Franz and Eduard Sacher

Franz Sacher (1816 - 1907) was an Austrian-Jewish confectioner, best known as the inventor of the world-famous chocolate cake, the Sachertorte.

In 1832 Austria's minister of foreign affairs, Prince Metternich, ordered his court's kitchen to create a special dessert for a dinner to be attended by high-ranking guests. Dass er mir aber keine Schand' macht, heut' Abend! ("Let there be no shame on me tonight!"), he is reported to have declared. Unfortunately, on the day of the dinner the chief cook of Metternich's household was taken ill, and the task of preparing the dessert had to be passed to Franz Sacher, then in his second-year of apprenticeship at the palace. The result was the magnificent chocolate cake devised on the spot by the 16-year-old trainee.

Franz Sacher was born in Vienna and died in Baden bei Wien. In 1876 his son, Eduard, opened the Hotel Sacher, near the State Opera House in Vienna, and the Sachertorte, the (still secret) recipe of which he had inherited, played no small part in spreading the fame of the hotel.

Franz Sacher ((Bécs, 1816 – Baden, 1907) osztrák cukrász, a híres Sacher-torta feltalálója.

Bécsben született 1816-ban. Metternich herceg bécsi palotájában volt szakácsinas. Konyhafőnöke betegsége idején, 16 évesen alkotta a meg a róla elnevezett és azóta védetté vált Sacher-tortát. Pár évvel később a mesterlevelét megszerezte és az Esterházy család szolgálatába állt. A magyar arisztokrata család zselízi birtokán (ma: Zeliezovce Szlovákia) született meg fia Eduard Sacher,

a szállodaalapító, aki később a császárvárosban, az operaház mellett 1876-ban nyitotta meg szállodájával együtt előkelő cukrászdáját. A Sacher család gróf Széchenyi István hívására előbb az akkori magyar fővárosba, Pozsonyba (ma: Bratislava) ment, ahol a csalédfő tiszti vendéglőnek számító „Úri Kaszinó" konyháját vezette. A Pozsonyban kikötő dunai gőzösöket is ő látt a el élelemmel, mint a mai „cateringesek” korai előfutára. Később a Pesti Vigadó konyhafőnöke lett, és az Dunagőzhajózási Társaság éttermeinek vezetését vette át. Az 1848-as forradalmat követően végleg hazatért Bécsbe. 1881-ben családjával a Bécs melletti alsó-ausztriai Badenbe költözött, ahol 1907-ben bekövetkezett haláláig élt.