elindítsa Ofra szólókarrierjét.
Első albuma, az Al Ahavot Shelanu (Our Love), 1980-ban jelent meg, és máris több népszerű slágert tartalmazott, többek közt: Hageshem (The Rain), Shir Ahava La'chayal (Love Song For The Soldier), Kmo Tzipor (Like A Bird) és amivel végül saját hazájában igazán befutott, a Shir Ha'frecha (The Bimbo Song). Ez utóbbi a Shlagger (1979) című filmhez íródott, melyben Haza főszerepet játszott. Először országszerte megtagadták a rádióállomások, hogy a világias szövegei miatt a dalt lejátsszák, ám az ennek ellenére gyorsan elterjedt, és öt egymást követő héten keresztül a slágerlisták élén maradt.
Ezt az albumot hamarosan követte egy második, a Bo Nedaber (Let's Talk) és Haza megint „tarolt” vele: ez főleg két népszerű slágernek, a Tfila (Prayer) és Simanim Shel Ohavim (Lovers Signs)-nak köszönhető.
A harmadik albuma, Pituyim (Temptations) 1982-ben jött ki, amiből igazán nagy sláger a Gabriel és a Kol Yom Matchila Shana (A New Year Starts Everyday) lett. Ezután több híres író vállalta, hogy ír neki zenéket, többek közt Tzvika Piket és Nurit Hirshot is.
1983-ban Haza karriere a siker és népszerűség új csúcsára emelkedett. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a Chai (Alive) című dalt énekelhette. A népszerűsége Izraelben óriási magasságokat ért el. 1983-as albuma, a Chai, a legnagyobb példányszámban eladott album lett, és a címadó dalt az év első számú dalának szavazták meg. További slágerek az albumról az Amen Lamilim (Amen For Words) és Sof Hakayitz (End Of Summer). Hazát az Év Énekesnőjének szavazták meg négy éven át sorban, 1980-tól 1983-ig. Azon évben Haza kibocsátotta a Shirey Moledet-öt, mely jólismert izraeli népdalok előadásait tartalmazta. A reagálás erre annyira elsöprő volt, hogy folytatta még két efféle album kibocsátásával, 1985-ben és 1987-ben.
A Bait Ham (A Place For Me) című album 1984-ben jelent meg. A címadó szám Yad Beyad (Hand In Hand) és a Itcha Halayla (With You Tonight) uralta a slágerlistákat. Napokon belül aranyalbummá lett. Ezen év decemberében Ofra Haza kibocsátotta azt az albumot, ami a karriere fordulópontját jelentette, a jemeni dalok egy gyűjteményét, amit egyszerűen csak Yemenite Songs-nak neveztek el. A lagymatag rádióközvetítés ellenére az album apránként igazi „bestseller” lett, és gyorsan elérte a platinastátust. Ezt aztán a Shanachie Records újra kiadta az Egyesült Államokban Fifty Gates of Wisdom cím alatt.
1985-ben az Adama (Earth) album következett, amihez az ország legkiválóbb írói járultak hozzá: többek közt Sasha Argov, Naomi Shemer, Ya'akov Orland és Ehud Mano. Az album sok száma nagyon népszerű lett: Adama, Goral Echad (One Destiny) és Mishehu Holech Tamid Iti (Someone Always Walks With Me).
1986-ban Haza megpróbálta frissíteni a zenei stílusát és Yizhar Ashdot producer lelkes közreműködésével összegyűlt az, amiről néhányan úgy vélik, hogy a legérdekesebb munkája: a Yamim Nishbarim (Broken Days). Az album mélyen lírai és személyes hangzású, Ofra Haza maga írta őket, első efféle próbálkozásaként. A fogadtatás nem volt túl jó, bár azért egy év alatt ez is elérte az aranystátuszt. Néhány dal az albumról: Kol Haklafim (All The Cards Are On The Table) és Hake'ev Haze (This Pain).
Mikor a zenei gyökereiről kérdezték egy interjúban a KCRW-FM rádióban (1993, Santa Monica), Haza a jemeni zsidó szüleiről beszélt, egy gyerekkorról, amit zenével, énekléssel és a hagyományos jemeni dalok iránti szenvedéllyel töltött meg számára édesanyja. Válaszul a színházi színtársulatra vonatkozó kérdésre, beszélt szegénységről és az egymás utáni kormányok Hatikvah régió iránti teljes hanyagságáról; és hogy tiltakozás gyanánt a közösség összefogott, hogy valami pozitívat és drámait hozzon létre, mellyel elérné, hogy a mások is felfigyeljenek erre az elfelejtett környékre.
Származására nézve jemeni eredetű zsidó, aki a családjába a legfiatalabbnak, kilencedik gyereknek született Tel Aviv szegénynegyedében, Hatikvah-ban. Jemeni származása sok izraeli számára nagy büszkeség forrása volt.
A hangja mezzoszoprán, a vájtfülűek közeli hibátlan tonális minőségűnek mondták. „Hangja mezzoszoprán volt, szinte hibátlan hangszínnel, könnyedén tudott mozogni a különböző zenei stílusokban. Sokan úgy tartják, hogy Ofra Hazának volt minden idők legharmonikusabb felső hangterjedelme.” [1]
Nagyon valószínű, hogy a zene történelmében kifejezetten neki volt a legtöbb harmonikus felső felhangja – néhány dal esetén egyenesen 32-t ért el, mint például az 1988-as Shaday nevű albumának Love Song című számában.[2]
A többnyelvű Haza képes volt rá, hogy hagyományos és kereskedelmibb éneklő stílusok között váltson anélkül, hogy kockáztatná a hitelességét. A zenéjében vegyítette a keleti és nyugati hangszerelés elemeit. A siker nem maradt el Európában és Amerikában sem; énekeskarrierje alatt sok platina- és aranylemezt gyűjtött be.
Karrierje korán elkezdődött. Tizenkét és fél évesen Haza csatlakozott a helyi színházi színtársulathoz, és Bezalel Aloni menedzser meglátta a kivételes éneklő tehetségét. 19 évesen már ő Izrael első pophercegnője, és a zenei újságírók a „kelet Madonnája”-ként emlegetik.
Mire befejezte az 1979-es katonai szolgálatát, Aloni időszerűnek látta, hogy elindítsa Ofra szólókarrierjét.
Első albuma, az Al Ahavot Shelanu (Our Love), 1980-ban jelent meg, és máris több népszerű slágert tartalmazott, többek közt: Hageshem (The Rain), Shir Ahava La'chayal (Love Song For The Soldier), Kmo Tzipor (Like A Bird) és amivel végül saját hazájában igazán befutott, a Shir Ha'frecha (The Bimbo Song). Ez utóbbi a Shlagger (1979) című filmhez íródott, melyben Haza főszerepet játszott. Először országszerte megtagadták a rádióállomások, hogy a világias szövegei miatt a dalt lejátsszák, ám az ennek ellenére gyorsan elterjedt, és öt egymást követő héten keresztül a slágerlisták élén maradt.
Ezt az albumot hamarosan követte egy második, a Bo Nedaber (Let's Talk) és Haza megint „tarolt” vele: ez főleg két népszerű slágernek, a Tfila (Prayer) és Simanim Shel Ohavim (Lovers Signs)-nak köszönhető.
A harmadik albuma, Pituyim (Temptations) 1982-ben jött ki, amiből igazán nagy sláger a Gabriel és a Kol Yom Matchila Shana (A New Year Starts Everyday) lett. Ezután több híres író vállalta, hogy ír neki zenéket, többek közt Tzvika Piket és Nurit Hirshot is.
