László Moholy-Nagy (July 20, 1895 – November 24, 1946) was a Hungarian painter and photographer as well as professor in the Bauhaus school. He was highly influenced by constructivism. He was a strong advocate of the integration of technology and industry into the arts.Moholy-Nagy was born László Weisz to a family of mixed Jewish and Hungarian heritage. He changed his German-Jewish surname to the Magyar surname of his uncle, Nagy. Later, he added the pseudonym Moholy to his surname, after the town in which he grew up (today in Serbia, Mol). After studying law in Budapest and serving in World War I, Moholy-Nagy was in Vienna in 1919, where he first discovered constructivism in exhibitions of works of Malevich, Naum Gabo and El Lissitzky.
In 1923, he replaced Johannes Itten as the instructor of the preliminary course at the Bauhaus. This effectively marked the end of the school's expressionistic leanings and moved it closer towards its original aims as a school of design and industrial integration. The Bauhaus became known for the versatility of its artists, and Moholy-Nagy was no exception. Throughout his career, he became proficient and innovative in the fields of photography, typography, sculpture, painting, printmaking, and industrial design. One of his main focuses was on photography. He coined the term "the New Vision" for his belief that photography could create a whole new way of seeing the outside world that the human eye could not. His theory of art and teaching was summed up in the book The New Vision, from Material to Architecture. He experimented with the photographic process of exposing light sensitive paper with objects overlaid on top of it, called photogram. While at the Bauhaus, Moholy's teaching in diverse media -- including painting, sculpture, photography, photomontage and metal -- had a profound influence on a number of his students, including Marianne Brandt.
He was editor of the art and photography department of the European avant-garde magazine International Revue i 10 from 1927 to 1929. Moholy-Nagy resigned from the Bauhaus in 1928 and worked in film and stage design in Berlin, where he was required to submit his work to be censored, and then in Paris and Holland before moving to London in 1935. In England, Moholy-Nagy formed part of the circle of émigré artists and intellectuals who based themselves in Hampstead. Moholy-Nagy lived for a time in the Isokon building with Walter Gropius for eight months and then settled in Golders Green. Gropius and Moholy-Nagy planned to establish an English version of the Bauhaus but could not secure backing, and then Moholy-Nagy was turned down for a teaching job at the Royal College of Art. Moholy-Nagy made his way in London by taking on various design jobs including Imperial Airways and a shop display for men's underwear. He photographed contemporary architecture for the Architectural Review where the assistant editor was John Betjeman who commissioned Moholy-Nagy to make documentary photographs to illustrate his book An Oxford University Chest. In 1936, he was commissioned by fellow Hungarian film producer Alexander Korda to design special effects for Things to Come. Working at Denham Studios, Moholy-Nagy created kinetic sculptures and abstract light effects, but they were rejected by the film's director. At the invitation of Leslie Martin, he gave a lecture to the architecture school of Hull University.
In 1937, at the invitation of Walter Paepcke, the Chairman of the Container Corporation of America, Moholy-Nagy moved to Chicago to become the director of the New Bauhaus. The philosophy of the school was basically unchanged from that of the original, and its headquarters was the Prairie Avenue mansion that architect Richard Morris Hunt designed for department store magnate Marshall Field.
Unfortunately, the school lost the financial backing of its supporters after only a single academic year, and it closed in 1938. Paepcke, however, continued his own support, and in 1939, Moholy-Nagy opened the School of Design. In 1944, this became the Institute of Design. He authored an account of his efforts to develop the curriculum of the School of Design in his book Vision in Motion.
Moholy-Nagy died of leukemia in Chicago in 1946.
Moholy-Nagy University of Art and Design in Budapest is named in his honour.
Pieces of his are currently on display at the Corcoran Gallery of Art in Washington, DC.
Moholy-Nagy László (eredetileg: Weisz László) (Bácsborsód, 1895. július 20. – Chicago, 1946. november 24.) magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. Vezetéknevének ejtése: [moholi-nagy]. 1895. július 20. körül születhetett: a pontos dátum azért nem ismert, mert akkor még élt az a szokás, hogy csak a biztosan megmaradó gyermekeket anyakönyveztették.
Miután édesapja Weisz Lipót az ő születése idején hagyta el a családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette az apa nélkül maradt családot.
Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Főgimnáziumba íratták, (melyben Babits Mihály is tanította).
Vezetéknevét bár megörökölte, 1910-ben nagybátyja tiszeletére, ő és testvérei vezetéknevüket Nagy-ra változtatták.
Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyulnak, 1913-ban a Szegedi Napló néhány költeményét leközölte. Az érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt,
1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített a frontélet mindennapjairól, kitépett lapokra, tábori levelezőlapokra, melyeket kezdetben a frontról, majd miután 1917-ben megsebesült, az ogyesszai katonai kórházból küldözgetett haza.
Miután 1918-ban leszerelt, hazatért Budapestre folytatni jogi tanulmányait, de záróvizsgáit már nem tette le, a félév végén otthagyta az egyetemet. Még ebben az évben mutatkozott be először a nagyközönség előtt, műveit a Hadviselt Művészek című kiállítás keretében állították ki.
Ebben az időben a festészet mellett a Jelenkor című újságba is írogatott.
Miután édesapja Weisz Lipót az ő születése idején hagyta el a családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette az apa nélkül maradt családot.
Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Főgimnáziumba íratták, (melyben Babits Mihály is tanította).
Vezetéknevét bár megörökölte, 1910-ben nagybátyja tiszeletére, ő és testvérei vezetéknevüket Nagy-ra változtatták.
Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyulnak, 1913-ban a Szegedi Napló néhány költeményét leközölte. Az érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt,
1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített a frontélet mindennapjairól, kitépett lapokra, tábori levelezőlapokra, melyeket kezdetben a frontról, majd miután 1917-ben megsebesült, az ogyesszai katonai kórházból küldözgetett haza.
Miután 1918-ban leszerelt, hazatért Budapestre folytatni jogi tanulmányait, de záróvizsgáit már nem tette le, a félév végén otthagyta az egyetemet. Még ebben az évben mutatkozott be először a nagyközönség előtt, műveit a Hadviselt Művészek című kiállítás keretében állították ki.
Ebben az időben a festészet mellett a Jelenkor című újságba is írogatott.
1919 márciusában ő is aláírta a magyar aktivisták közös forradalmi nyilatkozatát, de a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. Időközben ismét nevet változtatott, vezetékneve elé odabiggyesztette szeretett nagybátyja lakóhelyének, Moholnak a nevét is, így innentől kezdve rajzait, festményeit és egyéb műveit már a „Moholy-Nagy” (ejtsd:moholi) szignóval látta el. A forradalom bukása után a retorzióktól tartva Bécsbe menekült, ahol hamarosan csatlakozott Kassákhoz és a többi emigráns magyar művészhez, íróhoz, velük együtt utazott tovább Berlinbe 1920 elején.1920 áprilisában Berlinben ismerkedett meg Lucia Schultz-cal, későbbi feleségével, ő vezette be a fotográfia művészi világába. 1921-ben házasodtak össze.
1922-ben A Der Sturm galériában rendezett kiállítása zajos sikert aratott, neve hamar ismertté vált szerte a városban és az országban. Szintén ebben az évben jelent meg Kassákkal közösen szerkesztett írása, az Új művészek könyve. Moholy-Nagy művészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassák Lajost és Kállai Ernőt (Ma, Tett, Die Aktion, Der Sturm folyóiratok).
A sikernek tudható be, hogy Walter Gropius őt kérte fel 1923-ban a távozó Johannes Itten helyére a Bauhaus oktatói közé. Olyan nevek közé csöppent, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Oskar Schlemmer és bár mellettük ő ismeretlennek számított, mégis a Bauhaus eszmeiségének egyik védjegyévé vált. 1921 és 1928 között két könyvet is írt, Festészet, fényképészet, film (1925) valamint Az anyagtól az építészetig (1927) címmel, illetve a Bauhaus színháza című kötet társszerzője is volt.
1928 mozgalmas év volt az életében, Walter Gropius-szal együtt otthagyta a Bauhaust, elvált feleségétől Luciától, visszaköltözött Berlinbe, ahol fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkákat vállalt, miközben színházi díszleteket is tervezett (Hoffmann meséi, Berlini kalmár, Pillangókisasszony), szabadidejében pedig fény-alakítási problémákkal foglalkozott.
1929-ben belekóstol a filmezésbe, leforgatja élete első nagyobb lélegzetű filmjét Marseille, régi kikötő címen. 1931-ben a fény-alakítási problémák mintegy megoldásaként alkotja meg a fény-tér-modulátort (Lichtrequisit) mely egy kinetikus plasztika, fém és műanyag szobor – a rá vetülő fény pedig a környező falakon színes fényjátékot teremtett. Ez ihlette Fekete-fehér-szürke (1932) és a Nagyvárosi cigányok (1932) című filmjeit is.
1931 végén ismerte meg Sybille Pietzsch-et, akivel 1933-ban házasodtak össze, első lányuk Hattula is ebben az évben született. A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba költöztek, ahol Moholy-Nagy egy helyi nyomda tipográfiai tanácsadójaként helyezkedett el. A munkahelyén foglalkozott életében először színes fotográfiával. Második lánya, Claudia (1934) itt született.
Mivel nem érezték túlzottan jól magukat, 1935 májusában Londonba költöztek tovább, ahol már egy sokkal izgalmasabb élet várta. A design szinte minden területén kipróbálta magát, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig (a szintén magyar származású Korda Sándor Eljövendő dolgok c. filmjéhez) mindenbe belekóstolt, miközben három fotóalbuma is megjelent.
1936-ban az egyik aláírója Tamkó Sirató Károly Dimenzionista manifesztumának.
1937 nyarán Walter Gropius javaslatára felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus iskola, új nevén a New Bauhaus irányítására. Júliusban költöztek át Amerikába, a főiskola 1937 októberében nyitotta meg kapuit Chicagóban.
Korábbi aggodalmai 1938-ban beigazolódtak, mikor alkotásait „elfajzott művészetnek” minősítették és az összes német galériából és múzeumból eltávolították.
1939-ben Moholy-Nagy néhány munkatársával, komoly tőke nélkül alapította meg a School of Design intézetet szintén Chicagóban, mely Institute of Design néven 1944-ben főiskolai rangra emelkedett. Az intézménynek egészen két évvel később bekövetkezett haláláig vezetője volt.
Több rosszullét után 1945-ben került először kórházba, ahol az orvosok leukémiát diagnosztizáltak nála. Mivel a kor még nem ismert semmiféle gyógymódot a betegség leküzdésére, alig több, mint egy évvel a szintén leukémiában megbetegedett Bartók Béla halála után, 1946. november 24-én ő is elhunyt. Hamvait Chicagóban temették el, sírja felett Walter Gropius mondott gyászbeszédet.
1947-ben Vision in Motion címmel jelent meg Moholy-Nagy László posztumusz munkája, mely pedagógiai programjának, művészeti célkitűzéseinek összességét foglalja magában.
A 2006-ban 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem március elsejétől fölvette Moholy-Nagy László nevét és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik tovább.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése