Henry Alfred Kissinger

Henry Alfred Kissinger (born Heinz Alfred Kissinger on May 27, 1923) is a German-born American politician, and 1973 Nobel Peace Prize laureate. He served as National Security Advisor and later concurrently as Secretary of State in the Richard Nixon administration. Kissinger emerged unscathed from the Watergate scandal and maintained his powerful position when Gerald Ford became President.
A proponent of Realpolitik, Kissinger played a dominant role in United States foreign policy between 1969 and 1977. During this period, he pioneered the policy of détente.
During his time in the Nixon and Ford administrations he cut a flamboyant figure, appearing at social occasions with many celebrities. His foreign policy record made him a nemesis to both the anti-war left and the anti-communist right alike.
With the recent declassification of Nixon and Ford administration documents relating to U.S. policy toward South America and East Timor, Kissinger has come under fire from journalists and human rights advocacy groups, both in the U.S. and abroad. Following the release of those documents, officials in France, Brazil, Chile, Spain, and Argentina have sought him for questioning in connection with Operation Condor, hindering his travel abroad.

Kissinger was born in Fürth, Bavaria, Germany, as Heinz Alfred Kissinger to Jewish parents Louis Kissinger, a schoolteacher, and Paula Stern. His surname refers to the city of Bad Kissingen and was first taken by his great-great-grandfather, Meyer Löb, in 1817.[2] In 1938, fleeing Nazi persecution, his family moved to New York. Kissinger was naturalized a U.S. citizen on June 19, 1943, while in military training at Camp Croft in Spartanburg, South Carolina.
He spent his high school years in the Washington Heights section of upper Manhattan, but never lost his pronounced German accent, perhaps due to childhood shyness which made him hesitant to speak[3]. Henry Kissinger attended George Washington High School at night and worked in a shaving-brush factory during the day. While attending City College of New York, in 1943, he was drafted into the U.S. Army, trained at Clemson College in South Carolina, and became a German interpreter for the 970th Counter Intelligence Corps, with the rank of sergeant.
Henry Kissinger received his B.A. degree summa cum laude at Harvard College in 1950, where he studied under William Yandell Elliott.[4] He received his M.A. and Ph.D. degrees at Harvard University in 1952 and 1954, respectively. In 1952, while still at Harvard, he served as a consultant to the Director of the Psychological Strategy Board.[5] His doctoral dissertation was "Peace, Legitimacy, and the Equilibrium (A Study of the Statesmanship of Castlereagh and Metternich)."
Kissinger remained at Harvard as a member of the faculty in the Department of Government and at the Center for International Affairs. He became Associate Director of the latter in 1957. In 1955, he was a consultant to the National Security Council's Operations Coordinating Board.[5] During 1955 and 1956, he was also Study Director in Nuclear Weapons and Foreign Policy at the Council of Foreign Relations. He released his Nuclear Weapons and Foreign Policy the following year.[6] From 1956 to 1958 he worked for the Rockefeller Brothers Fund as director of their Special Studies Project.[5] He was Director of the Harvard Defense Studies Program between 1958 and 1971. He was also Director of the Harvard International Seminar between 1951 and 1971. Outside of academia, he served as a consultant to several government agencies, including the Operations Research Office, the Rand Corporation, the Arms Control and Disarmament Agency, and the Department of State.[5]
A liberal Republican keen to have a greater influence on American foreign policy, Kissinger became a supporter of, and advisor to, Nelson Rockefeller, Governor of New York, who sought the Republican nomination for President in 1960, 1964 and 1968. After Richard Nixon won the presidency in 1968, he made Kissinger National Security Advisor.
With his first wife, Ann Fleischer, he had two children, Elizabeth and David. He lives with his second wife, Nancy Maginnes, in Kent, Connecticut. He is the head of Kissinger Associates, a consulting firm.
He had triple coronary bypass heart surgery in May 1982.
He has a brother, Walter, who is one year younger.
Kissinger is a fan of the Los Angeles Dodgers baseball team. A lifelong soccer fan, Kissinger is a supporter and honorary member of the German soccer club Spielvereinigung Greuther Fürth from his hometown, where he was a member in his youth.[7] During the 1970s, Kissinger was among the many celebrity fans of the New York Cosmos. He is also a recipient of the 'Fifa Order of Merit', the highest accolade awarded by the footballing body.
Henry Alfred Kissinger (szül. Heinz Alfred Kissinger Fürth, 1923. május 27.) német születésű amerikai Nobel-békedíjas diplomata és politikus. Nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd honvédelmi miniszter a Nixon-kormányban, mely tisztségében a Watergate-botrány (1974) után a Gerald Ford vezette új kormányban is megmaradt.
Mint a Realpolitik támogatója és követője, jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok külpolitikájában 1969 és 1977 között, mely során az általa kidolgozott détente (fr. „enyhülés”) vezérelv valódi enyhülést hozott az USA és a Szovjetunió kapcsolatában és meghatározó szerepet játszott az 1972-es kínai-amerikai csúcstalálkozón Zhou Enlai pártfőtitkárral tartott megbeszéléseken, mely Kína a világ felé történő nyitását, illetve egy új, anti-szovjet kínai-amerikai szövetséget eredményezett. 1973-ban a vietnami háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréséül Nobel-békedíjat kapott.

Kissinger a bajorországi Fürth városában látta meg a napvilágot Heinz Alfred Kissinger néven, 1923. május 27-én Lous Kissinger és Paula Stern gyermekeként. Zsidó származása miatt a család 1938-ban a nácik elől New Yorkba emigrált. Henry katonai kiképzése során, 1943. június 19-én kapta meg az amerikai állampolgárságot. Bár 15 éves kora óta az Egyesült Államokban él, azóta is érezhető német akcentussal beszéli az angol nyelvet. A New York-i városi Főiskola (City College of New York) hallgatójaként sorozták be 1943-ban. Kiképzése után, immár amerikai állampolgárként a belső elhárítás (Counter Intelligence Corps) 970-es alakulatához került, mint német tolmács. A háború után a Harvardot summa cum laude végezte 1950-ben. Az egyetem Kissingert tartja az egyetlen olyan hallgatójának, aki hibátlanul végezte el tanulmányait, annak ellenére, hogy az utolsó évében egy négyes (B) becsúszott[1]. A mesteri- majd a PhD fokozatot 1952-ben, illetve 1954-ben szerezte meg, ugyanott. Doktori disszertációjának címe A World Restored: Metternich, Castlereagh, and the Problems of Peace 1812–22. volt. Tanulmányai befejeztével a Harvardon maradt, ahol különböző pozíciókat töltött be, miközben több nagyobb állami szervezet tanácsadója is lett.
Liberális republikánusként, és hogy az amerikai külpolitikában nagyobb szerephez jusson, Nelson Rockefeller republikánus jelöltet, New York állam akkori kormányzójának támogatója illetve külpolitikai tanácsadója lett az 1960-as, 1964-es és 1968-as elnökválasztásokon. Richard Nixon 1968-as győzelme után meghívta Kissingert a nemzetbiztonsági tanácsadói székbe, mely a nemzetbiztonsági kabinet vezető székét, ezáltal pedig az elnökhöz tartozó kabinetbe kerülést jelentette.
Első feleségétől két gyermeke született. Jelenleg második feleségével, Nancy Maginnes-el él a Connecticut állambeli Kent városában, ahol saját cégét, a Kissinger Associates nevű tanácsadó vállalatot igazgatja.
Nagy rajongója a New York Yankees baseballcsapatnak, illetve a jelenleg a német másodosztályban szereplő SP Fürth labdarúgócsapatnak, melynek ifikorában egy ideig tagja is volt.