Paul Julius Freiherr von Reuter (Baron De Reuter) (July 21, 1816 – February 25, 1899) was a German entrepreneur and later naturalized British citizen. The pioneer of telegraphy and news reporting[1] was journalist and media owner, the founder of Reuters news agency.He was born in Kassel, Germany to a Jewish family[3]. His father was a rabbi. His birthname was Israel Beer Josaphat. In Göttingen Reuter met Carl Friedrich Gauss who experimented with the transmission of electrical signals via wire.
On 29 October 1845, he moved to London, where he called himself Joseph Josephat. On November 16 he converted to Christianity during a ceremony at St. George's German Lutheran Chapel in London[4] and changed his name to Paul Julius Reuter. One week later on November 23, he married Ida Maria Elizabeth Clementine Magnus in Berlin. After the failed Revolution of 1848, he fled from Germany and went to Paris and worked there in Charles-Louis Havas' news agency, the future Agence France Presse. While telegraphy evolved, Reuter first founded the Reuters News Agency in Aachen which transferred messages between Brussels and Aachen using carrier pigeons. This was the missing link to connect Berlin and Paris. The carrier pigeons were much faster than the post train, giving Reuter faster access to stock news from the Paris stock exchange. In 1851, the carrier pigeons were superseded by a direct telegraph link.[5] A telegraph link was established between Britain and the European continent through the English Channel. This link was extended to the south-western shore of Ireland, at Cork in 1863. There ships coming from America threw canisters containing news into the sea. The news was telegraphed to London, arriving before the ships.
In 1851 Reuter moved back to London and set up an office at the London Stock Exchange. Reuter founded Reuters, one of the major financial news agencies of the world. On 17 March 1857, Reuter was naturalised as a British subject, and on September 7, 1871, the German Duke of Saxe-Coburg-Gotha conferred a barony (Freiherr) on Julius Reuter. The title was "confirmed by Queen Victoria as conferring the privileges of the nobility in England".[4]
Baron de Reuter had two sons, George, 3rd Baron de Reuter, and André Reuter. His only daughter, Clementine Maria, married Count Otto Stenbock, and after his death, Sir Herbert Chermside, a governor of Queensland.[6] George, 3rd Baron de Reuter had two sons, Oliver, 4th Baron de Reuter, and Ronald Reuter. The last member of the family, Marguerite, widow of the 4th baron, died on January 25, 2009.[7]
Paul Reuter died in Villa Reuter, Nice, France, and was buried in the family vault at West Norwood Cemetery in London.
Edward G. Robinson portrayed Reuter in the Warner Bros. biopic A Dispatch from Reuters (1940).
On February 25, 1999, the Reuters News Agency commemorated the 100th anniversary of the death of its founder by launching a university award (Paul Julius Reuter Innovation Award) in Germany.[8]
The last surviving member of the Reuters family, Marguerite, Baroness de Reuter, who was Paul Reuter's granddaughter-in-law, died in 2009 at the age of 96.
On 29 October 1845, he moved to London, where he called himself Joseph Josephat. On November 16 he converted to Christianity during a ceremony at St. George's German Lutheran Chapel in London[4] and changed his name to Paul Julius Reuter. One week later on November 23, he married Ida Maria Elizabeth Clementine Magnus in Berlin. After the failed Revolution of 1848, he fled from Germany and went to Paris and worked there in Charles-Louis Havas' news agency, the future Agence France Presse. While telegraphy evolved, Reuter first founded the Reuters News Agency in Aachen which transferred messages between Brussels and Aachen using carrier pigeons. This was the missing link to connect Berlin and Paris. The carrier pigeons were much faster than the post train, giving Reuter faster access to stock news from the Paris stock exchange. In 1851, the carrier pigeons were superseded by a direct telegraph link.[5] A telegraph link was established between Britain and the European continent through the English Channel. This link was extended to the south-western shore of Ireland, at Cork in 1863. There ships coming from America threw canisters containing news into the sea. The news was telegraphed to London, arriving before the ships.
In 1851 Reuter moved back to London and set up an office at the London Stock Exchange. Reuter founded Reuters, one of the major financial news agencies of the world. On 17 March 1857, Reuter was naturalised as a British subject, and on September 7, 1871, the German Duke of Saxe-Coburg-Gotha conferred a barony (Freiherr) on Julius Reuter. The title was "confirmed by Queen Victoria as conferring the privileges of the nobility in England".[4]
Baron de Reuter had two sons, George, 3rd Baron de Reuter, and André Reuter. His only daughter, Clementine Maria, married Count Otto Stenbock, and after his death, Sir Herbert Chermside, a governor of Queensland.[6] George, 3rd Baron de Reuter had two sons, Oliver, 4th Baron de Reuter, and Ronald Reuter. The last member of the family, Marguerite, widow of the 4th baron, died on January 25, 2009.[7]
Paul Reuter died in Villa Reuter, Nice, France, and was buried in the family vault at West Norwood Cemetery in London.
Edward G. Robinson portrayed Reuter in the Warner Bros. biopic A Dispatch from Reuters (1940).
On February 25, 1999, the Reuters News Agency commemorated the 100th anniversary of the death of its founder by launching a university award (Paul Julius Reuter Innovation Award) in Germany.[8]
The last surviving member of the Reuters family, Marguerite, Baroness de Reuter, who was Paul Reuter's granddaughter-in-law, died in 2009 at the age of 96.
Az olvasók többségének a Reuters forrásmegjelölés pontos, megbízható, tárgyilagos hírügynökséget takar. Pedig ma már a cég tevékenységének alig tizedét teszi ki a hírszolgáltatás; a nagyobbik hányadot gazdasági információk, elemzések adják, a részvények, devizák árfolyamának valós idejű szolgáltatása, valamint a technikai háttér megteremtése, a Reuters rendszerén bonyolítják le például a bankok közötti pénzmozgást.A birodalom alapjait lerakó Paul Julius Reuter 1816-ban született a németországi Kasselben, Israel Beer Josaphat néven, egy rabbi harmadik fiaként. Egy göttingeni bankban kezdett dolgozni tisztviselőként, a nagybátyjáéban, ott ismerte meg Carl Friedrich Gausst, a zseniális matematikust. Nagy ívű karrierjét részben neki köszönheti, hiszen Wilhelm Weber fizikaprofesszorral Gauss fejlesztette ki az első elektromos távírót.Otthagyta a bankot, 1845-ben Londonba költözött, akkor már a Joseph Josephat nevet használta. Néhány héttel később megkeresztelkedett a Szent György-kápolnában, és felvette a Paul Julius Reuter nevet, újabb egy hétre pedig ugyanott feleségül vette Ida Maria Elizabeth Clementine Magnust. Nem sokkal később visszatért Németországba, betársult egy könyvesboltba, és egy kisebb kiadó munkatársa lett. Politikai pamfleteket írt, és emiatt meggyűlt a baja a hatóságokkal, ezért 1848-ban Párizsba ment. Ma úgy mondanánk, hogy lapszemléket készített, a helyi újságokból válogatott híreket és kereskedelmi információkat, és eladta őket Németországban. A vállalkozás azonban megbukott, és Reuter a konkurenciánál vállalt állást, fordító lett az Havas hírügynökségénél (abból lett később az AFP).Aztán ismét Németország következett, 1850-ben hírügynökséget alapított a belga és a holland határ közelében fekvő Aachenben. Mivel a vezetékes távíróvonal nem volt végig kiépítve Párizstól Berlinig, Brüsszel és Aachen között postagalambok vitték a híreket. A szolgáltatással megelőzte a vasutat, hiszen a galambok gyorsabbak voltak, és a menetrend sem kötötte őket.
Egy évvel később megint költözött a család, Reuter Londonba tette át a székhelyét, és irodát nyitott a tőzsde közelében. Dover és Calais között akkor fektették le a tenger alatti kábelt, megvolt tehát az összeköttetés Anglia és a kontinens között. Kezdetben bankoknak, brókercégeknek küldtek üzleti táviratokat Párizsba, később, ahogy fejlődött a cég, gazdasági és egyéb híreket is. Reuter azt ismerte fel, hogy a hírből is áru lett, fontossá vált a gyorsaság, a távíróval pedig percek alatt jutottak el az információk egyik országból a másikba. Óriási dolog volt ez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a waterlooi csata eredménye négy nap alatt ért el Londonba.„Kövesd a kábelt” – ez volt Reuter elve. És a gyakorlata is: 1858-ra már több irodája működött a kontinensen. Hírügynökségének első előfizetője a londoni Morning Advertiser című újság lett, és nem sokkal később követte a Times is, majd gyakorlatilag az egész angol sajtó. A legmagasabb körökben is felfigyeltek rá, olyannyira, hogy Lord Palmerston miniszterelnök a királynőnek is bemutatta. Reuter nagy győzelmei között tartják számon, hogy 1865-ben az ő hírügynökségéé volt az európai elsőség, amikor riportban számolt be Lincoln amerikai elnök meggyilkolásáról.
Mihelyt a tenger alatti kábelek lehetővé tették, Reuter irodát nyitott Egyiptomban, később Amerikában, a Távol-Keleten és Dél-Amerikában is. Ahol meg hiányzott a műszaki háttér, mint például Kínában, ott futárokat alkalmazott. A kábelhálózatot kiépíttette az ír partokig, Corkig, és ezáltal az Egyesült Államok került közelebb: az Amerikából érkező hajók kidobták a híreket, ily módon távírón órákkal hamarabb jutottak el Londonba, mint ahogy a hajó kikötött volna.
A brit állampolgárságot 1857-ben vette fel Reuter. Szülőhazájában 1871-ben bárói rangot kapott, és Viktória királynő jóvoltából Angliában is élvezhette a vele járó kiváltságokat. Hatvankét évesen, 1878-ban átadta a vezetői feladatokat fiának, Herbertnek. A cég irányításában azért még utána is részt vett, ezt mutatja egy 1883-as, a munkatársainak írt körlevele, amelyben tulajdonképpen lefektette a hírügynökségi munka alapjait. Tehát amiről Reuter szerint feltétlenül hírt kell adni: tűzvész, robbanás, áradás, vonatbaleset, földrengés, pusztító viharok, áldozatokat követelő hajótörés, súlyos utcai zavargások, sztrájkok, ismert emberek öngyilkossága, borzalmas gyilkosságok. A puszta tényeket a lehető legsürgősebben kell jelenteni, utána pedig – ugyancsak minél előbb – a részletes leírást, az események súlyával arányosan. És persze alapelv, hogy követni kell a fejleményeket.A Reuter éles harcot vívott a francia Havas és a német Wolff hírügynökséggel, 1870-ben azonban felosztották egymás között a piacot, és újabb konkurens egy jó ideig nem volt képes beférkőzni közéjük.Paul Julius Reuter idős korában kellemesebb éghajlatra vágyott, Nizzába költözött, és ottani villájában halt meg 1899-ben. Virágzó hírügynökséget hagyott maga után. Ha belegondolunk, hogy néhány postagalambbal kezdte…
(http://zona.hu/)
(http://zona.hu/)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése