John von Neumann (Hungarian: Margittai Neumann János Lajos) (December 28, 1903 – February 8, 1957) was a mathematician who made major contributions to a vast range of fields[1] including set theory, functional analysis, quantum mechanics, ergodic theory, continuous geometry, economics and game theory, computer science, numerical analysis, hydrodynamics (of explosions), and statistics, as well as many other mathematical fields. He is generally regarded as one of the foremost mathematicians of the 20th century.[2] Most notably, von Neumann was a pioneer of the application of operator theory to quantum mechanics, a member of the Manhattan Project and the Institute for Advanced Study at Princeton (as one of the few originally appointed — a group collectively referred to as the demigods), and a key figure in the development of game theory[3][1] and the concepts of cellular automata[1] and the universal constructor. Along with Edward Teller and Stanislaw Ulam, von Neumann worked out key steps in the nuclear physics involved in thermonuclear reactions and the hydrogen bomb. The oldest of three brothers, von Neumann was born Neumann János Lajos (in Hungarian the family name comes first) in Budapest, Hungary, to a wealthy non-practicing Jewish family. His father was Neumann Miksa (Max Neumann), a lawyer who worked in a bank. His mother was Kann Margit (Margaret Kann). Von Neumann's ancestors had originally immigrated to Hungary from Russia.
János, nicknamed "Jancsi" (Johnny), was a prodigy who showed aptitudes for languages, memorization, and mathematics. He entered the German-speaking Lutheran Fasori Gimnázium in Budapest in the year 1911. Although he attended school at the grade level appropriate to his age, his father hired private tutors to give him advanced instruction in those areas in which he had displayed an aptitude. In 1913, his father was rewarded with ennoblement for his service to the Austro-Hungarian empire. (After becoming semi-autonomous in 1867 Hungary found itself in need of a vibrant merchantile class.) The Neumann family thus acquiring the Hungarian mark of Margittai, or the Austrian equivalent von. Neumann János therefore became János von Neumann, a name that he later changed to the German Johann von Neumann. He received his Ph.D. in mathematics (with minors in experimental physics and chemistry) from the University of Budapest at the age of 22[1]. He simultaneously earned his diploma in chemical engineering from the ETH Zurich in Switzerland[1] at the behest of his father, who wanted his son to invest his time in a more financially viable endeavour than mathematics. Between 1926 and 1930 he taught as the youngest privatdozent at the University of Berlin. By age 25 he had published 10 major papers, and by 30, nearly 36.[citation needed]
In 1930 von Neumann, his mother, and his brothers emigrated to the United States. He anglicized Johann to John, keeping the Austrian-aristocratic surname of von Neumann, whereas his brothers adopted surnames Vonneumann and Neumann (using the de Neumann form briefly when first in the U.S.).
Von Neumann was invited to Princeton University, New Jersey in 1930, and, subsequently, was one of four people selected for the first faculty of the Institute for Advanced Study (two of the others were Albert Einstein and Kurt Gödel), where he was a mathematics professor from its formation in 1933 until his death.
In 1937 von Neumann became a naturalized citizen of the US. In 1938 von Neumann was awarded the Bôcher Memorial Prize for his work in analysis.
Von Neumann married twice. He married Mariette Kövesi in 1930, just prior to emigrating to the United States. They had one daughter (von Neumann's only child), Marina, who is now a distinguished professor of international trade and public policy at the University of Michigan. The couple divorced in 1937. In 1938 von Neumann married Klari Dan, whom he had met during his last trips back to Budapest prior to the outbreak of World War II. The von Neumanns were very active socially within the Princeton academic community, and it is from this aspect of his life that many of the anecdotes which surround von Neumann's legend originate.
Von Neumann was diagnosed with bone cancer in 1957, possibly caused by exposure to radiation during his witnessing of atomic bomb tests, an activity for which he had a penchant. Von Neumann died within a year of the initial diagnosis, in great pain. The cancer had spread to the brain, impairing his mental abilities. While at Walter Reed Hospital in Washington, D.C., he invited a Roman Catholic priest, Father Anselm Strittmatter, to convert him to that faith (a move which shocked von Neumann's friends). The priest then administered to him the last Sacraments.[4] He died under military security lest he reveal military secrets while heavily medicated. John von Neumann was buried at Princeton Cemetery in Princeton, Mercer County, New Jersey.
Von Neumann wrote 150 published papers in his life; 60 in pure mathematics, 20 in physics, and 60 in applied mathematics. His last work, published in book form as The Computer and the Brain, gives an indication of the direction of his interests at the time of his death.
Neumann János (Budapest, 1903. december 28. – Washington D.C., 1957. február 8.) magyar származású matematikus.
János, nicknamed "Jancsi" (Johnny), was a prodigy who showed aptitudes for languages, memorization, and mathematics. He entered the German-speaking Lutheran Fasori Gimnázium in Budapest in the year 1911. Although he attended school at the grade level appropriate to his age, his father hired private tutors to give him advanced instruction in those areas in which he had displayed an aptitude. In 1913, his father was rewarded with ennoblement for his service to the Austro-Hungarian empire. (After becoming semi-autonomous in 1867 Hungary found itself in need of a vibrant merchantile class.) The Neumann family thus acquiring the Hungarian mark of Margittai, or the Austrian equivalent von. Neumann János therefore became János von Neumann, a name that he later changed to the German Johann von Neumann. He received his Ph.D. in mathematics (with minors in experimental physics and chemistry) from the University of Budapest at the age of 22[1]. He simultaneously earned his diploma in chemical engineering from the ETH Zurich in Switzerland[1] at the behest of his father, who wanted his son to invest his time in a more financially viable endeavour than mathematics. Between 1926 and 1930 he taught as the youngest privatdozent at the University of Berlin. By age 25 he had published 10 major papers, and by 30, nearly 36.[citation needed]
In 1930 von Neumann, his mother, and his brothers emigrated to the United States. He anglicized Johann to John, keeping the Austrian-aristocratic surname of von Neumann, whereas his brothers adopted surnames Vonneumann and Neumann (using the de Neumann form briefly when first in the U.S.).
Von Neumann was invited to Princeton University, New Jersey in 1930, and, subsequently, was one of four people selected for the first faculty of the Institute for Advanced Study (two of the others were Albert Einstein and Kurt Gödel), where he was a mathematics professor from its formation in 1933 until his death.
In 1937 von Neumann became a naturalized citizen of the US. In 1938 von Neumann was awarded the Bôcher Memorial Prize for his work in analysis.
Von Neumann married twice. He married Mariette Kövesi in 1930, just prior to emigrating to the United States. They had one daughter (von Neumann's only child), Marina, who is now a distinguished professor of international trade and public policy at the University of Michigan. The couple divorced in 1937. In 1938 von Neumann married Klari Dan, whom he had met during his last trips back to Budapest prior to the outbreak of World War II. The von Neumanns were very active socially within the Princeton academic community, and it is from this aspect of his life that many of the anecdotes which surround von Neumann's legend originate.
Von Neumann was diagnosed with bone cancer in 1957, possibly caused by exposure to radiation during his witnessing of atomic bomb tests, an activity for which he had a penchant. Von Neumann died within a year of the initial diagnosis, in great pain. The cancer had spread to the brain, impairing his mental abilities. While at Walter Reed Hospital in Washington, D.C., he invited a Roman Catholic priest, Father Anselm Strittmatter, to convert him to that faith (a move which shocked von Neumann's friends). The priest then administered to him the last Sacraments.[4] He died under military security lest he reveal military secrets while heavily medicated. John von Neumann was buried at Princeton Cemetery in Princeton, Mercer County, New Jersey.
Von Neumann wrote 150 published papers in his life; 60 in pure mathematics, 20 in physics, and 60 in applied mathematics. His last work, published in book form as The Computer and the Brain, gives an indication of the direction of his interests at the time of his death.
Neumann János (Budapest, 1903. december 28. – Washington D.C., 1957. február 8.) magyar származású matematikus.Neumann János 1903. december 28-án született Budapesten Neumann Miksa és Kann Margit első gyermekeként. Jánosnak később két öccse is született: Mihály (1907) és Miklós (1911). Az édesapa Pécsről származott, és Budapesten ügyvédként dolgozott, majd a Magyar Jelzálog- és Hitelbankhoz került először főjogtanácsosi pozícióba, majd pedig a bank igazgatói székébe. János édesanyja, Margit a háztartást vezette és fiai nevelésével foglalatoskodott.
Neumann Miksa 1913-ban nemesi címet kapott, és felvette a margittai[1] előnevet, így a család minden tagja jogosulttá vált ezen előnév használatára. Miksa fia, János így lett hivatalosan margittai Neumann János. János későbbi külföldi tartózkodása idején vette fel a John von Neumann nevet, a világ nagyobbik részén ma is így ismerik.
A Neumann család ingergazdag szellemi légkört teremtett a gyermekek számára, a gyakori beszélgetések nem kizárólag tudományról zajlottak, nem volt ritka a zenei, színházi vagy irodalmi téma. A gyerekek már fiatalon németül és franciául is tanultak nevelőnőiktől. Ugyancsak mindennapos volt a vendégség a háznál, jöttek külföldiek és magyarok egyaránt. A hazai szellemi elit prominens képviselői is tiszteletüket tették Neumannéknál, például Ortvay Rudolf, a budapesti tudományegyetem elméleti fizikai intézetének igazgatója vagy Fejér Lipót matematikaprofesszor.
János már korán kortársait jóval meghaladó képességekről tett tanúbizonyságot. Magyar anyanyelve, a francia, és a német nyelvek mellé megtanulta a latint és az ógörögöt, emlékezőtehetsége szinte fotografikus volt, és fejszámolásban is rendkívüli eredményeket mutatott fel. Ez utóbbi képessége felnőttkorában szinte védjegyévé vált. Legenda járt arról, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben a gépekével azonos sebességgel.
Neumann Miksa 1913-ban nemesi címet kapott, és felvette a margittai[1] előnevet, így a család minden tagja jogosulttá vált ezen előnév használatára. Miksa fia, János így lett hivatalosan margittai Neumann János. János későbbi külföldi tartózkodása idején vette fel a John von Neumann nevet, a világ nagyobbik részén ma is így ismerik.
A Neumann család ingergazdag szellemi légkört teremtett a gyermekek számára, a gyakori beszélgetések nem kizárólag tudományról zajlottak, nem volt ritka a zenei, színházi vagy irodalmi téma. A gyerekek már fiatalon németül és franciául is tanultak nevelőnőiktől. Ugyancsak mindennapos volt a vendégség a háznál, jöttek külföldiek és magyarok egyaránt. A hazai szellemi elit prominens képviselői is tiszteletüket tették Neumannéknál, például Ortvay Rudolf, a budapesti tudományegyetem elméleti fizikai intézetének igazgatója vagy Fejér Lipót matematikaprofesszor.
János már korán kortársait jóval meghaladó képességekről tett tanúbizonyságot. Magyar anyanyelve, a francia, és a német nyelvek mellé megtanulta a latint és az ógörögöt, emlékezőtehetsége szinte fotografikus volt, és fejszámolásban is rendkívüli eredményeket mutatott fel. Ez utóbbi képessége felnőttkorában szinte védjegyévé vált. Legenda járt arról, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben a gépekével azonos sebességgel.
Tízéves koráig Neumann kiábrándult volt, majd 1913-ban szülei beíratták a híres fasori evangélikus főgimnáziumba (Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium). Ebbe az iskolába járt a Nobel-díjas Wigner Jenő (1963, fizikai) és Harsányi János (1994, közgazdasági) is, ahol mindhárman Rátz László tanár úrtól tanultak matematikát.
1921-ben Neumann beiratkozott a budapesti tudományegyetem matematika szakára. Egyetemi évei alatt sokat tartózkodott Berlinben, ahol Fritz Habertnél kémiát, Albert Einsteinnél statisztikus mechanikát és Erhardt Schmidtnél matematikát hallgatott. Berlinben szorosra fűzte kapcsolatát Wignerrel, Szilárd Leóval és Gábor Dénessel. Apja kívánságára Neumann 1923-ban Zürichbe ment, hogy az zürichi Szövetségi Műszaki Egyetemen vegyészetet tanuljon. Vegyészmérnöki diplomáját 1925-ben szerezte, matematikából pedig egy évvel később doktorált Budapesten.
1921-ben Neumann beiratkozott a budapesti tudományegyetem matematika szakára. Egyetemi évei alatt sokat tartózkodott Berlinben, ahol Fritz Habertnél kémiát, Albert Einsteinnél statisztikus mechanikát és Erhardt Schmidtnél matematikát hallgatott. Berlinben szorosra fűzte kapcsolatát Wignerrel, Szilárd Leóval és Gábor Dénessel. Apja kívánságára Neumann 1923-ban Zürichbe ment, hogy az zürichi Szövetségi Műszaki Egyetemen vegyészetet tanuljon. Vegyészmérnöki diplomáját 1925-ben szerezte, matematikából pedig egy évvel később doktorált Budapesten.
1930-ban meghívták vendégprofesszornak az Egyesült Államokba, Princeton-ba. Hamarosan az ottani egyetem professzora lett (1931), az újonnan megnyílt a princetoni Institute for Advanced Studies professzora (1933-1955) – John von Neumann néven – ahol a világ legkiválóbb tudósai gyűltek össze. A II. világháború idején addigi tevékenysége mellett – számos más természettudóshoz hasonlóan – ő is bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba. Rendszeresen járt Los Alamos-ba, ahol részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos programban – az előállítással kapcsolatos elméleti munkában. Az 1930-as évek végétől érdeklődése egyre jobban az alkalmazott matematikai problémák felé fordult. Az Amerikai társaság elnöke (1951-1954). Megkapta az Egyesült Államok Érdemérmét (1954), amiért útjára indította a 20. század második felének informatikai forradalmát. 1955-ben az öttagú Atomenergia Bizottság (AEC) tagjává nevezték ki, amely akkor a legmagasabb színtű kormánymegbízatásnak számított egy tudós számára. Az atom-hidrogén bomba kísérleti robbantásoknál, az ott keletkező lökéshullámok tanulmányozásánál olyan bonyolult matematikai összefüggésekhez jutott, amelyek a klasszikus módszerekkel már nem voltak megoldhatók. Ekkor fordult érdeklődése a nagysebességű elektronikus számítások lehetősége felé.
Tudományos pályafutása kezdetén behatóan foglalkozott kvantumelmélettel és a matematika alapjaival, halmazelmélettel és matematikai logikával. Tőle származik a halmazelmélet egzakt megalapozása. Jelentős eredményeket ért el az ergódelelméletben és kifejlesztette a „folytonos geometria” elmélete is. Az ő nevéhez fűződik a „játékelmélet” megteremtése (minimax elv, 1928) – melyet Morgensternnel készített el. Az elméletet az USA nemzeti kártyajátéka, a póker elsajátítása, a játék általános elmélete alapján fogalmazták meg. A koreai háború idején például ennek az elméletnek a kiértékelése volt az oka, hogy az USA nem támadta meg Kínát! Szerkesztője volt a Princeton-ban megjelenő Annals of Mathematics és az Amsterdam-ban kiadott Compositio Mathematica című tudományos folyóiratoknak. Számos tudományos akadémia és társaság választotta tagjának, illetve díszdoktorának. Foglalkozott tudománypolitikai kérdésekkel, kifejtett a humánum iránti elkötelezettségei, tükrözött nézeteit a tudományos és technikai fejlődés filozófiai és morális problémáiról.
Tudományos pályafutása kezdetén behatóan foglalkozott kvantumelmélettel és a matematika alapjaival, halmazelmélettel és matematikai logikával. Tőle származik a halmazelmélet egzakt megalapozása. Jelentős eredményeket ért el az ergódelelméletben és kifejlesztette a „folytonos geometria” elmélete is. Az ő nevéhez fűződik a „játékelmélet” megteremtése (minimax elv, 1928) – melyet Morgensternnel készített el. Az elméletet az USA nemzeti kártyajátéka, a póker elsajátítása, a játék általános elmélete alapján fogalmazták meg. A koreai háború idején például ennek az elméletnek a kiértékelése volt az oka, hogy az USA nem támadta meg Kínát! Szerkesztője volt a Princeton-ban megjelenő Annals of Mathematics és az Amsterdam-ban kiadott Compositio Mathematica című tudományos folyóiratoknak. Számos tudományos akadémia és társaság választotta tagjának, illetve díszdoktorának. Foglalkozott tudománypolitikai kérdésekkel, kifejtett a humánum iránti elkötelezettségei, tükrözött nézeteit a tudományos és technikai fejlődés filozófiai és morális problémáiról.
Az elektronikus számítógépek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett. Ennek alapvető gondolatait – a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasítás rendszer – Neumann-elvekként emlegetjük. Ő irányította az EDVAC – az első olyan számítógép, amely a memóriában tárolja a programot is – megépítését 1944-ben, amelyet 1952-ben helyeztek üzembe. A számítógépnek köszönhetően világszerte óriási tekintélye lett. Ennek a számítógépnek a terve és az ő továbbfejlesztett elmélete (Neumann-elv) alapján készülnek a mai számítógépek is. Együtt dolgozott sok más amerikai magyar emigráns tudóssal is e téren, akik szintén szerepet vállaltak a számítástechnika fejlődésében. Ezek közé sorolható Kemény János (1926-1992), aki a Dartmouth Kollégium rektoraként kötelezővé tette a számítógépek (terminálok) használatát a bölcsész és jogi karon is, és e célból megalkotta az elvont gépi programozás helyett a BASIC nyelvet. Szintén Kemény János nevéhez fűződik az osztott idejű számítógép hálózat is, melyet az IBM első Robinson-díja ismert el. Szilárd Leóval is kollaborált, ő vezette be az információ elemi kvantumát (igen/nem), amit ma a bit néven ismerünk, illetve nem hagyható ki e listáról a Time hetilap által 1997-ben az év emberének nevezett Andrew Grove (Gróf András) pedig az INTEL vezéreként évente megtöbbszörözte a mikroprocesszorok sebességét.
1955. augusztus 15-én egy orvosi vizsgálat alkalmával csontrákra utaló elváltozást találtak a nyakában, amely feltehetőleg a korábban diagnosztizált prosztatarák áttéte volt. A következő év elején állapota tovább romlott, és tolószékbe kényszerült. 1956 áprilisában kórházba került, melyet korai haláláig már nem hagyhatott el. Neumann János 1957. február 8-án halt meg Washingtonban, nyughelye Princetonban van.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése