Sigmund Schlomo Freud

Sigmund Freud, born Sigismund Schlomo Freud (May 6, 1856 – September 23, 1939), was an Austrian neurologist and psychiatrist who founded the psychoanalytic school of psychology. Freud is best known for his theories of the unconscious mind and the defense mechanism of repression. He is also renowned for his redefinition of sexual desire as the primary motivational energy of human life which is directed toward a wide variety of objects; as well as his therapeutic techniques, including his theory of transference in the therapeutic relationship and the presumed value of dreams as sources of insight into unconscious desires.
Freud is commonly referred to as "the father of psychoanalysis" and his work has been highly influential — popularizing such notions as the unconscious, the Oedipus complex, defense mechanisms, Freudian slips and dream symbolism—while also making a long-lasting impact on fields as diverse as literature, film, Marxist and feminist theories, and psychology. An enormously controversial figure during his lifetime, he remains the subject of vigorous and even bitter debate, with the value of his legacy frequently disputed.

Sigmund Freud was born on 6 May 1856 to Galician Jewish[1] parents in Příbor (German: Freiberg in Mähren), Moravia, Austrian Empire, now Czech Republic. His father Jakob was 41, a wool merchant, and had two children by a previous marriage. His mother Amalié was 21. Owing to his precocious intellect, his parents favoured him over his siblings from the early stages of his childhood; and despite their poverty, they offered everything to give him a proper education. Due to the economic crisis of 1857, father Freud lost his business, and the family moved first to Leipzig, Germany before settling in Vienna, Austria. In 1865, Sigmund entered the Leopoldstädter Communal-Realgymnasium, a prominent high school. Freud was an outstanding pupil and graduated the Matura in 1873 with honors.

After planning to study law, Freud joined the medical faculty at University of Vienna to study under Darwinist Prof. Karl Claus. At that time, eel life history was still unknown, and due to their mysterious origins and migrations, a racist association was often made between eels and Jews and Gypsies. In search for their male sex organs, Freud spent four weeks at the Austrian zoological research station in Trieste, dissecting hundreds of eels without finding more than his predecessors such as Simon von Syrski. In 1876, he published his first paper about "the testicles of eels" in the "Mitteilungen der österreichischen Akademie der Wissenschaften", conceding that he could not solve the matter either. Frustrated by the lack of success that would have gained him fame, Freud chose to change his course of study. Biographers like Siegfried Bernfeld wonder if and how this early episode was significant for his later work regarding hidden sexuality and frustrations.

Sigmund Freud 1856. május 6-án született a morvaországi Freibergben (ma: Přibor, Csehország), Jakob Freud textilkereskedő gyermekeként. Jakob Freud éles eszű és jó humorú kereskedő volt, és szigorú apa. Első házasságából ekkor már két felnőtt fia volt, és második házasságából Sigmundon kívül hat további gyermek született. Sigmund anyja, Amalia életvidám teremtés volt, férjénél húsz évvel fiatalabb.
Sigmund három éves volt, mikor 1859-ben a Freud család Lipcsébe költözött, majd egyéves lipcsei tartózkodás után tovább vándorolt, és Bécsben, az akkori Európa egyik legjelentősebb tudományos és kulturális centrumában talált magának végleges lakóhelyet. Az egyre szűkösebb anyagi körülmények közé kerülő szülők mindent elkövettek, hogy Sigmund megfelelő iskolába járhasson és az őt érdeklő könyvekhez hozzájuthasson ugyanis Freud ragyogó intellektusa és szerteágazó érdeklődése már ekkor megmutatkozott. Ebben a korban a zsidók karrierlehetőségei meglehetősen szűkösek voltak, és Freud a Bécsi Egyetem orvosi karára nyert felvételt. Orvostanhallgatóként érdeklődése elsősorban az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokat is hallgatott. Az egzisztenciális és asszimilációs szempontok mellett Freud pályaválasztásában szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is, amelyet Goethének A természetről szóló esszéje ébresztett fel benne.

A fiziológia, mint az élő szervezeten belül lezajló fizikai és kémiai folyamatok egzakt tanulmányozása ekkoriban rohamosan fejlődő tudományág volt, és a bécsi egyetemen olyan neves tudósok képviselték, mint Ernst Brücke, aki már hallgatóként famulusául fogadta az ifjú Freudot. Brücke élettani laboratóriumában az ifjú kutató alsóbbrendű állatok (halak és rákok) idegsejtjeinek szerkezetét tanulmányozta, és ezt a kutatómunkát az orvosi diploma megszerzése után is folytatta egy darabig, apróbb felfedezéseket is téve. 1882-ben azonban úgy döntött, hogy a tudományos kutatói pálya helyett inkább gyakorló orvos lesz. Így került a híres bécsi közkórházba, az Allgemeines Krankenhausba, annak csaknem valamennyi részlegét körbejárva. A leghosszabb időt azonban a kórház idegosztályán, korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte. 1885-ben Freud egyetemi magántanári címet kapott, majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat.
Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. A hipnózis tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez.
Párizsból való visszatérése után, 1886-ban Freud magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. A magántanári cím feljogosította ugyan arra, hogy az egyetemen előadásokat tarthasson – de nem jelentett fizetett állást. Freud – kutatói ambíciói ellenére – egzisztenciális megfontolások miatt inkább a magánpraxist választotta, így 1886-ban végül feleségül vehette a jómódú családból származó Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben járt. Freudot azonban nem elégítette ki a pusztán pénzkereseti célokat szolgáló orvosi praxis. Tudományos ambícióit a későbbiekben e tevékenység keretében igyekezett megvalósítani.
Barátjával, Joseph Breuer – ral együtt neurotikus betegekre specializálódva 1895-ben publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet, melyben bemutatták többek között egyik páciensük, Anna O. gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikat. Ezek után rendkívül termékeny időszak következett Freud életében, számos könyv, előadás jelezte elméletalkotói előrehaladásának állomásait. Az évek során egyre több pszichés jelenséget térképezett fel. A teljesség igénye nélkül néhány könyv, melyet a lelki élet rejtelmeiről Freud írt: 1900-Álomfejtés – melyben kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató tudattalan dinamika. 1901-A mindennapi élet pszichopatológiája 1912-Totem és tabu – melyben a vallások eredetéről értekezett.