Michael Saul Dell

Michael Saul Dell (born February 23, 1965, in Houston, Texas) is an American businessman and the founder and CEO of Dell, Inc.

The son of an orthodontist,[1] Dell attended Herod Elementary School in Houston, Texas.[2]
Dell had his first encounter with a computer at the age of 15 when he broke down a brand new Apple II computer and rebuilt it, just to see if he could. Dell attended Memorial High School in Houston where he did not excel scholastically. During that time he did however exhibit formidable business instincts selling subscriptions for the Houston Post. Dell found $18,000 in an untapped customer base; those "windfall profits" earned him a BMW and a computer.

While at the University of Texas at Austin, he started a computer company called PC's Limited in his room in Dobie Center [4]. The company became successful enough that, with the help of an additional loan from his grandparents, Dell dropped out of college at the age of 19 to run PC's Limited, which later became Dell Computer Corporation, then ultimately Dell Inc.
Over time, and despite a number of setbacks (including laptops that caught on fire in 1993, temporarily losing the consumer market to Gateway in the mid 1990s, and others), Dell survived the race to become the most profitable PC manufacturer in the world, with sales of $49 billion and profits of $3 billion in 2004. As Dell expanded its product line to more than computers, shareholders voted to rename the corporation Dell, Inc. in 2003.
On March 4, 2004, he stepped down as CEO of Dell but stayed as chairman of the board, while Kevin B. Rollins, then president and COO, became president and CEO.
On January 31, 2007, Michael Dell returned as CEO of Dell, succeeding Kevin Rollins (who resigned earlier in the day).[5]
Accolades for Dell include: "Entrepreneur of the Year" from Inc. magazine; "Man of the Year" from PC Magazine; "Top CEO in American Business" from Worth Magazine; "CEO of the Year" from Financial World and Industry Week magazines. At a speech before the Detroit Economic Club in November, 1999, Dell defined the "3 C's" of e-commerce (content, commerce, and community) while articulating his strategy for offering a superior customer experience online.
He will appear in the upcoming film, The Sno Cone Stand Inc., in the Summer of 2008.

As of 2007, Forbes estimates Michael Dell's net worth at $17.2 billion [2].
Dell currently resides in Austin, Texas with his wife, Susan, and their four children.[7] He has three daughters: Kira (16), Alexa (14), Juliette (11) and a son, Zachary (11).

On May 15, 2006, The University of Texas at Austin announced a $50 million grant from the Michael and Susan Dell Foundation to "bring excellence in children's health and education to Austin". The grant will enable the construction of 3 new facilities at the university. The first is the Dell Pediatric Research Institute which is expected to complement the new Dell Children's Medical Center nearby. The second is a new computer science building on the UT campus named Dell Computer Science Hall. The third is the Michael and Susan Dell Center for Advancement of Healthy Living, which is intended to address issues that affect healthy childhood development.
In 2002 he received an Honorary Doctorate in Economic Science from the University of Limerick, in honor of his investment in Ireland and the local community along with his support for educational initiatives.

In 1998 Michael Dell founded MSD Capital LP, a private investment firm, to invest in various small companies on Dell's behalf. According to reports, the firm tends to invest in "late stage" investments rather than early in a company's startup.

A Dell Incorporated (Dell Részvénytársaság) egy, az USA Texas államában, Round Rock városában lévő székhelyű számítógépes hardver tervező, és gyártó vállalat. A NASDAQ-on jegyzett, nyílt jegyzésű részvénytársaság. Szlogenje a „Get more out of now”, magyarul: „hozzunk ki többet a mából”. 1984-ben alapították, akkor még számítógépekkel foglalkozó korlátolt felelősségű társaságnak. Kulcsemberei Michael Dell elnök és Kevin Rollins igazgató. Világszerte körülbelül 55 000 embert foglalkoztat. Árbevétele 2004-ben elérte a 49205 milliárd dollárt. Fő profilja még mindig a számítástechnikai hardverek, de foglalkozik asztali számítógépekkel, szerverekkel, laptopokkal és perifériákkal is. Termékvonalába tartoznak még az adattároló-, a hordozható audio eszközök, a PDA-k, a szoftverek (ezen belül az otthoni és vállalati megoldások egyaránt).

1984-ben, az austini Texas Egyetem tanulója, Michael Dell elkezdte árulni IBM-kompatibilis számítógépeit, melyeket ő szerelt össze az alkatrészekből. Termékeit a „PC's Limited” (PC Kft.) névvel hozta forgalomba.
1985-ben, a vállalat előállt első saját dizájnú számítógépével, a Turbo PC-vel, amely egy Intel 8088 kompatibilis processzort tartalmazott, és 8 Mhz-en futott. Az országos számítástechnikai magazinokban reklámozták, melyek közvetítő nélkül jutottak el a a vevőkhöz. A vásárló igényeinek megfelelő különböző kiegészítőkkel is vállalták a megrendelést. A PC's Limited árai olcsóbbak voltak a kiskereskedelmi áraknál, és kényelmesebb volt a vevőnek csak a megrendelést leadni a különböző igényekkel, mintsem sajátkezűleg otthon megépíteni a számítógépet. Bár nem ez a vállalat alkalmazta először, a PC's Limited lett az első, amely sikerre vitte ezt az üzleti modellt. Dell otthagyta az iskolát, hogy minden idejét az üzletnek szentelhesse. A cég bevétele már az első évben elérte a 6 millió dollárt.
1987-ben, a PC' Limited felállította első szervizprogramját, hogy kielégíthesse a számítógépszervizek iránti keresletet.
1988-ban a PC's Limited felvette a Dell Computer Corporation nevet.
1991-ben megpróbálták a termékeket indirekt módon raktárakból és számítógép-üzletláncokon keresztül értékesíteni, kisebb sikerrel, ezután a cég újra visszaállt a sokkal sikeresebb eladótól a vásárlónak modellt.
1992-ben a Fortune Magazin felvette a Dell Computert a Világ 500 Legnagyobb Vállalatai listájára.
1999-ben a Dell magába olvasztotta a Compaq-ot, és ezzel a legnagyobb személyi számítógép-értékesítő vállalattá vált az Amerikai Egyesült Államokban.
2002-ben a Dell elvesztette ezt a helyezést, miután a Hewlett-Packard megszerezte a Compaq-ot.
2003-ban a Dell ismét átvette a vezető pozíciót.
Azért, hogy megőrizze vezető helyét a számítástechnikában, a részvényesek megszavazták a cég nevének megváltoztatását, Dell Incorporated-re.
2004 márciusában a Dell megpróbált betörni a multimédia és az otthoni szórakoztatás világába a televíziókkal, a kézikészülékekkel és a digitális zenei eszközökkel. A Dell kihozta új otthoni, és kisteljesítményű irodai nyomtatóit is.
2004. december 22-én, a cég jubilált, és elhatározta új üzemegységének feelépítését az USA-beli Winston-Salemben, Észak-Karolinában.
A tökéletes szerviz gondolatiságát előtérbe helyezvén, a Dell megnyitotta technikai bázisát az albertai állambeli Edmonton városában, ahol kiszolgálták a saját és konkurens hardver és szoftver igényeket is, mely gyorsan a Dell International Services (Dell Nemzetközi Szervizhálózat) fontos részlege lett.
A Dell 2004-ben, a 3. Emberi Jogokért Kampányon 100%-os minősítést szerzett az USA-ban.
2005 februárjában a Dell megszerezte az első helyet a Fortune Magazin „Legbámulatosabb Vállalatok” listáján.
2005 októberében a Dell International Services megnyitotta call-centerét Manilában. A legtöbb ügyfél nem is vette észre, hogy nem amerikai ügyfélszolgálatosokkal beszél, köszönhetően a call-centeresek tökéletesen elsajátított amerikai akcentusának.
2005 novemberében a Business Week magazin megjelentetett egy cikket „It's Bad to Worse at Dell” (szabadfordításban: Rosszabb a rossznál a Dellnél) címmel. A Dell beismerte, hogy a hibás kondenzátorok az Optiplex GX270 és GX280 alaplapokon eddig már 300 millió dollárjába került a cégnek.

Emil Rathenau

Emil Moritz Rathenau (December 11, 1838 – June 20, 1915) was a German entrepreneur and industrialist, a leading figure in the early European electrical industry.

Rathenau was born in Berlin, into a wealthy Jewish merchant family based in that city. He was the son of Moritz Rathenau.
In 1865, Rathenau was a partner in a factory, during which time (while traveling abroad) he recognized the possibilities of the then newly emerging electrical technology. In 1881, with the help of a bank group, he acquired the rights to manufacture products based on the patents of Thomas Alva Edison. In 1883 he formed the "German Edison Society for Applied Electricity" (Deutsche Edison-Gesellschaft für angewandte Elektricität), which in 1887 formed into Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft (or AEG).
In 1903, Rathenau was appointed general manager of AEG. Together with his competitor and business partner Werner von Siemens, they formed the Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie mbH. Rathenau held numerous positions on the supervisory board of Berliner Handels-Gesellschaft und der Elektrizitäts AG vorm. W. Lahmeyer & Co.
Rathenau was married in 1866 to Mathilde Nachmann, daughter of a Frankfurt banker. One of his sons was the famous Walther Rathenau, a Weimar-era industrialist, politician, and progressive economist. Walther was assassinated in June 1922 by gangsters of the extreme right-wing. He had another son named Erich Rathenau.
Ki ne ismerné a három nagy betűt? Története alatt az AEG - talán egyetlen vállalathoz sem hasonlítható módon - Németország ipari kultúrájának részévé vált. Az AEG márka alapkövét Emil Rathenau berlini mérnök tette le 1883-ban, amikor megszerezte Edison izzólámpa-szabadalmának németországi licencét, és megalapította Berlinben a Deutsche Edison Gesellschaftot (DEG - Német Edison-Társaság). 1885-ben Berlinben helyezték üzembe az első német villamos műveket, 1887-ben pedig a vállalatot átnevezték Allgemeine Electricitäts Gesellschaftra (AEG - Általános Villamossági Társaság). Az AEG már két évvel később, egy berlini baleset-megelőzési kiállításon bemutatta az első háztartási villamos készülékeket: vasalót, vízforralót, tojásfőzőt, hajsütővasat. A vállalat termékei mérföldkövek voltak a háztartási készülékek fejlődésében, és együtt fejlődtek a német háztartásokkal. A háztartásokat porszívók ("Dandy" és utóda, a "Vampyr"), hősugárzók, hűtőszekrények, villanytűzhelyek és mosógépek forradalmasították.
Az AEG azóta folyamatosan finomította technikai profilját, újabb és újabb termékekkel állt elő, amelyeket szabványt jelentettek az egész iparágban - a formában és a funkcióban egyaránt. Az AEG háztartási készülékek ugyanis formájukban is mindig egy lépéssel megelőzték korukat - és már akkor megtestesítették a német formatervezési kultúrát, amikor olyan fogalmak, mint a "corporate identity" még meg sem születtek. Az AEG volt az első vállalat, amelye Peter Behrens művész és építész személyében nem sokkal a századforduló után alkalmazott ipari formatervezőt. Behrens feladata az volt, hogy tartósan meghatározza az AEG termékeinek arculatát. Az AEG, ez a jól ismert és kedvelt márka a mai napig az időtlenül funkcionális, felhasználóbarát formatervezést jelenti, amely újabb és újabb formatervezési díjakat kap, mint például a reddot, vagy az iF-Design-Award. Az AEG 1994 óta a világ legnagyobb háztartásikészülék-gyártójának az Electrolux konszernnek a része.

Miklós Radnóti - Radnóti Miklós

Miklós Radnóti, birth name Miklós Glatter (May 5, 1909, Budapest, Austria-Hungary – November 10, 1944, near Abda, Hungary) was a Hungarian poet who fell victim to The Holocaust.

Radnóti was born into a bourgeoisie Jewish family. His life was considerably shaped by the fact that both his mother and his twin brother died at his birth. He refers to this trauma in the title of his compilation Ikrek hava ("Month of Gemini"/"Month of the Twins").
Though in his last years, he was being violently expelled from Hungarian society (because he was a Jew), he identified himself very strongly as a Hungarian through his poems. In his poetry, avant-garde and expressionist impressions mingle with a new classical style, a good example being his eclogues. His romantic love poetry is notable as well. His 1935 marriage with his wife Fanni Gyarmati (born 1912) was an exceptionally happy one.
Radnóti converted to Catholicism in 1943. This decision was partly prompted by the persecution of the Hungarian Jews (from which converts to Christianity were initially in part exempted), but partly also with his long-standing fascination with Catholicism.

In the early forties, he was conscripted by the Hungarian Army, but being a Jew, he was assigned to a weaponless support battalion (munkaszolgálat) in the Ukrainian front. In May of 1944, the defeated Hungarians retreated and Radnóti's labor battalion was assigned to the Bor, Serbia copper mines. In August of 1944, as consequence of Tito's advance, Radnóti's group of 3200 Hungarian Jews was force-marched to Central Hungary, which very few reached alive. Radnóti was fated not to be among them. Throughout these last months of his life, he continued to write poems in a little notebook he kept with him. According to witnesses, in early November of 1944, Radnóti was severely beaten by a drunken militiaman, who had been tormenting him for "scribbling". Too weak to continue, he was shot into a mass grave near the village of Abda in Northwestern Hungary. Today, a statue next to the road commemorates his death on this spot.