1983-ban Haza karriere a siker és népszerűség új csúcsára emelkedett. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a Chai (Alive) című dalt énekelhette. A népszerűsége Izraelben óriási magasságokat ért el. 1983-as albuma, a Chai, a legnagyobb példányszámban eladott album lett, és a címadó dalt az év első számú dalának szavazták meg. További slágerek az albumról az Amen Lamilim (Amen For Words) és Sof Hakayitz (End Of Summer). Hazát az Év Énekesnőjének szavazták meg négy éven át sorban, 1980-tól 1983-ig. Azon évben Haza kibocsátotta a Shirey Moledet-öt, mely jólismert izraeli népdalok előadásait tartalmazta. A reagálás erre annyira elsöprő volt, hogy folytatta még két efféle album kibocsátásával, 1985-ben és 1987-ben.
A Bait Ham (A Place For Me) című album 1984-ben jelent meg. A címadó szám Yad Beyad (Hand In Hand) és a Itcha Halayla (With You Tonight) uralta a slágerlistákat. Napokon belül aranyalbummá lett. Ezen év decemberében Ofra Haza kibocsátotta azt az albumot, ami a karriere fordulópontját jelentette, a jemeni dalok egy gyűjteményét, amit egyszerűen csak Yemenite Songs-nak neveztek el. A lagymatag rádióközvetítés ellenére az album apránként igazi „bestseller” lett, és gyorsan elérte a platinastátust. Ezt aztán a Shanachie Records újra kiadta az Egyesült Államokban Fifty Gates of Wisdom cím alatt.
1985-ben az Adama (Earth) album következett, amihez az ország legkiválóbb írói járultak hozzá: többek közt Sasha Argov, Naomi Shemer, Ya'akov Orland és Ehud Mano. Az album sok száma nagyon népszerű lett: Adama, Goral Echad (One Destiny) és Mishehu Holech Tamid Iti (Someone Always Walks With Me).
1986-ban Haza megpróbálta frissíteni a zenei stílusát és Yizhar Ashdot producer lelkes közreműködésével összegyűlt az, amiről néhányan úgy vélik, hogy a legérdekesebb munkája: a Yamim Nishbarim (Broken Days). Az album mélyen lírai és személyes hangzású, Ofra Haza maga írta őket, első efféle próbálkozásaként. A fogadtatás nem volt túl jó, bár azért egy év alatt ez is elérte az aranystátuszt. Néhány dal az albumról: Kol Haklafim (All The Cards Are On The Table) és Hake'ev Haze (This Pain).
Mikor a zenei gyökereiről kérdezték egy interjúban a KCRW-FM rádióban (1993, Santa Monica), Haza a jemeni zsidó szüleiről beszélt, egy gyerekkorról, amit zenével, énekléssel és a hagyományos jemeni dalok iránti szenvedéllyel töltött meg számára édesanyja. Válaszul a színházi színtársulatra vonatkozó kérdésre, beszélt szegénységről és az egymás utáni kormányok Hatikvah régió iránti teljes hanyagságáról; és hogy tiltakozás gyanánt a közösség összefogott, hogy valami pozitívat és drámait hozzon létre, mellyel elérné, hogy a mások is felfigyeljenek erre az elfelejtett környékre.
1997. július 15-én Haza összeházasodott Doron Ashkenazi üzletemberrel. Közös gyermekeik nem voltak. Ashkenazi 2001. április 7-én drogtúladagolás miatt halt meg. Halála után a boncolás kimutatta, hogy HIV-pozitív volt. Ashkenazinak a halála idején volt egy 8 éves fia és egy 14 éves lánya.
Aloni, Ofra menedzsere, aki pedig gyerekkora óta ismerte őt, határozottan úgy nyilatkozott, hogy Ashkenázi volt az első és egyetlen férfi Ofra életében[3]. Egyik feltételezés szerint Ofra önhibáján kívül fertőződött meg, a bajt a férje hozta rá. Ez mellett szól, hogy Ofráról erősen vallásos és küldetéstudatú zsidó nőként feltehetőleg erkölcsös életmódot élt. Másrészt tekintettel arra, hogy Ofra házassága és halála között mindössze két év telt el, egy olyan feltételezés is van, hogy éppen fordítva történt, Ofra fertőzte meg a férjét. Ez mellett szól az is, hogy a zsidó vallásban csak a házasságtörés számít súlyos bűnnek, a házasság előtti szex megítélése ennél sokkal enyhébb, inkább egyfajta elő-házasságnak számít[4]. Mivel azonban Ofra halálában még az sem hivatalos információ, hogy AIDS-es volt, ezzel kapcsolatban számottevő bizonyíték nem várható.
Ofra küldetéstudata főként egy szerencséset túlélt repülőgépbalesetéhez kapcsolódott[5].
„Nem tudom, mit értem volna el, ha nem hittem volna Istenben. Az Ő támogatása ad erőt, energiát, hogy mindig optimista tudjak maradni, hogy mosolyogjak, és ne legyek szomorú” – mondta Ofra[6].
Aloni, Ofra menedzsere, aki pedig gyerekkora óta ismerte őt, határozottan úgy nyilatkozott, hogy Ashkenázi volt az első és egyetlen férfi Ofra életében[3]. Egyik feltételezés szerint Ofra önhibáján kívül fertőződött meg, a bajt a férje hozta rá. Ez mellett szól, hogy Ofráról erősen vallásos és küldetéstudatú zsidó nőként feltehetőleg erkölcsös életmódot élt. Másrészt tekintettel arra, hogy Ofra házassága és halála között mindössze két év telt el, egy olyan feltételezés is van, hogy éppen fordítva történt, Ofra fertőzte meg a férjét. Ez mellett szól az is, hogy a zsidó vallásban csak a házasságtörés számít súlyos bűnnek, a házasság előtti szex megítélése ennél sokkal enyhébb, inkább egyfajta elő-házasságnak számít[4]. Mivel azonban Ofra halálában még az sem hivatalos információ, hogy AIDS-es volt, ezzel kapcsolatban számottevő bizonyíték nem várható.
Ofra küldetéstudata főként egy szerencséset túlélt repülőgépbalesetéhez kapcsolódott[5].
„Nem tudom, mit értem volna el, ha nem hittem volna Istenben. Az Ő támogatása ad erőt, energiát, hogy mindig optimista tudjak maradni, hogy mosolyogjak, és ne legyek szomorú” – mondta Ofra[6].
Ofra Haza 42 évesen halt meg, 2000. február 23-án – a halál közvetlen oka tüdőgyulladás volt, mely az ő esetében halálosnak bizonyult, lévén hogy szervezetének védekezőképességét az AIDS legyengítette. Családja sohasem erősítette meg, de nem is cáfolta ezt a híresztelést. Férjének 2001. április 7-i halálával kapcsolatos vizsgálatok megerősítették, hogy Doran Askhenazi HIV fertőzött volt. [7]
Halála után akkora tömeg verődött össze a Tel-Aviv-i temetőben, amelyre talán nem volt példa Jichák Rabin temetése óta.
Miután Haza halálát bejelentették, a rádióállomások megszakítás nélkül az ő zenéit játszották, és Ehud Barak miniszterelnök kulturális kiküldöttként dicsérte munkáját, miközben megjegyezte, hogy Ofra az izraeli sikertörténetet is képviselte: Ofra kiemelkedett a Hatikvah nyomornegyedéből, hogy elérje az izraeli kultúra csúcsát. Jelet mutatott mindannyiunknak.
Halála után akkora tömeg verődött össze a Tel-Aviv-i temetőben, amelyre talán nem volt példa Jichák Rabin temetése óta.
Miután Haza halálát bejelentették, a rádióállomások megszakítás nélkül az ő zenéit játszották, és Ehud Barak miniszterelnök kulturális kiküldöttként dicsérte munkáját, miközben megjegyezte, hogy Ofra az izraeli sikertörténetet is képviselte: Ofra kiemelkedett a Hatikvah nyomornegyedéből, hogy elérje az izraeli kultúra csúcsát. Jelet mutatott mindannyiunknak.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése