Elfman, who is of Russian, Polish and Jewish descent, grew up in a racially mixed community in the Baldwin Hills area of Los Angeles, where he was known as 'the whitest white kid'.[1] He spent much of his time in the local movie theatre, adoring the music of such film composers as Bernard Herrmann and Franz Waxman.
After dropping out of high school, he followed his brother Richard to France, where he played his violin on the street and performed with Le Grand Magic Circus, an avant-garde musical theater group. Violin in tow, Elfman next journeyed to Africa where he traveled through Ghana, Mali, and Upper Volta, absorbing new musical styles, including the Ghanaian highlife genre which would eventually influence his own music. Elfman contracted malaria during his one-year stay and was often sick. Eventually he returned home to the United States, where his brother was forming a new musical theater group, The Mystic Knights of the Oingo Boingo. The group performed the music for Richard's debut feature film, Forbidden Zone. Danny Elfman composed his first score for the film and played the role of Satan. By the time the movie was completed, The Mystic Knights had shortened their name to Oingo Boingo and become a recording and touring rock group.
After dropping out of high school, he followed his brother Richard to France, where he played his violin on the street and performed with Le Grand Magic Circus, an avant-garde musical theater group. Violin in tow, Elfman next journeyed to Africa where he traveled through Ghana, Mali, and Upper Volta, absorbing new musical styles, including the Ghanaian highlife genre which would eventually influence his own music. Elfman contracted malaria during his one-year stay and was often sick. Eventually he returned home to the United States, where his brother was forming a new musical theater group, The Mystic Knights of the Oingo Boingo. The group performed the music for Richard's debut feature film, Forbidden Zone. Danny Elfman composed his first score for the film and played the role of Satan. By the time the movie was completed, The Mystic Knights had shortened their name to Oingo Boingo and become a recording and touring rock group.
In 1985, Tim Burton and Paul Reubens invited him to write the score for their first feature film, Pee-wee's Big Adventure. Elfman was apprehensive at first because of his lack of formal training, but with orchestration assistance from Oingo Boingo guitarist and arranger Steve Bartek he achieved his goal of emulating the mood of such composers as Nino Rota and Bernard Herrmann.[2] He later described the first time he heard his music played by a full orchestra as one of the most thrilling experiences of his life[citation needed]. Elfman has spoken of the affinity he developed right away with Burton,[2] and he has gone on to score all but two of his major studio films (Ed Wood, which was scored by Howard Shore, and Sweeney Todd, a filmed version of the 1979 Broadway musical with music by Stephen Sondheim and score by Jonathan Tunick).
Daniel Richard Elfman néven született 1953-ban (május 29., Amarillo, USA) . Apja tanító, anyja pedig novellaíró, aki Emmy-díjat kapott egyik tv-filmhez írt forgatókönyvéért. Elfman gyermekkorát Los Angelesben töltötte, 18 éves korában viszont bátyjával, Richarddal együtt Franciaországba költöztek. Beiratkozott egy színjátszókörbe, ahol a nagyzenekar által használt hangszerekkel sikerült megismerkednie. Öt évvel később Afrikába ment, ahol szintén jövőjét meghatározó zenei tapasztalatokat szerzett, s onnan végül visszatért az Egyesült Államokba. 1980-ban az akkorra már rendezőként tevékenykedő testvérével, Richarddal együtt kezdett el dolgozni a "Forbidden Zone" című filmen. 1984-ben két produkcióhoz írt betétdalokat, ám ott nem eredeti nevén, hanem mint Oingo Boingo tűnt fel ("Sixteen Candels" és a "Surf II"). 1985-ben élete első nagy filmjéhez a "Pee Wee's Big Adventure"-höz írt zenét ("Pee Wee nagy kalandjai"), mely egyúttal Tim Burton első rendezése is volt. Ekkor alapozódott meg a barátság Burton és Elfman között, mely a mai napig is tart, és azóta Elfmant Burton "házi zeneszerzőjének" tekintik. Következő ismertebb munkája a "Beetlejuice", amely produkció - Harry Belafonte dalaival kombinálva - hatalmas sikert ért el, s végleg megalapozta karrierjét. Mostanra Elfman egy összeszokott, dinamikus csapatot tudhat maga körül, s csak velük dolgozik együtt. Emmy-díjat kapott az 1989-es "Batman" főtémájáért, mely egyike Elfman örök zenéinek. A sötét képi világhoz komponált zenéje kifogástalanul illik a filmhez, főmotívuma remekül megállja a helyét önállóan is, így tehát nem csoda, hogy felkeltette a kritikusok figyelmét. Műveinek egyedi vonásai miatt hamar az elit zeneszerzők csapatába került. Következő évben ismét olyan zenét írt, ami azóta unikummá vált: az "Edward Scissorhands" ("Ollókezű Edward") című művének "The Grand Finale" címet viselő tételét az év legjobb zenéjeként emlegetik. Sorban vállalta el a számára legmegfelelőbb hangulatú produkciók zenei aláfestéseit, a groteszk fekete humorral fűszerezett művei közül pedig a "The Nightmare Before Christmas" ("Karácsonyi lidércnyomás") lett az egyik legkiemelkedőbb, mely musicalszerű filmzenében a dalokat is maga írta, mindezen felül pedig Jack Skellington énekhangját kölcsönözte. Dolgozott együtt Brian DePalmával ("Mission Impossible"), Sam Raimivel ("Darkman", "Army of Darkness" - "A sötétség serege", "Spiderman" - "Pókember"), Peter Jacksonnal ("The Frighteners" - "Törjön ki a frász!"), Gus Van Santtel ("Good Will Hunting"), vagy Warren Beattyvel ("Dick Tracy"). 1996-ban egykori iskolatársa által rendezett "Freeway" ("Pokolsztráda") című filmhez elfogadta a felkérést, ám fizetésként csak egy dollárt kért. Elfman nem csak az általa művelt zenei stílus felé mutat érdeklődést, hanem rock világa iránt is. Munkásságában mindig benne van az újítás, frissesség. Mostanában képregényadaptációkhoz ír zenéket, mint a "Men in Black" ("Sötét zsaruk"), vagy a "Hulk". Két Oscar-jelölést tudhat magáénak ("Good Will Hunting", "Big Fish" - "A nagy hal"), de amennyire elképesztő egyénisége a mai filmzeneszerzésnek, éppolyannyira különc is, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2004-ben az Akadémia ceremóniájára -jelölése ellenére- el sem ment. Danny Elfman pillanatnyilag a legegyénibb hangzásvilággal rendelkező zeneszerzője Hollywoodnak, kinek neve lassan egybefonódik a képregényadaptációkkal és misztikus fantáziafilmekkel, noha drámai zenékben is fantasztikus produkciókat tudhat maga mögött ("Sommersby" vagy "Dolores Claiborne"). 2003-ban feleségül vette Bridget Fonda színésznőt, s azóta már született egy gyermekük is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése