Matisyahu (born Matthew Paul Miller, June 30, 1979) is an American reggae musician.Known for blending traditional Jewish themes with reggae and rock sounds, Matisyahu is most recognizable for being a member of Chabad-Lubavitch, a chassidic group of Judaism, but has recently left Chabad-Lubavitch and is now a mainstream Chassid, looking into the Karlin Chassidic sect. As such, Matisyahu stands out for wearing the traditional clothing of Hasidic Jews and not performing on the Sabbath. Since 2004, he has released two studio albums as well as one live album, two remix CDs and one DVD featuring a live concert, and a number of interviews. Through his short career, Matisyahu has teamed up with some of the biggest names in reggae production including Bill Laswell and duo Sly & Robbie.
Since his debut, Matisyahu has received positive reviews from both rock and reggae outlets. Most recently, he was named Top Reggae Artist of 2006 by Billboard.
Matisyahu was born in West Chester, Pennsylvania; his family eventually settled in White Plains, New York. He was brought up a Reconstructionist Jew and sometimes performed under the alias MC Truth for MC Mystic's Soulfari band. He spent some time as a young man as a self-professed "deadhead," taking hallucinogens and following the rock band Phish on tour.[2]
At 16, Matisyahu took part in a semester-long program that offers students first-hand exploration of Jewish heritage at the Alexander Muss High School in Israel in Hod Hasharon, Israel. His experiences there significantly affected his feelings towards Judaism eventually leading to his decision to adopt Orthodox Judaism, becoming Baal Teshuva around 2001. Initially he found his way to the Carlebach Shul on the West Side of Manhattan. Rabbi Shlomo Carlebach pioneered contemporary Jewish music as well as counter culture Judaism. Shlomo hung out in Greenwich Village in the late fifties and the early sixties and established the first alternative Jewish Center, The House of Love and Prayer, in San Francisco's Haight-Ashbury district in 1966. Matisyahu then found his way to Chabad of Washington Square. Matisyahu finished high school at a wilderness program in Bend, Oregon.[3] Following this seminal event, Matisyahu began playing with the Jewish band Pey Dalid.[4]
From 2001 through most of his early career until July 2007, Matisyahu was a member of the Chabad-Lubavitch Hasidic community in Crown Heights, Brooklyn, New York. However, as of 17 July 2007, Matisyahu told the Miami New Times in an interview that he no longer "necessarily" identifies with the Lubavitch movement. In the interview, he stated that "...the more I'm learning about other types of Jews, I don't want to exclude myself. I felt boxed in."[5] Additionally in the autumn of 2007 while on a family vacation spent primarily in Jerusalem's Nachlaot neighborhood he has expressed interest in another Hasidic sect, that of Karlin.[6] As of November 2007 he has confirmed a preference to pray at the Karliner synagogue in Boro Park where the custom is to ecstatically scream prayers, however he continues to reside in Crown Heights because of his wife's affinity for the community.[7]
Soon after his adoption of hasidism, Matisyahu began studying Torah at Hadar Hatorah, a yeshiva for returnees to Judaism where he wrote and recorded his first album. He counts Bob Marley, Phish,[8] God Street Wine and Rabbi Shlomo Carlebach among his musical inspirations and gives credit to Rabbi Simon Jacobson's book Toward a Meaningful Life for the lyrical inspiration to Youth's title track. As part of his faith, Matisyahu does not perform in concert on Friday nights in observance of the Jewish Sabbath. A notable exception to this rule occurred in early 2007 when he played a show in Fairbanks, Alaska on Friday night. The sun did not set until 02:00 local time, which means the Sabbath would not begin until that time; this was the only time he performed on a Friday night.
Matisyahu is married to Tahlia; the couple have two sons. He also has a younger sister named Julie.
In 2004, Matisyahu, after having signed with JDub Records, a not-for-profit record label that promotes Jewish musicians, released his first album, Shake Off the Dust...Arise. At the time a relatively unknown musician, he did not rise to prominence until Bonnaroo 2005, when Trey Anastasio of the band Phish invited him a guest spot on his set. This would prove to be the event that launched his career.[10]
His live album, Live at Stubb's, released in 2005, was recorded at a concert in Austin, Texas. This concert album, and Youth, his second studio album, both received critical and popular acclaim. Each album marks significant changes in Matisyahu's style, most markedly between Stubb's and Youth, when more rock music influences are evident. Since his second two albums became popular, Shake off the Dust has steadily risen in demand, fetching prices upwards of $30USD on online auction sites such as Ebay.
Throughout 2005 and 2006, Matisyahu toured extensively in the United States, Canada and Europe; and made a number of stops in Israel, including a performance as the supporting act for Sting in June 2005. In late 2006, Matisyahu released No Place to Be, a remix album featuring re-recordings and remixes of songs from all three of his earlier albums, as well as a cover of "Message in a Bottle" by The Police.
The live version of the song "King Without a Crown", broke into the Modern Rock Top 10 in 2006. The accompanying video and album, Youth, produced by Bill Laswell, were released on March 7, 2006. On March 16, Youth was Billboard magazine's number-one Digital Album. In 2006, Matisyahu appeared once again at Bonnaroo, this time performing a solo set in front of an estimated crowd of over 80,000 people.
In Spring 2006, right before the release of Youth, Matisyahu cut ties with his managers at JDub Records, which resulted in some controversy due to Matisyahu's role in the founding of the label. Contrary to popular belief, JDub managed his act, but was not his record label. [11]
In January 2007, Matisyahu performed in an impromptu concert at the Park City Film Music Festival in Park City, Utah, while in Park City for the Slamdance Film Festival. Matisyahu's music is part of the winning documentary film "Unsettled" which won at the 2007 Slamdance Film Festival.
In April 2007 it was confirmed that Matisyahu, along with Los Angeles based jam band Particle and British ska band The English Beat, would open for 311 on their Summer Unity Tour 2007. The tour ran from late June to late August and included shows all across the country.
In June 2007, Matisyahu played at the Waikiki Shell in Honolulu, Hawaii, where he received a triple encore. His opening bands follow in order of appearance were Madina Lake, Plain White T's and Yellowcard.
As of July 2007, Matisyahu has begun writing new songs for his next album that should be released sometime in 2008.
At 16, Matisyahu took part in a semester-long program that offers students first-hand exploration of Jewish heritage at the Alexander Muss High School in Israel in Hod Hasharon, Israel. His experiences there significantly affected his feelings towards Judaism eventually leading to his decision to adopt Orthodox Judaism, becoming Baal Teshuva around 2001. Initially he found his way to the Carlebach Shul on the West Side of Manhattan. Rabbi Shlomo Carlebach pioneered contemporary Jewish music as well as counter culture Judaism. Shlomo hung out in Greenwich Village in the late fifties and the early sixties and established the first alternative Jewish Center, The House of Love and Prayer, in San Francisco's Haight-Ashbury district in 1966. Matisyahu then found his way to Chabad of Washington Square. Matisyahu finished high school at a wilderness program in Bend, Oregon.[3] Following this seminal event, Matisyahu began playing with the Jewish band Pey Dalid.[4]
From 2001 through most of his early career until July 2007, Matisyahu was a member of the Chabad-Lubavitch Hasidic community in Crown Heights, Brooklyn, New York. However, as of 17 July 2007, Matisyahu told the Miami New Times in an interview that he no longer "necessarily" identifies with the Lubavitch movement. In the interview, he stated that "...the more I'm learning about other types of Jews, I don't want to exclude myself. I felt boxed in."[5] Additionally in the autumn of 2007 while on a family vacation spent primarily in Jerusalem's Nachlaot neighborhood he has expressed interest in another Hasidic sect, that of Karlin.[6] As of November 2007 he has confirmed a preference to pray at the Karliner synagogue in Boro Park where the custom is to ecstatically scream prayers, however he continues to reside in Crown Heights because of his wife's affinity for the community.[7]
Soon after his adoption of hasidism, Matisyahu began studying Torah at Hadar Hatorah, a yeshiva for returnees to Judaism where he wrote and recorded his first album. He counts Bob Marley, Phish,[8] God Street Wine and Rabbi Shlomo Carlebach among his musical inspirations and gives credit to Rabbi Simon Jacobson's book Toward a Meaningful Life for the lyrical inspiration to Youth's title track. As part of his faith, Matisyahu does not perform in concert on Friday nights in observance of the Jewish Sabbath. A notable exception to this rule occurred in early 2007 when he played a show in Fairbanks, Alaska on Friday night. The sun did not set until 02:00 local time, which means the Sabbath would not begin until that time; this was the only time he performed on a Friday night.
Matisyahu is married to Tahlia; the couple have two sons. He also has a younger sister named Julie.
In 2004, Matisyahu, after having signed with JDub Records, a not-for-profit record label that promotes Jewish musicians, released his first album, Shake Off the Dust...Arise. At the time a relatively unknown musician, he did not rise to prominence until Bonnaroo 2005, when Trey Anastasio of the band Phish invited him a guest spot on his set. This would prove to be the event that launched his career.[10]His live album, Live at Stubb's, released in 2005, was recorded at a concert in Austin, Texas. This concert album, and Youth, his second studio album, both received critical and popular acclaim. Each album marks significant changes in Matisyahu's style, most markedly between Stubb's and Youth, when more rock music influences are evident. Since his second two albums became popular, Shake off the Dust has steadily risen in demand, fetching prices upwards of $30USD on online auction sites such as Ebay.
Throughout 2005 and 2006, Matisyahu toured extensively in the United States, Canada and Europe; and made a number of stops in Israel, including a performance as the supporting act for Sting in June 2005. In late 2006, Matisyahu released No Place to Be, a remix album featuring re-recordings and remixes of songs from all three of his earlier albums, as well as a cover of "Message in a Bottle" by The Police.
The live version of the song "King Without a Crown", broke into the Modern Rock Top 10 in 2006. The accompanying video and album, Youth, produced by Bill Laswell, were released on March 7, 2006. On March 16, Youth was Billboard magazine's number-one Digital Album. In 2006, Matisyahu appeared once again at Bonnaroo, this time performing a solo set in front of an estimated crowd of over 80,000 people.
In Spring 2006, right before the release of Youth, Matisyahu cut ties with his managers at JDub Records, which resulted in some controversy due to Matisyahu's role in the founding of the label. Contrary to popular belief, JDub managed his act, but was not his record label. [11]
In January 2007, Matisyahu performed in an impromptu concert at the Park City Film Music Festival in Park City, Utah, while in Park City for the Slamdance Film Festival. Matisyahu's music is part of the winning documentary film "Unsettled" which won at the 2007 Slamdance Film Festival.
In April 2007 it was confirmed that Matisyahu, along with Los Angeles based jam band Particle and British ska band The English Beat, would open for 311 on their Summer Unity Tour 2007. The tour ran from late June to late August and included shows all across the country.
In June 2007, Matisyahu played at the Waikiki Shell in Honolulu, Hawaii, where he received a triple encore. His opening bands follow in order of appearance were Madina Lake, Plain White T's and Yellowcard.
As of July 2007, Matisyahu has begun writing new songs for his next album that should be released sometime in 2008.
However, he mixes in contemporary stylings of rap and beatboxing, similar to Sublime, as well as the traditional Hazzan style of Jewish cantors and Hasidic nigunim. The generally critical New York Times' Kelefa Sanneh notes that "His sound owes a lot to early dancehall reggae stars like Barrington Levy and Eek-a-Mouse."[15] The Chicago Tribune's Kevin Pang has described a Matisyahu performance as "soul-shaking brand of dancehall reggae, a show that captures both the jam band vibe of Phish and the ska-punk of Sublime." Reviewers generally agree that Matisyahu may disappoint reggae purists, but acknowledge the unique blend of musical traditions that Matisyahu harnesses generally please the people who see his performances. Matisyahu's style has been compared to Jew da Maccabi, an Orthodox Jew from Florida who includes religious lyrics within a musical style derived from hip-hop.[16] Matisyahu's style has also been compared to Jordan Chaviv, an Orthodox Jew from Canada whose lyrics are also inspired by Jewish teachings.[17]
Matisyahu has stated that "All of my songs are influenced and inspired by the teachings that inspire me. I want my music to have meaning, to be able to touch people and make them think. Chasidism teaches that music is 'the quill of the soul.' Music taps into a very deep place and speaks to us in a way that regular words can't."
Matthew Paul Miller rekonstrukcionista, azaz liberálisan vallásos zsidó családban született Pennsylvaniában. Tizenhat éves korától Izraelben tanult, ahol rálépett a bál tsuvai rögös útra. (A bál tsuváról bővebben: Bál tsuva – a megtérő ember. Szombat, 2006 december) Az egykor füvező és rastafrizurát viselő Miller ortodox lett, keresztnevét lefordította héberre: Matisyahu, s most egy New York-i lubavicsi közösség tagja. Emellett kitűnő és méltán elismert reggae-énekes.
Bár a rockzenében Paul Simontól kezdve Billy Joelen, Bob Dylanen és Mark Kopfleren át Art Garfunkelig számos zsidó híresség található, egyfelől az ő zenéjükben a zsidóság nem, vagy csak áttételesen jelenik meg, másfelől pedig valamennyien szekulárisak.
Matisyahu más eset. Minden valószínűség szerint a rock and roll ötvenéves történetének első ultraortodox zsidó sztárja. A klasszikus haszid viseletben – fekete öltöny, kalap, fehér ing, hosszú szakáll – járó fiatal művész bibliai üzeneteket önt kemény reggae ritmusokba. Harmadik lemeze, a tavaly márciusban megjelent Youth (Ifjúság) a negyedik helyre került az amerikai slágerlistákon, Matisyahu pedig a Music Television egyik legnagyobb csillagává emelkedett. A Youth-ot a legjobb reggae-lemez kategóriában 2007-ben Grammy-díjra jelölték, igaz, azt nem sikerült elnyernie.
Az album címét Matisyahu közössége rabbijának egyik írásából vette. Az írásban a fiatalság úgy kerül kapcsolatba egy üres, rossz szellemiséggel, mint ahogy az emberi test a méreggel. Az írás megérintette a zenészt. Úgy véli: a lázadás önmagában nem rossz, hanem intő jel lehet arra, hogy valami rosszul működik.
Bár Matisyahu ezt a képet nem piaci szempontoktól vezérelve alakította ki magáról, hitének megvallása igen nagy figyelmet biztosított számára a médiában. Vallási ébredése után kész volt a zenét teljesen feladni, de egy istentiszteleten felkérték, hogy énekeljen. Újabb és újabb felkérések jöttek és ő reggae-t játszó négerekhez és zsidókhoz szállt be zenélni. Egy East Village-i, hanuka alkalmából tartott bulin egyszer csak az emberek elkezdtek tombolni és Matisyahut zsidó gospelsztárként ünnepelték. Eztán egyre nagyobb, jelentősebb helyekre hívták meg. Mint a szombatot és a kósert szigorúan tartó, szombaton sosem koncertező Matisyahu fogalmazott: „Isten nélkül ez a siker lehetetlen lett volna. […] Ez az egyik módja, hogy az egódtól megszabadulj. A haszid hit a tisztán intellektuális írástanulmányozásra adott válaszként jött létre a XVIII. században. Bál Sem Tov, egy kelet-európai stetl-rabbi ismerte fel a tánc jelentőségét abban, hogy Istenhez vidám szívvel tudjunk közeledni. Ezt a tudást sajnos sokáig maguk alá temették, elrejtették a könyvhegyek.”
Matisyahu koncertjeinek egyik legfontosabb eleme a haszid tánc, ami több dologban is különbözik a rock and rollra vagy diszkóra ropott tánctól: a férfiak és a nők ugyanis külön körben táncolnak, sőt: még egy paraván is található köztük, hogy az esetleges öncélú magamutogatás vagy szexuális kísértés elkerülése érdekében ne is láthassák egymást. Tavaly májusban a művész hosszú interjút adott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Ebben kifejtette: a haszid tánc célja megkönnyíteni a benne résztvevők számára, hogy felvegyék a kapcsolatot a bennük lakozó isteni természettel és egymással is. Hozzátette: természetesnek tartja, hogy a rajongók táncolnak a zenéjére, a reggae ugyanis abszolút összeegyeztethető a haszid hagyományokkal. Matisyahu szerint minden jó dolgot – így a táncot is – föl lehet rossz célokra is használni, ugyanakkor „a tánc az Isten és a teremtés iránti szeretetet, örömöt erősíti meg” – jelentette ki. Matisyahu úgy véli: tévedés, hogy a szexualitás valami tisztátalan, testi dolog lenne. Ellenkezőleg: a szexben való gyönyörködés elválaszthatatlan a benne rejlő isteni szikrától. Vallása azonban szigorúan tiltja, hogy feleségén, mamáján és nagymamáján kívül más nőket is megérintsen. Ez volt az oka annak is, hogy koncertjein abbahagyta a színpadról a közönség közé történő beugrálást. Videóklipjeiben ugyan ezt megteszi, de a rendező gondoskodott arról, hogy kizárólag férfikarok között landoljon.
A rastafarinak és a zsidó vallásnak vannak közös vonásai – véli Matisyahu. A reggae-zenészek ugyanis sok elemet és ötletet átvettek a zsidóságtól. Bob Marley például rendszeresen idézett a Bibliából.
Mindezek ellenére Matisyahu tudatosan nem megy el Jamaicába, ugyanis nem szeretné lekoppintani az ottani ritmusvilágot és a helyi kiejtést. Úgy látja: épp az teszi őt hitelessé, hogy zenéjében nem tagadja le származását. A nős, egygyerekes Matisyahu teljesen betagozódott a könnyűzenei establishmentbe: az egyik Pészáchot Madonna házában töltötte, a Beastie Boys pedig újrakeverve kiadta egy slágerét. A már idézett interjúban a haszid rocker úgy nyilatkozott: „Sikerem valószínűleg nem korlátozható a vallásra. Mégis: ez az első alkalom, hogy egy hitvalló zsidót a mainstream is elismer. A zsidók – ellentétben az iszlámmal és kereszténységgel – nem térítenek. Ezen kívül a történelem során zsidónak lenni határozottan nem volt király dolog. Most eljönnek a népek a koncertre és egy popsztárt látnak a színpadon. […] Eztán már hirtelen nem ciki az öltözetem sem. És talán az emberek a szövegeimre is egy kicsit jobban odafigyelnek. […] Hiszek a Tóra próféciáiban, de nem vagyok konzervatív. Szívem mélyén lázadó maradok, mert összehozom mindazt, ami sokak számára összeegyeztethetetlen. Lehet valaki egyidejűleg vallásos, rocksztár és családapa egy turnébuszban éldegélve? Eddig ez ment nekem. Amit nem tudok, az az, hogy valaki követheti-e az én életmódomat: az egyetlen, amit az együttesem tagjaitól elvárok, hogy ne hozzanak fel csajokat a turnébuszba.”
Matisyahu has stated that "All of my songs are influenced and inspired by the teachings that inspire me. I want my music to have meaning, to be able to touch people and make them think. Chasidism teaches that music is 'the quill of the soul.' Music taps into a very deep place and speaks to us in a way that regular words can't."
Matthew Paul Miller rekonstrukcionista, azaz liberálisan vallásos zsidó családban született Pennsylvaniában. Tizenhat éves korától Izraelben tanult, ahol rálépett a bál tsuvai rögös útra. (A bál tsuváról bővebben: Bál tsuva – a megtérő ember. Szombat, 2006 december) Az egykor füvező és rastafrizurát viselő Miller ortodox lett, keresztnevét lefordította héberre: Matisyahu, s most egy New York-i lubavicsi közösség tagja. Emellett kitűnő és méltán elismert reggae-énekes.Bár a rockzenében Paul Simontól kezdve Billy Joelen, Bob Dylanen és Mark Kopfleren át Art Garfunkelig számos zsidó híresség található, egyfelől az ő zenéjükben a zsidóság nem, vagy csak áttételesen jelenik meg, másfelől pedig valamennyien szekulárisak.
Matisyahu más eset. Minden valószínűség szerint a rock and roll ötvenéves történetének első ultraortodox zsidó sztárja. A klasszikus haszid viseletben – fekete öltöny, kalap, fehér ing, hosszú szakáll – járó fiatal művész bibliai üzeneteket önt kemény reggae ritmusokba. Harmadik lemeze, a tavaly márciusban megjelent Youth (Ifjúság) a negyedik helyre került az amerikai slágerlistákon, Matisyahu pedig a Music Television egyik legnagyobb csillagává emelkedett. A Youth-ot a legjobb reggae-lemez kategóriában 2007-ben Grammy-díjra jelölték, igaz, azt nem sikerült elnyernie.
Az album címét Matisyahu közössége rabbijának egyik írásából vette. Az írásban a fiatalság úgy kerül kapcsolatba egy üres, rossz szellemiséggel, mint ahogy az emberi test a méreggel. Az írás megérintette a zenészt. Úgy véli: a lázadás önmagában nem rossz, hanem intő jel lehet arra, hogy valami rosszul működik.
Bár Matisyahu ezt a képet nem piaci szempontoktól vezérelve alakította ki magáról, hitének megvallása igen nagy figyelmet biztosított számára a médiában. Vallási ébredése után kész volt a zenét teljesen feladni, de egy istentiszteleten felkérték, hogy énekeljen. Újabb és újabb felkérések jöttek és ő reggae-t játszó négerekhez és zsidókhoz szállt be zenélni. Egy East Village-i, hanuka alkalmából tartott bulin egyszer csak az emberek elkezdtek tombolni és Matisyahut zsidó gospelsztárként ünnepelték. Eztán egyre nagyobb, jelentősebb helyekre hívták meg. Mint a szombatot és a kósert szigorúan tartó, szombaton sosem koncertező Matisyahu fogalmazott: „Isten nélkül ez a siker lehetetlen lett volna. […] Ez az egyik módja, hogy az egódtól megszabadulj. A haszid hit a tisztán intellektuális írástanulmányozásra adott válaszként jött létre a XVIII. században. Bál Sem Tov, egy kelet-európai stetl-rabbi ismerte fel a tánc jelentőségét abban, hogy Istenhez vidám szívvel tudjunk közeledni. Ezt a tudást sajnos sokáig maguk alá temették, elrejtették a könyvhegyek.”
Matisyahu koncertjeinek egyik legfontosabb eleme a haszid tánc, ami több dologban is különbözik a rock and rollra vagy diszkóra ropott tánctól: a férfiak és a nők ugyanis külön körben táncolnak, sőt: még egy paraván is található köztük, hogy az esetleges öncélú magamutogatás vagy szexuális kísértés elkerülése érdekében ne is láthassák egymást. Tavaly májusban a művész hosszú interjút adott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Ebben kifejtette: a haszid tánc célja megkönnyíteni a benne résztvevők számára, hogy felvegyék a kapcsolatot a bennük lakozó isteni természettel és egymással is. Hozzátette: természetesnek tartja, hogy a rajongók táncolnak a zenéjére, a reggae ugyanis abszolút összeegyeztethető a haszid hagyományokkal. Matisyahu szerint minden jó dolgot – így a táncot is – föl lehet rossz célokra is használni, ugyanakkor „a tánc az Isten és a teremtés iránti szeretetet, örömöt erősíti meg” – jelentette ki. Matisyahu úgy véli: tévedés, hogy a szexualitás valami tisztátalan, testi dolog lenne. Ellenkezőleg: a szexben való gyönyörködés elválaszthatatlan a benne rejlő isteni szikrától. Vallása azonban szigorúan tiltja, hogy feleségén, mamáján és nagymamáján kívül más nőket is megérintsen. Ez volt az oka annak is, hogy koncertjein abbahagyta a színpadról a közönség közé történő beugrálást. Videóklipjeiben ugyan ezt megteszi, de a rendező gondoskodott arról, hogy kizárólag férfikarok között landoljon.
A rastafarinak és a zsidó vallásnak vannak közös vonásai – véli Matisyahu. A reggae-zenészek ugyanis sok elemet és ötletet átvettek a zsidóságtól. Bob Marley például rendszeresen idézett a Bibliából.
Mindezek ellenére Matisyahu tudatosan nem megy el Jamaicába, ugyanis nem szeretné lekoppintani az ottani ritmusvilágot és a helyi kiejtést. Úgy látja: épp az teszi őt hitelessé, hogy zenéjében nem tagadja le származását. A nős, egygyerekes Matisyahu teljesen betagozódott a könnyűzenei establishmentbe: az egyik Pészáchot Madonna házában töltötte, a Beastie Boys pedig újrakeverve kiadta egy slágerét. A már idézett interjúban a haszid rocker úgy nyilatkozott: „Sikerem valószínűleg nem korlátozható a vallásra. Mégis: ez az első alkalom, hogy egy hitvalló zsidót a mainstream is elismer. A zsidók – ellentétben az iszlámmal és kereszténységgel – nem térítenek. Ezen kívül a történelem során zsidónak lenni határozottan nem volt király dolog. Most eljönnek a népek a koncertre és egy popsztárt látnak a színpadon. […] Eztán már hirtelen nem ciki az öltözetem sem. És talán az emberek a szövegeimre is egy kicsit jobban odafigyelnek. […] Hiszek a Tóra próféciáiban, de nem vagyok konzervatív. Szívem mélyén lázadó maradok, mert összehozom mindazt, ami sokak számára összeegyeztethetetlen. Lehet valaki egyidejűleg vallásos, rocksztár és családapa egy turnébuszban éldegélve? Eddig ez ment nekem. Amit nem tudok, az az, hogy valaki követheti-e az én életmódomat: az egyetlen, amit az együttesem tagjaitól elvárok, hogy ne hozzanak fel csajokat a turnébuszba.”
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése