Harvey Keitel (born 13 May 1939) is an Academy Award-nominated American actor whose latest work is that of Detective Lieutenant Gene Hunt on ABC's crime drama "Life on Mars". He is widely known for the "tough-guy" characters he portrays and for his memorable roles from Quentin Tarantino's Reservoir Dogs and Pulp Fiction, Martin Scorsese's Mean Streets and Taxi Driver, Ridley Scott's The Duellists and Thelma and Louise, Jane Campion's The Piano and Abel Ferrara's Bad Lieutenant. Keitel was born in the New York City borough of Brooklyn, the son of Miriam and Harry Keitel, Jewish immigrants from Romania and Poland.[1][2] His parents owned and ran a luncheonette and his father also worked as a hatmaker.[1][3]
Keitel grew up in the Brighton Beach section of Brooklyn with his sister, Renee, and brother, Jerry. He attended Abraham Lincoln High School (New York). At the age of sixteen, he decided to join the United States Marine Corps, a decision that took him to Lebanon. After his return to the United States, he was a court reporter and was able to support himself before beginning his acting career.
Keitel grew up in the Brighton Beach section of Brooklyn with his sister, Renee, and brother, Jerry. He attended Abraham Lincoln High School (New York). At the age of sixteen, he decided to join the United States Marine Corps, a decision that took him to Lebanon. After his return to the United States, he was a court reporter and was able to support himself before beginning his acting career.
Keitel studied under both Stella Adler and Lee Strasberg and at the HB Studio, eventually landing roles in some off-Broadway productions. During this time, Keitel met struggling filmmaker Martin Scorsese and gained a part in Scorsese's student production, Who's That Knocking at My Door. Since then, Scorsese and Keitel have worked together on numerous projects. Keitel had the starring role in Scorsese's Mean Streets but this proved to be Robert De Niro's breakthrough film. He later appeared with De Niro in Taxi Driver, playing the role of Jodie Foster's pimp.
Originally, Keitel was to have played the role of Captain Willard in Francis Ford Coppola's Apocalypse Now; however, he was fired early in the production and replaced by Martin Sheen. After this, it was many years before he would be able to get anything other than minor roles. At the end of the 1970s, Keitel was mostly working in European films for directors such as Ridley Scott, usually in sinister character parts.
Throughout the 1980s, Keitel continued to find plenty of work on both stage and screen, but was usually in the stereotypical role of a thug. This role reached its zenith when Keitel starred in Quentin Tarantino's Reservoir Dogs in 1992, where his performance as "Mr. White" relaunched his semi-slumping career. Ridley Scott also helped Keitel by casting him as the sympathetic policeman in Thelma and Louise in 1991. That same year he landed a role in Bugsy, for which he obtained an Academy Award nomination for Best Supporting Actor. Since then, Keitel has chosen his roles with care, seeking to change his image and show off a broader acting range. One of those roles was the title character in Bad Lieutenant, about a self-loathing police lieutenant trying to redeem himself. His decision to co-star in Jane Campion's The Piano marks the approximate beginning of this phase of Keitel's career. He played an efficient clean-up expert Winston Wolf in Quentin Tarantino's Pulp Fiction. In 1996 he landed a major role in Quentin Tarantino and Robert Rodriguez's film, From Dusk Till Dawn, and in 1997 he starred in the crime drama Cop Land, which also starred Sylvester Stallone, Ray Liotta, and Robert De Niro. Later roles include the fatherly Satan in Little Nicky, a wise Navy man in U-571, and diligent F.B.I. agent Sadusky in National Treasure. In 1999, Keitel was replaced by Sydney Pollack on the set of Eyes Wide Shut, due to scheduling conflicts. He has shown a willingness to help other start-up filmmakers by appearing in their first feature film. He did this not only for Martin Scorsese and Quentin Tarantino, but also Ridley Scott (The Duellists), Paul Schrader (Blue Collar), James Toback (Fingers), and Tony Bui (Three Seasons).
He also appeared in the Steinlager Pure commercials in New Zealand in 2007. Unlike many American male actors who either never appear nude in film or only do so once, Keitel has appeared nude in several films, including full frontal nudity in Bad Lieutenant and The Piano.
In January 2008, Keitel played Jerry Springer in the New York City premiere of Jerry Springer: The Opera at Carnegie Hall.[citation needed] It was announced in July 2008 that Keitel had been cast in the role of Detective Gene Hunt in ABC's new series Life on Mars.[4]
In 2002 at the Moscow International Film Festival Keitel was honored with the Stanislavsky Award for the outstanding achievement in the career of acting and devotion to the principles of Stanislavsky's school.
Originally, Keitel was to have played the role of Captain Willard in Francis Ford Coppola's Apocalypse Now; however, he was fired early in the production and replaced by Martin Sheen. After this, it was many years before he would be able to get anything other than minor roles. At the end of the 1970s, Keitel was mostly working in European films for directors such as Ridley Scott, usually in sinister character parts.
Throughout the 1980s, Keitel continued to find plenty of work on both stage and screen, but was usually in the stereotypical role of a thug. This role reached its zenith when Keitel starred in Quentin Tarantino's Reservoir Dogs in 1992, where his performance as "Mr. White" relaunched his semi-slumping career. Ridley Scott also helped Keitel by casting him as the sympathetic policeman in Thelma and Louise in 1991. That same year he landed a role in Bugsy, for which he obtained an Academy Award nomination for Best Supporting Actor. Since then, Keitel has chosen his roles with care, seeking to change his image and show off a broader acting range. One of those roles was the title character in Bad Lieutenant, about a self-loathing police lieutenant trying to redeem himself. His decision to co-star in Jane Campion's The Piano marks the approximate beginning of this phase of Keitel's career. He played an efficient clean-up expert Winston Wolf in Quentin Tarantino's Pulp Fiction. In 1996 he landed a major role in Quentin Tarantino and Robert Rodriguez's film, From Dusk Till Dawn, and in 1997 he starred in the crime drama Cop Land, which also starred Sylvester Stallone, Ray Liotta, and Robert De Niro. Later roles include the fatherly Satan in Little Nicky, a wise Navy man in U-571, and diligent F.B.I. agent Sadusky in National Treasure. In 1999, Keitel was replaced by Sydney Pollack on the set of Eyes Wide Shut, due to scheduling conflicts. He has shown a willingness to help other start-up filmmakers by appearing in their first feature film. He did this not only for Martin Scorsese and Quentin Tarantino, but also Ridley Scott (The Duellists), Paul Schrader (Blue Collar), James Toback (Fingers), and Tony Bui (Three Seasons).
He also appeared in the Steinlager Pure commercials in New Zealand in 2007. Unlike many American male actors who either never appear nude in film or only do so once, Keitel has appeared nude in several films, including full frontal nudity in Bad Lieutenant and The Piano.
In January 2008, Keitel played Jerry Springer in the New York City premiere of Jerry Springer: The Opera at Carnegie Hall.[citation needed] It was announced in July 2008 that Keitel had been cast in the role of Detective Gene Hunt in ABC's new series Life on Mars.[4]
In 2002 at the Moscow International Film Festival Keitel was honored with the Stanislavsky Award for the outstanding achievement in the career of acting and devotion to the principles of Stanislavsky's school.
Keitel was formerly in a long-term relationship to actress Lorraine Bracco. He married actress Daphna Kastner in 2001. Keitel is the father of three children: daughter Stella (born 1985) from his relationship with Bracco; son Hudson (born 2001) from his relationship with Lisa Karmazin; and son Roman (born 2003) from his marriage to Kastner. He is godfather of close friend Michael Madsen's son Max.
A Keitel családban 1939. május 13-án született meg a harmadik gyermek, akit Harveynak neveztek el. A família Brooklynban élt, a Brighton Beach-en volt egy kis lakásuk. A környéken olaszok, írek és zsidók éltek, Keitelék az utóbbi kisebbséghez tartoztak. A papa lengyel volt, kalapkészítőként dolgozott, a mama egy gyorsétkezdében volt felszolgáló. Harvey ebben a környezetben cseperedett fel, a hithű askenázi zsidók életét élte egészen addig, amíg barátaival fel nem fedezték a vidámpark nyújtotta szórakozásokat, és be nem surrantak a mozikba, hogy végignézzék a vasárnapi matinékat. Keitel gyakran emlegeti, hogy amikor Manhattanben járt, attól félt, hogy az utcákat elárasztja a láva vagy más természeti katasztrófa következik be, ahogy a moziban látta.
Aztán tizenévesen belefeledkezett a nagy férfisztárok alakításaiba, James Dean vagy Marlon Brando egyfajta ideállá váltak számára, a szülők legnagyobb megbotránkozására. Az ő világuk szűkebb volt, s Harvey ki akart törni ebből. Szakközépiskolás korában népszerű volt, osztályelnökké választották, de elégedetlen tanárnője új szavazást rendelt el, ami persze az ő szája íze szerint alakult. Keitel egy ideig dühöngött, aztán iskolát került, végül kicsapták. 16 évesen belépett a haditengerészethez. Ott szerzett barátai tülekedtek azért, hogy az ebédlőben mellé ülhessenek, ugyanis azonnal nem volt képes megszabadulni a kóser étkezési szokásoktól, és a felszolgált tejet mindig szomszédai kortyolgatták.
Leszerelés után Harvey többféle pénzkereseti lehetőséggel próbálkozott. Éveken át bírósági rajzoló volt - mivel az amerikai tárgyalótermekben tilos fényképezni -, majd női cipőket adott el, végül beiratkozott az Actor's Studióba. Stella Adler és Lee Strasberg láthatott valamit benne, akárkit nem vettek volna a szárnyaik alá. Harvey 1965-ben észrevett egy újsághirdetést, amelyben egy New York-i filmrendező keresett szereplőket első filmjéhez, a Who's That Knocking At My Door? című produkcióhoz. Az illetőt Martin Scorsesének hívták. Ez volt a kezdete Keitel és Scorsese hosszú, gyümölcsöző együttműködésének. Ám addig még meg kellett szereznie a színészi gyakorlatot. Off-off-off-Broadway kávéházakban és kisebb színpadokon lépett fel. Aztán megint Scorsesével forgatott, a rendező kevésbé ismert dokumentumfilmjében, a Street Scenes-ben tűnt fel. Harmadik közös filmjük, az Aljas utcák ismertté tette Keitelt, a kulturális örökségével küszködő amerikai olasz - Scorsese alteregója - megszemélyesítése könnyen ment a lengyel-román gyökerekkel rendelkező színésznek. Az Alice már nem lakik itt és A taxisofőr szintén lehetőséget nyújtott Harvey tehetségének demonstrálására. Sikeres lett, de ez nem jelentette azt, hogy mindent megengedhet magának.
Ugyan Francis Ford Coppola őt szemelte ki az Apokalipszis most főszerepére, Keitel összekülönbözött a rendezővel, aki a forgatás kezdete előtt elzavarta őt a Fülöp-szigetekről, és Martin Sheen vette át a szerepet. Harvey nem vette szívére a dolgot, inkább igent mondott Ridley Scott felkérésére, és a Joseph Conrad regényéből készült Párbajhősök-ben nyújtott jelentős alakítást. Ezután elkerülték a főszerepek és mintegy tíz éven át nem sikerült megint reflektorfénybe kerülnie. Húsz filmben játszott, három színdarabban lépett fel, aztán megint Scorsese következett, aki Júdás szerepére kérte fel a Krisztus utolsó megkísértése című filmjében. A mozi nagy botrányt kavart, a Jézust alakító Willem Dafoe és Keitel egyaránt értetlenül álltak a klerikális támadások kereszttüzében. Harvey viszont megint felhívta magára a figyelmet, ennek köszönhetően olyan filmekben játszott, mint a Thelma és Louise, a Bugsy és az Öldöklő vágyak. Aztán megint egy elsőfilmes direkt0orral működött együtt, Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című filmjében nemcsak játszott, hanem társproducer is volt, s neki köszönhetően a mozi költségvetése 35 ezer dollárról 400 ezerre emelkedett. Abel Ferrara Mocskos zsaru című filmjében nyújtott alakítása kiváltotta a kritikusok elismerését is, majd Keitel azt is bebizonyította, hogy nemcsak negatív figurákat tud kiválóan életre kelteni, hanem rejtőzik benne némi romantika is. A zongoralecke-ben egy Új-Zélandon élő skót telepest játszik, aki szenvedélyesen beleszeret egy néma asszonyba. Aztán megint karakter váltott, Tarantino Ponyvaregény-ében hűvös machót alakított. A színész nem rajong a főszerepekért, számos független filmben is szerepet vállalt, amik nem hoztak annyi pénzt a konyhára, viszont művészi kihívást jelentettek számára, mint például Wayne Wang Füst-jének trafiktulajdonosa. Spike Lee Nepperek-jében ugyan főszereplő volt, ám a forgatókönyv kevés lehetőséget nyújtott számára, így improvizálással egészítette ki a figurát.
Keitel magánélete egy ideig jól alakult. 1992-ben összeköltözött Lorraine Bracco színésznővel, a kapcsolat tíz évig tartott, de nem házasodtak össze. A szakítás nem volt barátságosnak nevezhető, ugyanis nagy harc folyt a lányukért. Harvey azt állította, hogy Bracco barátja, Edward James Olmos színész molesztálta Stellát, s végül a bíróság döntése szerint Olmos csak egy másik felnőtt társaságában lehetett együtt a gyerekkel... Keitel ezután Andie McDowell-lel randevúzgatott, közelebbi kapcsolatba került Lisa Karmazin keramikussal, akitől 2001 nyarán Hudson fia született, ám 2001 szeptemberében a torontói filmfesztiválon találkozott Daphne Kastnerrel, s ez szerelem volt az első látásra. A pár három héttel később Jeruzsálemben egy titkos szertartás keretében kötött házasságot.Harvey Keitelt nemcsak filmből lehet ismerni, hanem 2000 óta reklámból is, ugyanis a színészt sikerült megnyerni a Johnny Walker kampányhoz, amelynek keretében whiskyt népszerűsít.
Keitel Szabó Istvánnal is dolgozott együtt a Szembesítés-ben, amelyben amerikai tisztet alakít, aki a híres német karmester, Wilhelm Furtwängler ügyét vizsgálja a II. világháború utáni Berlinben. A színész következő filmje a The Limit című politikai thriller lesz, amelyben angol ügyvédet alakít, aki belekeveredik a szerb föld alatti mozgalomba.
A Keitel családban 1939. május 13-án született meg a harmadik gyermek, akit Harveynak neveztek el. A família Brooklynban élt, a Brighton Beach-en volt egy kis lakásuk. A környéken olaszok, írek és zsidók éltek, Keitelék az utóbbi kisebbséghez tartoztak. A papa lengyel volt, kalapkészítőként dolgozott, a mama egy gyorsétkezdében volt felszolgáló. Harvey ebben a környezetben cseperedett fel, a hithű askenázi zsidók életét élte egészen addig, amíg barátaival fel nem fedezték a vidámpark nyújtotta szórakozásokat, és be nem surrantak a mozikba, hogy végignézzék a vasárnapi matinékat. Keitel gyakran emlegeti, hogy amikor Manhattanben járt, attól félt, hogy az utcákat elárasztja a láva vagy más természeti katasztrófa következik be, ahogy a moziban látta.Aztán tizenévesen belefeledkezett a nagy férfisztárok alakításaiba, James Dean vagy Marlon Brando egyfajta ideállá váltak számára, a szülők legnagyobb megbotránkozására. Az ő világuk szűkebb volt, s Harvey ki akart törni ebből. Szakközépiskolás korában népszerű volt, osztályelnökké választották, de elégedetlen tanárnője új szavazást rendelt el, ami persze az ő szája íze szerint alakult. Keitel egy ideig dühöngött, aztán iskolát került, végül kicsapták. 16 évesen belépett a haditengerészethez. Ott szerzett barátai tülekedtek azért, hogy az ebédlőben mellé ülhessenek, ugyanis azonnal nem volt képes megszabadulni a kóser étkezési szokásoktól, és a felszolgált tejet mindig szomszédai kortyolgatták.
Leszerelés után Harvey többféle pénzkereseti lehetőséggel próbálkozott. Éveken át bírósági rajzoló volt - mivel az amerikai tárgyalótermekben tilos fényképezni -, majd női cipőket adott el, végül beiratkozott az Actor's Studióba. Stella Adler és Lee Strasberg láthatott valamit benne, akárkit nem vettek volna a szárnyaik alá. Harvey 1965-ben észrevett egy újsághirdetést, amelyben egy New York-i filmrendező keresett szereplőket első filmjéhez, a Who's That Knocking At My Door? című produkcióhoz. Az illetőt Martin Scorsesének hívták. Ez volt a kezdete Keitel és Scorsese hosszú, gyümölcsöző együttműködésének. Ám addig még meg kellett szereznie a színészi gyakorlatot. Off-off-off-Broadway kávéházakban és kisebb színpadokon lépett fel. Aztán megint Scorsesével forgatott, a rendező kevésbé ismert dokumentumfilmjében, a Street Scenes-ben tűnt fel. Harmadik közös filmjük, az Aljas utcák ismertté tette Keitelt, a kulturális örökségével küszködő amerikai olasz - Scorsese alteregója - megszemélyesítése könnyen ment a lengyel-román gyökerekkel rendelkező színésznek. Az Alice már nem lakik itt és A taxisofőr szintén lehetőséget nyújtott Harvey tehetségének demonstrálására. Sikeres lett, de ez nem jelentette azt, hogy mindent megengedhet magának.
Ugyan Francis Ford Coppola őt szemelte ki az Apokalipszis most főszerepére, Keitel összekülönbözött a rendezővel, aki a forgatás kezdete előtt elzavarta őt a Fülöp-szigetekről, és Martin Sheen vette át a szerepet. Harvey nem vette szívére a dolgot, inkább igent mondott Ridley Scott felkérésére, és a Joseph Conrad regényéből készült Párbajhősök-ben nyújtott jelentős alakítást. Ezután elkerülték a főszerepek és mintegy tíz éven át nem sikerült megint reflektorfénybe kerülnie. Húsz filmben játszott, három színdarabban lépett fel, aztán megint Scorsese következett, aki Júdás szerepére kérte fel a Krisztus utolsó megkísértése című filmjében. A mozi nagy botrányt kavart, a Jézust alakító Willem Dafoe és Keitel egyaránt értetlenül álltak a klerikális támadások kereszttüzében. Harvey viszont megint felhívta magára a figyelmet, ennek köszönhetően olyan filmekben játszott, mint a Thelma és Louise, a Bugsy és az Öldöklő vágyak. Aztán megint egy elsőfilmes direkt0orral működött együtt, Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című filmjében nemcsak játszott, hanem társproducer is volt, s neki köszönhetően a mozi költségvetése 35 ezer dollárról 400 ezerre emelkedett. Abel Ferrara Mocskos zsaru című filmjében nyújtott alakítása kiváltotta a kritikusok elismerését is, majd Keitel azt is bebizonyította, hogy nemcsak negatív figurákat tud kiválóan életre kelteni, hanem rejtőzik benne némi romantika is. A zongoralecke-ben egy Új-Zélandon élő skót telepest játszik, aki szenvedélyesen beleszeret egy néma asszonyba. Aztán megint karakter váltott, Tarantino Ponyvaregény-ében hűvös machót alakított. A színész nem rajong a főszerepekért, számos független filmben is szerepet vállalt, amik nem hoztak annyi pénzt a konyhára, viszont művészi kihívást jelentettek számára, mint például Wayne Wang Füst-jének trafiktulajdonosa. Spike Lee Nepperek-jében ugyan főszereplő volt, ám a forgatókönyv kevés lehetőséget nyújtott számára, így improvizálással egészítette ki a figurát.
Keitel magánélete egy ideig jól alakult. 1992-ben összeköltözött Lorraine Bracco színésznővel, a kapcsolat tíz évig tartott, de nem házasodtak össze. A szakítás nem volt barátságosnak nevezhető, ugyanis nagy harc folyt a lányukért. Harvey azt állította, hogy Bracco barátja, Edward James Olmos színész molesztálta Stellát, s végül a bíróság döntése szerint Olmos csak egy másik felnőtt társaságában lehetett együtt a gyerekkel... Keitel ezután Andie McDowell-lel randevúzgatott, közelebbi kapcsolatba került Lisa Karmazin keramikussal, akitől 2001 nyarán Hudson fia született, ám 2001 szeptemberében a torontói filmfesztiválon találkozott Daphne Kastnerrel, s ez szerelem volt az első látásra. A pár három héttel később Jeruzsálemben egy titkos szertartás keretében kötött házasságot.Harvey Keitelt nemcsak filmből lehet ismerni, hanem 2000 óta reklámból is, ugyanis a színészt sikerült megnyerni a Johnny Walker kampányhoz, amelynek keretében whiskyt népszerűsít.
Keitel Szabó Istvánnal is dolgozott együtt a Szembesítés-ben, amelyben amerikai tisztet alakít, aki a híres német karmester, Wilhelm Furtwängler ügyét vizsgálja a II. világháború utáni Berlinben. A színész következő filmje a The Limit című politikai thriller lesz, amelyben angol ügyvédet alakít, aki belekeveredik a szerb föld alatti mozgalomba.
.jpg)
2 megjegyzés:
Kis pikantéria: a zsidó származású Keitel egy, az iszlám vallást felvett - eredetileg keresztény -terroristát játszik a Gyilkos eszme című filmben. :)
Megjegyzés küldése