Boris Pasternak

Boris Leonidovich Pasternak (10 February 1890 – 30 May 1960) was a Nobel Prize-winning Russian and Soviet poet, novelist and translator of Goethe and Shakespeare. In Russia, Pasternak is most celebrated as a poet. My Sister Life, written in 1917, is arguably the most influential collection of poetry published in the Russian language in the 20th century. In the West he is best known for his epic novel Doctor Zhivago, a tragedy whose events span the last period of the Russian Empire and the early days of the Soviet Union. It was first translated and published in Italy in 1957. He helped give birth to the dissident movement with the publication of Doctor Zhivago.
Pasternak was born in Moscow on 10 February, into a wealthy Russian-Jewish family. His father was the famous artist, Leonid Pasternak, professor at the Moscow School of Painting, Sculpture, and Architecture, and his mother was Rosa (Raitza) Kaufman, a concert pianist. Pasternak was brought up in a highly cosmopolitan and intellectual atmosphere: family friends and regular visitors to his childhood home included pianist and composer Sergei Rachmaninoff, composer and mystic Alexander Scriabin, existentialist Lev Shestov, poet Rainer Maria Rilke, and writer Leo Tolstoy. Pasternak aspired first to be a composer, turned next to philosophy and then eventually to writing as his vocation.

Inspired by his neighbour Alexander Scriabin, Pasternak resolved to become a composer and entered the Moscow Conservatory. In 1910 he abruptly left the conservatory for the University of Marburg, where he studied under Neo-Kantian philosophers Hermann Cohen and Nicolai Hartmann. Although invited to become a scholar, he decided against making philosophy a profession and returned to Moscow in 1914. His first poetry collection, influenced by Alexander Blok and the Russian Futurists, was published later the same year.

Pasternak's early verse cleverly dissimulates his preoccupation with Kant's ideas. Its fabric includes striking alliterations, wild rhythmic combinations, day-to-day vocabulary, and hidden allusions to his favourite poets like Rilke, Lermontov and German Romantic poets.

Pasternak spent the summer of 1917 living in the steppe country near Saratov, where he fell in love. This passion resulted in the collection My Sister Life, which he wrote over a period of three months, but was too embarrassed to publish for four years because of its novel style. When it finally was published in 1921, the book revolutionised Russian poetry. It made Pasternak the model for younger poets, and decisively changed the poetry of Osip Mandelshtam, Marina Tsvetayeva and others.

During the great purges of the later 1930s, Pasternak became progressively disillusioned with Communist ideals. Reluctant to publish his own poetry, he turned to translating Shakespeare (Hamlet, Macbeth, King Lear), Goethe (Faust), Rilke (Requiem für eine Freundin), Paul Verlaine, and Georgian poets. Pasternak's translations of Shakespeare have proved popular with the Russian public because of their colloquial, modernised dialogues, but critics accused him of "pasternakizing" the English playwright.

Although Pasternak was widely panned for excessive subjectivism, Stalin is said to have crossed Pasternak's name off an arrest list during the purges, saying "Don't touch this cloud dweller." According to Simon Sebag Montefiore, "He recognized that Mandelstam, Pasternak, and Bulgakov were geniuses, but their work was suppressed. Yet he could tolerate whimsical maestros: Bulgakov and Pasternak were never arrested. But woe betide anyone, genius or hack, who insulted the person or policy of Stalin -- for the two were synonymous."

As the book was frowned upon by the Soviet authorities, Doctor Zhivago was smuggled abroad by his friend Isaiah Berlin and published in an Italian translation by the Italian publishing house Feltrinelli in 1957. The novel became an instant sensation, and was subsequently translated and published in many non-Communist bloc countries. In 1958 and 1959, the American edition spent 26 weeks at the top of The New York Times' bestseller list.
Pasternak's post-Zhivago poetry probes the universal questions of love, immortality, and reconciliation with God. Pasternak died of lung cancer on 30 May 1960. Despite only a small notice appearing in the Literary Gazette, thousands of people traveled from Moscow to his funeral in Peredelkino.

Borisz Leonyidovics Paszternak (Moszkva, 1890. február 10. – Peregyelkino, 1960. május 30.) Nobel-díjas orosz költő, esszéíró, műfordító, író.

Jómódú zsidó családban született, a nagyrabecsült művészettörténet és szépművészet professzor Leonid Pasternak és a híres koncertzongorista művésznő, Rosa (Raitza) Kaufman fia. Zeneszerzőnek készül, de történelmet és filozófiát hallgat a moszkvai egyetemen. 1912-ben a németországi Marburgba utazik. Első verseskötetén már látszik páratlan természetleíró képessége, úgy festi a kertet, a szelet, az esőt, a tavaszt, hogy azok róla, a természetben élő, ám a természetet kultúrává nemesítő emberi lényről valljanak. Munkatársa lesz Majakovszkij avantgardista folyóiratának, a Lefnek. Az októberi forradalmat helyesnek tartja, tisztítótűznek nevezi.

Az 1948 és 1955 között megalkotott nagyregényében, a Zsivago doktorban (ismert filmváltozata a Doktor Zsivágó) az 1903 és 1929 közé eső korszak, továbbá a háborús évek orosz történelmének átfogó képét kívánta megrajzolni. 1957-ben kijuttatta regényét az országból, ami meg is jelent Olaszországban és több más nyugati országban is, hatalmas világsiker lett, 26 héten át vezette a The New York Times besztszeller listáját. Amikor neki ítélték a Nobel-díjat, negatív lejáratókampány indult ellene. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták. Belső emigránsnak nevezték, hozzáfűzve, hogy jobb lenne, ha valódi emigráns lenne belőle. Válaszút elé állították Paszternakot: vagy lemond a díjról, vagy száműzik hazájából. Az előbbit választotta.

Paszternak 1960. május 30-án peregyelkinói otthonában húnyt el.

Lev Davidovich Landau

Lev Davidovich Landau (Russian language: Ле́в Дави́дович Ланда́у; born January 22, 1908 – died April 1, 1968) was a prominent Soviet physicist who made fundamental contributions to many areas of theoretical physics. His accomplishments include the co-discovery of the density matrix method in quantum mechanics, the quantum mechanical theory of diamagnetism, the theory of superfluidity, the theory of second order phase transitions, the Ginzburg–Landau theory of superconductivity, the explanation of Landau damping in plasma physics, the Landau pole in quantum electrodynamics, and the two-component theory of neutrinos. He received the 1962 Nobel Prize in Physics for his development of a mathematical theory of superfluidity that accounts for the properties of liquid helium II at a temperature below 2.17 K (−270.98 °C).

Landau was born on January 22, 1908 to a Jewish family in Baku, in what was then the Russian Empire. Landau's father was an engineer with local oil industry and mother was a doctor. Recognized very early as a child prodigy in mathematics, Landau was quoted as saying in later life that he scarcely remembered a time when he was not familiar with calculus. Landau graduated at 13 from gymnasium. His parents regarded him too young to attend university, so for a year he attended the Baku Economical Technicum. In 1922, at age 14, he matriculated at Baku State University, studying at two departments simultaneously: the department of Physics and Mathematics, and the department of Chemistry. Subsequently he ceased studying chemistry, but remained interested in the field throughout his life.

In 1924, he moved to the main centre of Soviet physics at the time: the Physics Department of Leningrad State University. In Leningrad, he first made the acquaintance of genuine theoretical physics and dedicated himself fully to its study, graduating in 1927. Landau subsequently enrolled for post-graduate study at the Leningrad Physico-Technical Institute, and at 21, received a doctorate. Landau got his first chance to travel abroad in 1929, on a Soviet government traveling fellowship supplemented by a Rockefeller Foundation fellowship.

After brief stays in Göttingen and Leipzig, he went to Copenhagen to work at Niels Bohr's Institute for Theoretical Physics. After the visit, Landau always considered himself a pupil of Niels Bohr and Landau's approach to physics was greatly influenced by Bohr. After his stay in Copenhagen, he visited Cambridge and Zürich before returning to the Soviet Union. Between 1932 and 1937 he headed the department of theoretical physics at the Kharkov Polytechnical Institute.

On January 7, 1962, Landau's car collided with an oncoming truck. He was severely injured and spent two months in a coma. Although Landau recovered in many ways, his scientific creativity was destroyed, and he never returned fully to scientific work. His injuries prevented him from accepting the 1962 Nobel Prize for physics in person.

In 1965 former students and coworkers of Landau founded the Landau Institute for Theoretical Physics, located in the town of Chernogolovka near Moscow, and headed for the following three decades by Isaak Markovich Khalatnikov.

Landau died on April 1, 1968, aged 60, from complications of the injuries from the accident. He was buried at Novodevichy cemetery.

The minor planet 2142 Landau discovered in 1972 by Soviet astronomer Lyudmila Chernykh is named in his honor. The lunar crater Landau is named in his honor.

Lev Davidovics Landau 1908. január 22-én született Landau Bakuban. Az igen kivételes matematikai képességű gyermek, már 13 éves korában tudott integrálni és differenciálni, és ekkor már be is fejezte a középiskolát. Ezt követően fiatal kora miatt nem mehetett azonnal az egyetemre, ezért egy évig közgazdasági tanulmányokat folytatott egy technikum jellegű iskolába. 1922-ben iratkozott be a bakui egyetemre, ahol egyszerre két karon - kémiai és fizikai - tanult. 2 év múlva átiratkozott a leningrádi egyetem fizikai tagozatára. (A moszkvai egyetem mellett ez volt Oroszország vezető felsőfokú tanintézete.)1926-ban publikálta az első tudományos dolgozatát "A kétatomos molekulák spektrumának elméletéhez " címmel. Ez a dolgozat, melyet tizennyolc éves korában készített, már érett tudósra vall.

1927-ben írt következő dolgozata már a kvantummechanika problémájához kapcsolódott. Ugyanebben az évben fejezte be az egyetemet, de ekkor már mint "létszámfeletti aspiráns" beosztásban kutatott. 1929-ben külföldre utazott és másfél évet töltött Dániában, Niels Bohrnál, ki nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben Landau megalapítsa a nagy elméleti fizikai iskolát hazájában. Egy életre szóló barátság fűzte össze a két kutatót.

Chandrasekhartól függetlenül meghatározza a Chandrasekhar- korlátot. Ezt 2,5 naptömegnek számolja ki, a mai 1,44-dal szemben. A neutron felfedezése után azonnal rájön, hogy a kiszámolt fehér törpe alatti állapot a neutroncsillagnak felel meg.

1931-ben tért vissza Landau Leningrádba a Fizikai - Technikai Intézetbe. 1932-től öt éven át a harkovi intézetben dolgozik, amelynek fő témaköre a szilárdtestek és az alacsony hőmérsékletek fizikája volt. Itt erősödött meg tudományos és oktatási tevékenysége. Ő vezeti az elméleti fizikai tanszéket, a Mechanikai - Gépszerkesztő Intézet fizikai-mechanikai fakultásán és 1935-től az általános fizikai tanszéket a harkovi egyetemen. Landau és tanítványainak munkái - a másodrendű fázisátmenetek elmélete, a töltött részecskék kinetikai egyenlete, közbenső állapotok elmélete a szupravezetésben stb. - ezekben az években Harkovot Szovjetunió elméleti fizikai központjává tették.

1937-ben Moszkvába költözött, ahol már nagyon várták a Fizikai Problémák Intézetébe (FPI). Landau itt dolgozott élete végéig. Itt adja meg a szuperfolyékonyság elméleti magyarázatát. A II. világháború idején az FPI-t áttelepítették Kazanyba, de 1945-től Moszkvába visszatelepítve folytatta a munkáját, haláláig az intézet területén lakott.

1962. január 12-én Landaut autóbaleset érte, hat hétig feküdt eszméletlenül. Miután visszanyerte eszméletét szellemi képességei igen lassan álltak helyre, alkotó tudományos munkát már nem tudott többé végezni. Az utolsó hat évben csak formálisan számított az FPI elméleti részlege vezetőjének. Fizikai állapota sem állt helyre teljesen soha többé. Ebben az évben kap Nobel-díjat "a kondenzált állapotokra vonatkozó úttörő elméletéért, különös tekintettel a folyékony héliumra". 1968. április 1.-én hunyt el egy súlyosabb operációt követően. 1972-ben a tiszteletére nevezték el a 2142 Landau kisbolygót.

Sir Aurel Stein

Sir Marc Aurel Stein (26 November 1862 – 26 October 1943) was a Hungarian archaeologist, mainly concerned with exploring ancient Central Asia. He was also a professor at various Indian universities.

Stein was born in Budapest into a Jewish family. His parents had him and his brother, Ernst Eduard, baptised as Lutherans, while his parents and sisters remained Jews (a common way at the time to increase the chance of one's sons being successful). He later became a British citizen and made his famous expeditions with British sponsorship.

Stein was influenced by Sven Hedin's 1898 work, Through Asia. He made four major expeditions to Central Asia—in 1900, 1906-8, 1913-16 and 1930. One of his significant finds during his first journey during 1900-1901 was the Taklamakan Desert oasis of Dandan Oilik where he was able to uncover a number of relics. During his third expedition 1913-16, he excavated at Khara-Khoto.

The British Library's Stein collection of Chinese, Tibetan and Tangut manuscripts, Prakrit wooden tablets, and documents in Khotanese, Uyghur, Sogdian and Eastern Turkic is the result of his travels through central Asia during the 1920s and 1930s. Stein discovered manuscripts in the previously lost Tocharian languages of the Tarim Basin at Marin and other oasis towns, and recorded numerous archaeological sites especially in Iran and Balochistan.

Stein's greatest discovery was made at the Mogao Caves also known as "Caves of the Thousand Buddhas", near Dunhuang in 1907. It was there that he discovered the Diamond Sutra, the world's oldest printed text which has a date (corresponding to AD 868), along with 40,000 other scrolls (all removed by gradually winning the confidence of the Taoist caretaker). During 1901 Stein was responsible for exposing forgeries of Islam Akhun. During his expedition of 1906–1908 while surveying in the Kunlun Mountains of western China, Stein suffered frostbite and lost several toes on his right foot.

When he was resting from his extended journeys into Central Asia, he spent most of his time living in a tent in the spectacularly beautiful alpine meadow called Gulmarg (or 'Meadow of Roses'). Except for his latest dog (which was always called "Dash"), he lived alone here. He died and is buried in Kabul.

The art objects he collected are divided between the British Museum, the British Library, the Srinagar Museum, and the National Museum, New Delhi. His collection is important for the study of the history of Central Asia and the art and literature of Buddhism.

Stein, as well as other contemporary explorers Sven Hedin, Sir Francis Younghusband and Nikolai Przhevalsky, were active players in the British-Russian struggle for influence in Central Asia, the so-called Great Game. Their explorations were supported as they explored the remaining "blank spots" on the maps, providing valuable information.

Stein Aurél (Sir Marc Aurel Stein) (Pest, 1862. november 26. – Kabul, 1943. október 28.) magyar származású Kelet-kutató, az MTA külső tagja, aki brit alattvalóként lett világhírű. Keller András nagy-britanniai magyar fizikokémikus, polimerfizikus nagybátyja.

Pest-Budán született zsidó családban, iskoláit Budapesten és Németország különböző egyetemein végezte. 21 évesen bölcsészdoktor lett és Angliában folytatta tanulmányait, Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben. 1886-ban utazott először Indiába, ahol a brit adminisztrációban dolgozott, illetve később több indiai egyetemen tanított.

1900 és 1931 között négy nagy jelentőségű expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Az általa gyűjtött kéziratok és régészeti tárgyak jelentős része a British Museumba került.

Első expedícióján, 1900-1901-ben térképészeti (háromszögelési) munka mellett a Takla-Makán sivatag déli peremén elhelyezkedő romvárosokat tárta fel. Erre a neves svéd kutató, Sven Hedin inspirálta. Második expedíciója, 1906-1908-ban már a Góbi sivatagba vezetett, illetve a Takla-Makán északi térségébe. Ekkor talált a dunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomokban hatalmas kéziratgyűjteményt. Harmadik útja, 1913-1916-ban a korábbi célpontok mellett Kelet-Iránba vezetett. Negyedik útja 1930-ban már nem volt igazán sikeres, mert a megváltozott politikai helyzetben már nem kutathatott, illetve utazgathatott kínai területeken.

1943-ban Afganisztánban, Kabulban halt meg, ahol a helyi temetőben van a sírja.

Jan Fischer

Jan Fischer (born 2 January 1951) is the Prime Minister of the caretaker government of Czech Republic since 8 May 2009. A lifelong statistician, he was previously the president of the Czech Statistical Office since April 2003.

Jan Fischer was born in Prague, Czechoslovakia. His father, a researcher at the Institute of Mathematics of the Czechoslovak Academy of Sciences specializing in mathematical and statistical applications in genetics, selective growing and medicine, was a Jewish Holocaust survivor. His mother was also a statistician.

Fischer graduated from the University of Economics, Prague in 1974 in statistics and econometrics. He completed postgraduate studies there in 1985, earning his Candidate of Sciences degree in economic statistics. He was a member of the Communist Party of Czechoslovakia from 1980 till the collapse of the Communist regime in 1989.

Jan Fischer is married for the second time to his former secretary and has 3 children. His eldest son Jakub (*1978) is an Associate Professor of statistics and vice-dean at the Faculty of Informatics and Statistics of the University of Economics, Prague.

Immediately after graduation, Fischer joined the Federal Statistical Office. In 1990 he became its vice-chairman and held this position until the dissolution of Czechoslovakia, becoming the first vice-president of the newly established Czech Statistical Office. Since the beginning of the 1990s he led the team tallying the elections in the Czech Republic results. He appeared to be groomed to replace the long-time president Edvard Outrata who retired in August 1999; however the Social-Democratic government brought in an outsider Marie Bohatá from the academia. She fired Fischer in September 2000, whereupon he became Production Director of Taylor Nelson Sofres Factum. In 2001 he participated in a International Monetary Fund mission exploring possibilities of establishing a statistical bureau in East Timor. Since March 2002 he was a chief of research institutes at the Faculty of Informatics and Statistics of the University of Economics, Prague. After Bohatá resigned due to a scandal with a huge error in foreign trade bilance, Fischer was appointed president of the Czech Statistical Office on 24 April 2003.

He is a member of the Czech Statistical Society, the International Statistical Institute, the Scientific Council and Board of Trustees and a Scientific Board of the Jan Evangelista Purkyně University in Ústí nad Labem.

After the vote of no confidence of Mirek Topolánek's right-center government in March 2009, in the middle of Czech Presidency of the European Union, Fischer was proposed to be the Prime Minister in April. His government, nominated by both the Czech major parties (Topolánek's Civic Democratic Party and Czech Social Democratic Party) was inaugurated on 8 May 2009 on the understanding that the early election would be in October; however unexpected development in the Constitutional Court and House of Deputies postponed them to May 2010. Fischer decided to remain in the government, where he proved very popular, until then although the parties offered him a post in the European Commission.

Jan Fischer (Prága, 1951. január 2. –) politikus, Csehország kijelölt miniszterelnöke 2009. április 9. óta. Ezt megelőzően a Cseh Statisztikai Hivatal elnöke volt 2003-tól.

Édesapja, aki túlélte a Holocaustot, matematikus, statisztikus és a Cseh Tudományos Akadémia tudományos munkatársa volt.

Jan 1974-ben fejezte be tanulmányait a prágai Közgazdasági Egyetemen. Ezt követően a csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatalban dolgozott, ezen belül a nyolcvanas évek elején a Szociális és Gazdasági Információk Kutatóintézetében volt kutató. 1985-ben a közgazdasági statisztika területén kandidátusi címet szerzett. 1980 és 1989 között tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának.

A 90-es évek elejétől a parlamenti és önkormányzati választások eredményeit feldolgozó munkacsoportot vezette. Ugyanebben az évben a szövetségi statisztikai hivatal alelnöke lett, 1993-tól pedig már a CSU alelnöke volt. Feladatai közé tartozott a kapcsolattartás az EU statisztikai hivatalával, az Eurostattal is.

2001-ben az Nemzetközi Valutaalap kiküldetésében a statisztikai szolgálat létrehozásának lehetőségét vizsgálta Kelet-Timorban.

Mirek Topolánek kormányának összeomlása, a parlamenti bizalmatlansági szavazás elvesztése után Václav Klaus köztársasági elnök Fischert javasolta miniszterelnöknek az októberre előirányzott parlamenti választásokig. Jan Fischer 2009. május 8-án felállította az új cseh kormányt.

Számos tekintélyes tudományos intézmény tagja, köztük a prágai Közgazdasági Egyetem tudományos és igazgatótanácsának, a Cseh Statisztikai Társaságnak, a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek (ISI), valamint az Ústí nad Labem-i Egyetem tudományos tanácsának.

Második házasságában él, három gyermek édesapja.