Franz Kafka

Franz Kafka (3 July 1883 - 3 June 1924) was one of the major German-language fiction writers of the 20th century. He was born to a middle-class Jewish family in Prague, then part of Austria-Hungary. His unique body of writing - much of which is incomplete and was published posthumously - is among the most influential in Western literature.[1]
His stories, such as The Metamorphosis (1915), and novels, including The Trial (1925) and The Castle (1926), concern troubled individuals in a nightmarishly impersonal and bureaucratic world.

Kafka was born into a middle-class, German-speaking Jewish family in Prague, the capital of Bohemia. His father, Hermann Kafka (1852–1931), was described as a "huge, selfish, overbearing businessman"[2] and by Kafka himself as "a true Kafka in strength, health, appetite, loudness of voice, eloquence, self-satisfaction, worldly dominance, endurance, presence of mind, [and] knowledge of human nature".[3] Hermann was the fourth child of Jacob Kafka, a shochet, and came to Prague from Osek, a Czech-speaking Jewish village near Písek in southern Bohemia. After working as a traveling sales representative, he established himself as an independent retailer of men's and women's fancy goods and accessories, employing up to 15 people and using a jackdaw (kavka in Czech) as his business logo. Kafka's mother, Julie (1856—1934), was the daughter of Jakob Löwy, a prosperous brewer in Poděbrady, and was better educated than her husband.[4]
Kafka was the eldest of six children.[5] He had two younger brothers, Georg and Heinrich, who died at the ages of fifteen months and six months, respectively, before Kafka was seven, and three younger sisters, Gabriele ("Elli") (1889–1941), Valerie ("Valli") (1890–1942), and Ottilie ("Ottla") (1891–1943). On business days, both parents were absent from the home. His mother helped to manage her husband's business and worked in it as much as 12 hours a day. The children were largely reared by a series of governesses and servants.
Kafka's sisters were sent with their families to the Łódź Ghetto and died there or in concentration camps. Ottla was sent to the concentration camp at Theresienstadt and then on October 7, 1943 to the death camp at Auschwitz, where 1267 children and 51 guardians, including Ottla, were gassed to death on their arrival.

Kafka középosztálybeli német zsidó családban született Csehországban, ami akkor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Apja Hermann Kafka kereskedő (1852–1931), anyja Julie Kafka, sz. Löwy (1856–1934.) Bár anyanyelve német volt, Kafka gyermekkorában megtanult csehül és egész életében folyékonyan beszélte. Valamennyire értett franciául is, kedvenc szerzője Flaubert volt. Nagy tisztelője volt Napóleonnak. Testvérei közül a két fiú: Georg és Heinrich még kiskorában meghalt, három leánytestvére Elli, Valli és Ottla volt.
1889 és 1893 között Kafka a prágai Deutsche Knabenschuléba járt (Német Fiúiskola). 1901-ben érettségizett, 1906-ra pedig elvégezte a jogi egyetemet, és egy biztosítótársaságnál kezdett dolgozni. Ebben az időben kezdett írni. 1917-től tuberkulózisban szenvedett, családja ápolta, főként Ottla nevű testvére, akivel sok közös vonása volt.
Az aszketizmust és önmegvetést, mely összekapcsolódott Kafka nevével, jól mutatják az ő, valamint családtagjai és barátai levelei, ezt azonban saját környezetükben kell vizsgálnunk. Krónikus – elképzelhető, hogy pszichoszomatikus – betegségben szenvedett, a tuberkulózison kívül migrénes rohamok, álmatlanság és emésztési zavarok is gyötörték. Rengeteg természetes gyógymódot kipróbált, a vegetáriánus étkezéstől a pasztörizálatlan tej nagymértékű fogyasztásáig (lehetséges, hogy ez utóbbi idézte elő tuberkulózisát). Feltehetőleg krónikus depresszióban szenvedett. Ez nagy mértékben fokozta önkritikára való hajlamát.
Még iskolaévei alatt aktív szerepet vállalt irodalmi és társas események megszervezésében. Sokat tett a jiddis színház előadásainak szervezéséért is. Bár félt attól, hogy mások fizikailag és szellemileg is taszítónak találják, elbűvölt másokat vonzó, fiús külsejével, csendes viselkedésével, intelligenciájával és fanyar humorérzékével.
Kafka kapcsolata zsarnokoskodásra hajlamos apjával írásainak egyik fontos elemét szolgáltatta. Az 1920-as évek elején viszonya volt Milena Jesenská cseh újságíróval és íróval. 1923-ban rövid időre Berlinbe költözött, hogy kiszakítsa magát családja befolyása alól és az írásra koncentrálhasson. Mikor betegsége rosszabbodott, visszatért Prágába, majd egy Bécs melletti szanatórimumba ment, ahol 1924-ben elhunyt. Halálát feltehetőleg éhezés okozta, mert állapota miatt az evés rendkívüli fájdalommal járt, és az intravénás táplálást még nem fejlesztették ki. Testét visszavitték Prágába, és a prága-zizkovi zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra 1924. június 11-én.
Életében csak néhány novellája jelent meg, és csak kevés figyelem irányult rá. Halála előtt utasította barátját és irodalmi ügynökét, Max Brodot, hogy írásait semmisítse meg. Szerelme, Dora Dymant eleget tett kérésének, és a nála lévő műveket megsemmisítette, Brod azonban nem engedelmeskedett, és gondoskodott róla, hogy kiadják a műveket, melyek hamarosan magukra vonták az irodalomkedvelők és a kritikusok figyelmét. Kafka minden kiadott művét németül írta.