Eighteen months later, his body was unearthed and in the front pocket of his overcoat the small notebook of his final poems was discovered. (His body was later reinterred in Budapest's Kerepesi Cemetery.) These final poems are lyrical and poignant and represent some of the few works of literature composed during the Holocaust that survived. Possibly his best known poem is the fourth stanza of the Razglednicák, where he describes the shooting of another man and then envisions his own death.

Radnóti Miklós (Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője.

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, a Kádár utca 8-ban egy asszimilált zsidó családban. Születése édesanyja, Grosz Ilona (1881–1909) és ikertestvére életébe került. Édesapja, Glatter Jakab (1874–1921) kereskedelmi utazó volt.
A Szemere utcai elemiben (1915-19), a Markó utcai főreáliskolában (1919-23) és az Izabella utcai Báró Wesselényi Miklós fiú felső kereskedelmi iskolában (1923-1927) végezte tanulmányait. 1927 júniusában érettségizett. 1921. július 21-én agyvérzésben meghalt édesapja.
1926 őszén megismerkedett leendő feleségével, Gyarmati Fannival. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz. 1927-28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec (Reichenberg) textilipari főiskoláján, majd onnan visszatérve nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el. Októberben barátaival 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg, s Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gyűlölet verse) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt.
A nyári szünidőt a rokonoknál, Trencsénben töltötte. Decemberben gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát tett annak érdekében, hogy felsőoktatási tanulmányokat folytathasson. 1929-30-ban részt vett a Kortárs című, avantgárd szellemiségű folyóirat megalapításában és szerkesztői munkájában. Ősszel beiratkozott a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. 1931-ben bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe.
Április 11-én a budapesti törvényszék utasítására házkutatást tartottak nála, verseskötetének maradék példányait elkobozták, vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával eljárást indítottak ellene. A nyári szünidőt Franciaországban töltötte. December 8-án zárt tárgyalás keretében a Töreky-tanács nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. 1932. május 18-án az ítélőtábla Gadó-tanácsa helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, de annak végrehajtását felfüggesztette. Júniusban a Valóság című folyóirat munkatársa volt. Júliusban Bálint Györgyéknél, Tátraszéplak közelében nyaralt. Ősszel tanári alapvizsgát tett. Részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság szegedi csoportjának, valamint a Hétvezér utcai munkásotthon szavalókörének munkájában.
1933-ban a Művészeti Kollégium művelődési programja keretében előadást tartott. 1934 májusában sikeres doktori szigorlatot tett. Júniusban summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori értekezését az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és a Művészeti Kollégium is kiadja. Elkészíti francia szakdolgozatát, majd Müller Lajos nyomdász jóvoltából a Gyarmati Könyvnyomtató Műhelyben külön kötetben is megjelenik Ének a négerről, aki a városba ment című költeménye. A Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett.
1935. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. A nyarat az apósa által bérelt, Diana út 15/B. szám alatt lévő családi házban töltötték. 1936-ban rendszeres résztvevője a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek. 1937. január 18-án Baumgarten-jutalomban részesült. Nyáron feleségével egy hónapot töltöttek Párizsban. Megismerkedtek Pierre Robin francia költővel. Részt vettek július 24-én a Spanyol Köztársaság melletti szolidaritás jegyében rendezett nagy tömegtüntetésen.

1938 nyarán egy hetet a francia Pen Club meghívására, további három hetet magánemberként újra Párizsban töltött feleségével. Hozzákezdett Guillaume Apollinaire verseinek fordításához. 1940-ben megjelent a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei. Szeptember 6-ától munkaszolgálatra hívják be Szamosveresmartra, majd decemberben két hétig a tasnádi büntetőtáborban dolgozott. December 18-án szabadult.
1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. November 1-jén részt vett Kossuth és Táncsics sírjánál rendezett néma tüntetésen. 1942-ben a Hungária Kiadó gondozásában megjelent külön füzet formájában Naptár című versesfüzete. Március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen a Petőfi-szobornál. Július 1-jén újabb munkaszolgálatos behívót kapott. Többek között Élesden és a hatvani Cukorgyárban dolgozott. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték. Aláírásgyűjtés kezdődött a kiszabadítása érdekében. 1943. május 2-án a budapesti Szent István Bazilikában megkeresztelkedett.

1944-ben Karunga, a holtak ura címmel megjelentek néger mesefordításai. Május 18-án újabb munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán fronton tejesített szolgálatot. 1944 májusában a magyar hadsereg visszavonult, és Radnóti egységét a jugoszláviai Bor melletti munkatáborba vezényelték. Június 2-án érkezett meg a Lager Heidenauba. Radnóti ekkor verseit egy kis noteszbe írta fel, melyeket szétosztott barátai között. Azt akarta, hogy aki tudja, vigye magával a háború után, és jelentesse meg. Versei (Többek között a Hetedik ecloga és a Razglednicák) a tábori élet sötét körülményeit mutatták be, vagy szerelméhez, Fannihoz szóltak.

Augusztus végén a bori tábort felszámolták, és az ott élő 3200 zsidót Magyarországra vezényelték, hogy onnan deportálják őket. Az út folyamán a csoport nagy része meghalt a nehéz körülmények miatt. Radnóti az út folyamán még elkészítette utolsó verseit, köztük az Erőltetett menet címűt is. Szemtanúk szerint az amúgy is legyengült költőt egy részeg tiszt abronccsal erősen megverte, mivel "firkálgatott". Mivel ő és társai képtelenek voltak tovább haladni, a tisztek a Győr közeli Abda község határában tömegsírba lőtték őket. 18 hónappal később exhumálták, és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel.

Részlet a Razglednicákból:

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)

Antal Szerb - Szerb Antal

Antal Szerb (May 1, 1901, Budapest - January 27, 1945, Balf) was a noted Hungarian scholar and writer. He is recognized as one of the major Hungarian literary personalities of the 20th century.

Szerb was born in 1901 to assimilated Jewish parents in Budapest, but baptized Catholic. He studied Hungarian, German and later English, obtaining a doctorate in 1924. From 1924 to 1929 he lived in France and Italy, also spending a year in London, England.
As a student he published essays on Georg Trakl and Stefan George, and quickly established a formidable reputation as a scholar, writing erudite studies of William Blake and Henrik Ibsen among other works. Elected President of the Hungarian Literary Academy in 1933 - aged just 32 -, he published his first novel, The Pendragon Legend (which draws upon his personal experience of living in Britain) the following year. His second and best-known work, Utas és holdvilág, known in English as Journey by Moonlight, came out in 1937. He was made a Professor of Literature at the University of Szeged the same year. He was twice awarded the Baumgarten Prize, in 1935 and 1937.
In 1941 he published a History of World Literature which continues to be authoritative today. He also published a volume on novel theory and a book about the history of Hungarian literature. Given numerous chances to escape antisemitic persecution (as late as 1944), he chose to remain in Hungary, where his last novel, a Pirandellian fantasy about a king staging a coup against himself, then having to impersonate himself, Oliver VII, was published in 1942. It was passed off as a translation from the English, as no 'Jewish' work could have been printed at the time.
Szerb was deported to a concentration camp late in 1944, and was beaten to death there in January 1945. He was 43.
Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) jelentős magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője.

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc tér 15. szám alatt. Római katolikus nevelést kapott (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beiratta a piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar-német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.
Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.
Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.
Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény.
1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra. Fertőrákosra, onnan Balfra vitték. Embertelen körülmények között halt meg 1945. január 27-én.
Szerb Antal szexuális irányultsága – különös naplójának[1] megjelenése után – irodalomtörténeti viták tárgyává vált. Kétségtelen, hogy a naplóban Szerb számos utalást tesz homoerotikus vágyaira, kapcsolataira, amely egyesek szerint nyilvánvaló bizonyítékai az író homoszexuális beállítottságának.[2][3] Mások [4] azonban kétségbevonják ezen életrajzi adatok jelentőségét, és azt fiatalkori útkeresésnek tartják.

Budapest XVI. kerületében hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla (Szerb Antal Gimnázium).

Művei:

Az angol irodalom kis tükre (1929)
Magyar irodalomtörténet (1934)
A Pendragon-legenda (1934)
Hétköznapok és csodák (1936)
Utas és holdvilág (1937)
A királyné nyaklánca (1943)
A világirodalom története (1941)
Gondolatok a könyvtárban (1946)
Madelon, az eb (1947)
A varázsló eltöri pálcáját (1961)
Szerelem a palackban (1963)
Ex (1965)
VII. Olivér (1966)