Saint Peter - Szent Péter apostol

Saint Peter was one of the Twelve Apostles, chosen by Jesus as one of his first disciples. He is prominently featured in the New Testament Gospels and the Acts of the Apostles. Peter was a Galilean fisherman assigned a leadership role by Jesus. He was with Jesus during events witnessed by only a few apostles, such as the Transfiguration.[2] Early Christian writers provided more details about his life. Tradition describes him as the first bishop of Rome, author of two canonical epistles, and a martyr under Nero, crucified head down and buried in Rome.[2] His memoirs are traditionally cited as the source of the Gospel of Mark.
The Roman Catholic Church, Eastern Orthodox, Oriental Orthodox and Anglican Communion consider Simon Peter a saint. According to Catholic and Orthodox tradition, Peter was the first bishop of Rome and Catholics argue that the Pope is Peter's successor and therefore the rightful superior of all other bishops. Eastern and Oriental Orthodox also recognize the Bishop of Rome as the successor of Saint Peter and the Ecumenical Patriarch sends a delegation each year to Rome to participate in the celebration of his feast. In the "Ravenna Document" of 13 October 2007, the representatives of the Eastern Orthodox Church agreed that "Rome, as the Church that 'presides in love' according to the phrase of St Ignatius of Antioch (To the Romans, Prologue), occupied the first place in the taxis, and that the bishop of Rome was therefore the protos among the patriarchs. They disagree, however, on the interpretation of the historical evidence from this era regarding the prerogatives of the bishop of Rome as protos, a matter that was already understood in different ways in the first millennium."
In art, he is often depicted holding the keys to the kingdom of heaven (interpreted by Roman Catholics as the sign of his primacy over the Church), a reference to Matthew 16:19.

Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Krisztus tanítványa, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke. Eredeti nevén Simonnak (héberül: שמעון homok, figyelő, hallgató) nevezték. Jézus Krisztus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Szent Pál műveiben gyakran nevezi Szent Pétert Kéfásnak is, hiszen ez az arámi változata a kősziklának. Az apostolok között a legjelentősebb alak, nevét minden írás először említi a tizenkét tanítvány közül. A hagyomány szerint Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. Mint Krisztus tanítványai közül a legjelentősebb , nem véletlen, hogy Krisztus halála után ő került a keresztény vallás, az új vallás élére. A katolikusok szerint Péter a pápák, a halászok és Róma védőszentje.
Péter az Újszövetség szerint Betszaidából származott (János 1:44; János 12:21), de Jézus Krisztus idejében Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Az is bizonyos, hogy Péternek volt felesége, de leszármazottairól csak későbbi korok legendái írnak. Ezek szerint Szent Péternek volt egy lánya, de ez nincs kellően alátámasztva. A Genneszareti tavon halásztak. Akkor is éppen hálót vetettek ki a tó halaira, amikor Jézus megkérte, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” (Máté evangéliuma 4:19) Péter pedig ment, és Jézus legbuzgóbb tanítványává vált. Az írások szerint ezért is fogadta olyan hitetlenül tanítómestere azon állítását, hogy meg fogja tagadni. Péter ezt nem akarta elhinni, és így felelt: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.” (Máté evangéliuma 26:33) Ekkor hangzott el Jézus ismert mondata, vagyis Azt mondom néked, ezen az estén, míg a kakas kukorékol háromszor fogsz engem megtagadni. Miután Jézust letartóztatták, Péter valóban háromszor tagadta le, hogy tanítványa volt, csak hogy életét mentse. Amikor a kakas megszólalt, Péternek eszébe jutottak Jézus szavai, és megbánta tettét. Innentől még buzgóbban hitt, és hirdette Jézus igéjét.
Ezután az Apostolok cselekedetei úgy ír Péterről, mint a legfőbb apostol. Pál apostol így ír róla: "én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé" (Gal 2,7) – arra utalva, hogy míg Pál elsősorban a pogány nemzetek között, Péter főleg a zsidók felé szolgált.
A katolikus hagyomány azonban azt tartja, hogy Jézus Krisztus halála után (33) Antiochiába ment, és ott hamarosan püspökséget alapított, amelynek ő lett a vezetője. Több forrás szerint Korinthoszban is járt, de azt szinte egybehangzóan állítják a fennmaradt írásos emlékek, hogy térítő munkája Rómában teljesedett be. A hagyomány szerint itt alapította meg a pápaság intézményét, jelezve ezzel a legfőbb pásztori címet. Sok követőre talált a hatalmas városban.
Halálával kapcsolatban két fajta elgondolás uralkodik. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. Az első történet alapján Pétert fejjel lefelé feszítették ki a keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban. A vesztőhelyre vezető úton a legendák szerint találkozott mesterével, és megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram?.
A másik verzió szerint Péter menekült Rómából, a császár kegyetlen keresztényüldözése elől, amikor megjelent előtte Jézus, és a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot.
Az írások alapján Pétert a mai Szent Péter Bazilika helyén temették el. A bazilika fő oltára alatt találtak egy másik oltárt, amelyet a legenda szerint Szent Péter halálának helyén állítottak. Régészeti ásatások nyomán találtak ez alatt az alsó oltár alatt egy csontvázat, amelynek lábai hiányoztak. Az archeológusok szerint ez lehet Szent Péter földi maradványa, ugyanis a római katonák a keresztről úgy vették le a holttestet, hogy levágták annak lábait (mert fejjel lefelé feszítették ki).
A katolikus egyház egyik legfőbb szentjeként tiszteli Szent Pétert. A hagyomány szerint az első pápa, de ezt a történészek vitatják, mivel a pápaság intézménye akkor még nem is alakult ki. Tiszteletére viseli minden pápa a Halász Gyűrűjét, amelyen Péter látható, amint bárkájából hálót vet ki.