Edward Teller (original Hungarian name Teller Ede) (January 15, 1908 – September 9, 2003) was a Hungarian-born American theoretical physicist, known colloquially as "the father of the hydrogen bomb," even though he claimed that he did not care for the title.[1]Teller is best known for his work on the American nuclear program, specifically as a member of the Manhattan Project during World War II, his role in the development of the hydrogen bomb, and his long association with Lawrence Livermore National Laboratory (which he co-founded and was a director). He achieved infamy in the 1950s due to his controversial testimony in the security clearance hearing of his former Los Alamos colleague Robert Oppenheimer, and as such became ostracized from much of the scientific community. He continued to find support from the U.S. government and military research establishment, particularly for his advocacy for nuclear energy development, a strong nuclear arsenal, and a vigorous nuclear testing program.
In his later years he became especially known for his advocacy of controversial technological solutions to both military and civilian problems, including a plan to excavate an artificial harbor in Alaska using thermonuclear explosives. He was a vigorous advocate of Ronald Reagan's Strategic Defense Initiative, perhaps overselling the feasibility of the program. Over the course of his life, Teller was known both for his scientific ability and his difficult interpersonal relations and volatile personality, and is considered one of the inspirations for the character Dr. Strangelove in the 1964 movie of the same name.
Teller was born in Budapest, Austria-Hungary to a Jewish family. He left Hungary in 1926. The political climate and revolutions in Hungary during his youth instilled a lingering animosity for both Communism and Fascism in Teller.[2] When he was a young student, his leg was severed in a streetcar accident in Munich, requiring him to wear a prosthetic foot and leaving him with a life-long limp. Teller graduated in chemical engineering at the University of Karlsruhe and received his Ph.D. in physics under Werner Heisenberg at the University of Leipzig. Teller's Ph.D. dissertation dealt with one of the first accurate quantum mechanical treatments of the hydrogen molecular ion. In 1930 he befriended Russian physicists George Gamow and Lev Landau. Very important for Teller's scientific and philosophical development was his life-long close friendship with a Czech physicist George Placzek. It was Placzek who arranged for young Teller a summer stay in Rome with Enrico Fermi and oriented his scientific career to nuclear physics.[3]
He spent two years at the University of Göttingen and left Germany in 1933 through the aid of the Jewish Rescue Committee. He went briefly to England and moved for a year to Copenhagen, where he worked under Niels Bohr. In February 1934, he married "Mici" (Augusta Maria) Harkanyi, the sister of a longtime friend.
In 1935, thanks to George Gamow's incentive, Teller was invited to the United States to become a Professor of Physics at the George Washington University (GWU), where he worked with Gamow until 1941. Prior to the discovery of fission in 1939, Teller was engaged as a theoretical physicist working in the fields of quantum, molecular, and nuclear physics. In 1941, after becoming a naturalized citizen of the United States, his interest turned to the use of nuclear energy, both fusion and fission.
At GWU, Teller predicted the Jahn-Teller Effect (1937), which distorts molecules in certain situations; this affects the chemical reactions of metals, and in particular the coloration of certain metallic dyes. Teller and Hermann Arthur Jahn analyzed it as a piece of purely mathematical physics. In collaboration with Brunauer and Emmet, Teller also made an important contribution to surface physics and chemistry; the so-called Brunauer-Emmett-Teller (BET) isotherm.
When World War II began, Teller wanted to contribute to the war effort. On the advice of the well-known Caltech aerodynamicist and fellow Hungarian émigré Theodore von Kármán, Teller collaborated with his friend Hans Bethe in developing a theory of shock-wave propagation. In later years, their explanation of the behavior of the gas behind such a wave proved valuable to scientists who were studying missile re-entry.
He spent two years at the University of Göttingen and left Germany in 1933 through the aid of the Jewish Rescue Committee. He went briefly to England and moved for a year to Copenhagen, where he worked under Niels Bohr. In February 1934, he married "Mici" (Augusta Maria) Harkanyi, the sister of a longtime friend.
In 1935, thanks to George Gamow's incentive, Teller was invited to the United States to become a Professor of Physics at the George Washington University (GWU), where he worked with Gamow until 1941. Prior to the discovery of fission in 1939, Teller was engaged as a theoretical physicist working in the fields of quantum, molecular, and nuclear physics. In 1941, after becoming a naturalized citizen of the United States, his interest turned to the use of nuclear energy, both fusion and fission.
At GWU, Teller predicted the Jahn-Teller Effect (1937), which distorts molecules in certain situations; this affects the chemical reactions of metals, and in particular the coloration of certain metallic dyes. Teller and Hermann Arthur Jahn analyzed it as a piece of purely mathematical physics. In collaboration with Brunauer and Emmet, Teller also made an important contribution to surface physics and chemistry; the so-called Brunauer-Emmett-Teller (BET) isotherm.
When World War II began, Teller wanted to contribute to the war effort. On the advice of the well-known Caltech aerodynamicist and fellow Hungarian émigré Theodore von Kármán, Teller collaborated with his friend Hans Bethe in developing a theory of shock-wave propagation. In later years, their explanation of the behavior of the gas behind such a wave proved valuable to scientists who were studying missile re-entry.
Teller Ede (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) magyar származású amerikai atomfizikus. Legismertebb a hidrogénbomba kutatásokban való aktív részvétele, ezért az USA-ban mint „a hidrogénbomba atyja” vált közismertté. Teller az Osztrák-Magyar Monarchiában született, Budapesten. Apja Teller Miksa, jónevű ügyvéd.
1926-ban, a „Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola és Gimnázium)-ban érettségizett, ugyanott ahol (Lord) Balogh Tamás, (Lord) Káldor Miklós, Kármán Tódor, Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály is diák volt. Egész életében nagyra értékelte a magyarországi oktatást. Még Budapesten ismerkedett össze későbbi "mars-lakó" barátaival, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel.
Azt vallotta később, hogy a tudományos sikereit annak köszönhette, hogy a magyar nyelv volt az anyanyelve, máskülönben "csak egy középszintű középiskolai tanár" lett volna belőle.
A matematika iránt érdeklődőtt, de apja azt tanácsolta neki, legyen vegyészmérnök, mert azzal pénzt is lehet keresni, ezért beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre. 1926. január 2-án után hagyta el az országot, részben a Horthy-korszak Numerus clausus törvénye miatt.
Karslruhéban kémiát és matematikát tanult. 1927-ben itt beszélt Hermann Mark professzor a kvantummechanikáról, mint a kémia alapjáról. Ennek hatására nyergelt át azután a fizikára. 1928 tavaszán Münchenben Arnold Sommerfeld mellett tanult. Ebben az évben elveszítette lábfejének egy részét egy villamosbalesetben. 1928 őszén már Lipcsében tanult, ahol Werner Heisenberg volt a professzora. Nála írta meg doktori értekezését az ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotairól, amit 1930-ban védett meg.
1926-ban, a „Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola és Gimnázium)-ban érettségizett, ugyanott ahol (Lord) Balogh Tamás, (Lord) Káldor Miklós, Kármán Tódor, Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály is diák volt. Egész életében nagyra értékelte a magyarországi oktatást. Még Budapesten ismerkedett össze későbbi "mars-lakó" barátaival, Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel.
Azt vallotta később, hogy a tudományos sikereit annak köszönhette, hogy a magyar nyelv volt az anyanyelve, máskülönben "csak egy középszintű középiskolai tanár" lett volna belőle.
A matematika iránt érdeklődőtt, de apja azt tanácsolta neki, legyen vegyészmérnök, mert azzal pénzt is lehet keresni, ezért beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre. 1926. január 2-án után hagyta el az országot, részben a Horthy-korszak Numerus clausus törvénye miatt.
Karslruhéban kémiát és matematikát tanult. 1927-ben itt beszélt Hermann Mark professzor a kvantummechanikáról, mint a kémia alapjáról. Ennek hatására nyergelt át azután a fizikára. 1928 tavaszán Münchenben Arnold Sommerfeld mellett tanult. Ebben az évben elveszítette lábfejének egy részét egy villamosbalesetben. 1928 őszén már Lipcsében tanult, ahol Werner Heisenberg volt a professzora. Nála írta meg doktori értekezését az ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotairól, amit 1930-ban védett meg.
Ezután először molekulaspektroszkópiával foglalkozott, legismertebb eredménye a Jahn-Teller-effektus (1937). Göttingába ment, ahol a későbbi Nobel-díjas James Franck tanársegéde lett. 1933-ban Pöscllel közösen kidolgozta a hajlítási mozgások leírására szolgáló Pöschl-Teller potenciálfüggvényt. Utána Magyar Állami Ösztöndíjjal Rómában Enrico Fermi, majd Rockefeller-ösztöndíjjal Koppenhágában Niels Bohr mellett dolgozott. Itt találkozott először az Ukrajnából menekült George Gamow-val, akivel nagy motorkerékpár túrákat tett.
Külföldi tartózkodása idején nyaranta végig hazajárt és 1933-ban feleségül vette ifjúkori szerelmét Harkányi Micit. Ez kiváltotta a Rockefeller-alapítvány ellenszenvét: nem fogunk nászutat szponzorálni.
Két évet töltött a Göttingeni Egyetemen és 1934-ben elhagyta Németországot a Zsidó Kimenekítő Tanács segítségével. Rövid angliai tartózkodás után 1935-ben Gamow hívására az Egyesült Államokba emigrált, ahol a George Washington Egyetemen tanított, ahol Gamow professzor lett. Ekkoriban sok európait hívtak az Egyesült Államokba, hogy megtanítsa a kvantummechanikát az amerikai diákoknak és professzoraiknak. Teller figyelmét Gamow a magfizika felé terelte. 1938-ban együtt dolgozzák ki a termonukleáris fúzió elméletét. A béta-bomlás nukleonspint átfordító Gamow-Teller-átmenetének leírása is közös munkájuk. P.H. Emmettel közösen értelmezte a nempórusos szilárd felületeken lejátszódó többrétegű adszorpció jelenségét. Azóta az ilyen felületeket Brunauer-Emmett-Teller felületeknek (BET-felület) hívják.
1939-ben a Gamow és Teller által szervezett washingtoni elméleti fizikai konferencián jelentette be Bohr a maghasadás felfedezését. Ekkor New Yorkban, a Columbia Egyetemenen dolgozott, ahol Szilárd Leó is. Mivel Szilárd nem tudott autót vezetni, ő vitte el Einstein-hez, hogy egy Roosevelt elnökhöz írt levelet mutasson neki, ami azután Einstein-levél-ként vált ismertté. Az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után felgyorsultak az események és Chicagóban Teller Fermi mellett dolgozott az első atomreaktor megépítésén. Itt adta neki Fermi az ötletet, nem lehetne-e egy atombombával termonukleáris nukleáris fúziót beindítani. Teller ezután kezdett gondolkodni a szuperbombán.
A chicagói reaktor 1942 sikeres decemberi beindítása után Tellert meghívták a Manhattan-tervbe. A hiroshimai bomba ledobását talán, a nagaszakiét biztosan feleslegesnek tartotta.
1945-ben tagja a Reaktorbiztonsági Bizottságnak, 1947-től elnöke. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-Effektus) és sikerült leállíttatnia az olyan grafitos reaktorok működtetését, mint amilyen például a Csernobili erőmű. Csernobilban többek között Teller-effektus vezetett a katasztrófához. Részt vett az inherensen biztonságos (bolond-biztos) TRIGA reaktorok kifejlesztésében.
1952-ben a Los Alamos-szal elégedetlen Teller kezdeményezésére is létrehozták a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot, aminek egy időre igazgatója lett. Stanislav Ulam módosításával (deutérium helyett deutérium és trícium keveréke) 1952-ben végrehajtották az első sikeres hidrogénbomba kísérletet.
Szülei és Emmi húga Magyarországon maradtak. Húgának férje és édesanyjának bátyja 1944-ben a Holocaust áldozata lett, a többiek a pesti gettóban érték meg a felszabadulást. Édesapja 1950-ben meghalt, édesanyját, húgát és unokaöccsét 1951-ben kitelepítették Tályára, ahonnan másfél év múlva térhettek vissza Pestre, de lakásukat elvették. Unokaöccse 1956-ban elhagyta az országot. Szilárd Leó 1958-ban rá akarta beszélni, hogy menjen el Moszkvába vele a Pugwash Konferenciára, hogy beszélhessenek a szovjet atomfizikusokkal a nukleáris leszerelésről. Ő azonban elutasította, rokonai magyarországi fenyegetettségére hivatkozva. Ezt Szilárd elmondta Moszkvában a szovjeteknek és a magyar küldöttnek, Jánossy Lajosnak is, mint abszurd dolgot. Három hét múlva édesanyja és húga megkapta az útlevelet és találkozhatott Tellerrel San Francisco-ban. Szilárd levélben köszönte meg a segítséget Jánossynak.
1962-ben Kennedy elnöktől Fermi-díjat vehetett át a kémia és a fizika terén elért eredményei, a termonukleáris kutatásban játszott vezető szerep és a nemzetbiztonság erősítése terén végzett munkájának elismeréseként. A Reagan-Gorbacsov puhatolózások idején Reagant határozottan biztatta, ne engedjen a csillagháború kérdésében, mert a szovjeteknek nincs ilyen elektronikájuk.
1936 után 1990-ben járt újra Magyarországon, s utána minden évben hazalátogatott. 1994. április 23-án Göncz Árpád köztársasági elnöktől Magyar Köztársasági Érdemrendet vehetett át. 1997-ben megkapta az akkor elsőként kiosztott Magyarság Hírnevéért kitüntetést. Az Orbán-kormány idején az első Corvin-lánc birtokosok egyike lett.
Külföldi tartózkodása idején nyaranta végig hazajárt és 1933-ban feleségül vette ifjúkori szerelmét Harkányi Micit. Ez kiváltotta a Rockefeller-alapítvány ellenszenvét: nem fogunk nászutat szponzorálni.
Két évet töltött a Göttingeni Egyetemen és 1934-ben elhagyta Németországot a Zsidó Kimenekítő Tanács segítségével. Rövid angliai tartózkodás után 1935-ben Gamow hívására az Egyesült Államokba emigrált, ahol a George Washington Egyetemen tanított, ahol Gamow professzor lett. Ekkoriban sok európait hívtak az Egyesült Államokba, hogy megtanítsa a kvantummechanikát az amerikai diákoknak és professzoraiknak. Teller figyelmét Gamow a magfizika felé terelte. 1938-ban együtt dolgozzák ki a termonukleáris fúzió elméletét. A béta-bomlás nukleonspint átfordító Gamow-Teller-átmenetének leírása is közös munkájuk. P.H. Emmettel közösen értelmezte a nempórusos szilárd felületeken lejátszódó többrétegű adszorpció jelenségét. Azóta az ilyen felületeket Brunauer-Emmett-Teller felületeknek (BET-felület) hívják.
1939-ben a Gamow és Teller által szervezett washingtoni elméleti fizikai konferencián jelentette be Bohr a maghasadás felfedezését. Ekkor New Yorkban, a Columbia Egyetemenen dolgozott, ahol Szilárd Leó is. Mivel Szilárd nem tudott autót vezetni, ő vitte el Einstein-hez, hogy egy Roosevelt elnökhöz írt levelet mutasson neki, ami azután Einstein-levél-ként vált ismertté. Az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után felgyorsultak az események és Chicagóban Teller Fermi mellett dolgozott az első atomreaktor megépítésén. Itt adta neki Fermi az ötletet, nem lehetne-e egy atombombával termonukleáris nukleáris fúziót beindítani. Teller ezután kezdett gondolkodni a szuperbombán.
A chicagói reaktor 1942 sikeres decemberi beindítása után Tellert meghívták a Manhattan-tervbe. A hiroshimai bomba ledobását talán, a nagaszakiét biztosan feleslegesnek tartotta.
1945-ben tagja a Reaktorbiztonsági Bizottságnak, 1947-től elnöke. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-Effektus) és sikerült leállíttatnia az olyan grafitos reaktorok működtetését, mint amilyen például a Csernobili erőmű. Csernobilban többek között Teller-effektus vezetett a katasztrófához. Részt vett az inherensen biztonságos (bolond-biztos) TRIGA reaktorok kifejlesztésében.
1952-ben a Los Alamos-szal elégedetlen Teller kezdeményezésére is létrehozták a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot, aminek egy időre igazgatója lett. Stanislav Ulam módosításával (deutérium helyett deutérium és trícium keveréke) 1952-ben végrehajtották az első sikeres hidrogénbomba kísérletet.
Szülei és Emmi húga Magyarországon maradtak. Húgának férje és édesanyjának bátyja 1944-ben a Holocaust áldozata lett, a többiek a pesti gettóban érték meg a felszabadulást. Édesapja 1950-ben meghalt, édesanyját, húgát és unokaöccsét 1951-ben kitelepítették Tályára, ahonnan másfél év múlva térhettek vissza Pestre, de lakásukat elvették. Unokaöccse 1956-ban elhagyta az országot. Szilárd Leó 1958-ban rá akarta beszélni, hogy menjen el Moszkvába vele a Pugwash Konferenciára, hogy beszélhessenek a szovjet atomfizikusokkal a nukleáris leszerelésről. Ő azonban elutasította, rokonai magyarországi fenyegetettségére hivatkozva. Ezt Szilárd elmondta Moszkvában a szovjeteknek és a magyar küldöttnek, Jánossy Lajosnak is, mint abszurd dolgot. Három hét múlva édesanyja és húga megkapta az útlevelet és találkozhatott Tellerrel San Francisco-ban. Szilárd levélben köszönte meg a segítséget Jánossynak.
1962-ben Kennedy elnöktől Fermi-díjat vehetett át a kémia és a fizika terén elért eredményei, a termonukleáris kutatásban játszott vezető szerep és a nemzetbiztonság erősítése terén végzett munkájának elismeréseként. A Reagan-Gorbacsov puhatolózások idején Reagant határozottan biztatta, ne engedjen a csillagháború kérdésében, mert a szovjeteknek nincs ilyen elektronikájuk.
1936 után 1990-ben járt újra Magyarországon, s utána minden évben hazalátogatott. 1994. április 23-án Göncz Árpád köztársasági elnöktől Magyar Köztársasági Érdemrendet vehetett át. 1997-ben megkapta az akkor elsőként kiosztott Magyarság Hírnevéért kitüntetést. Az Orbán-kormány idején az első Corvin-lánc birtokosok egyike lett.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése