KosherPower: Stanley Kubrick

Stanley Kubrick (July 26, 1928 – March 7, 1999) was an influential and acclaimed film director and producer. He directed a number of highly acclaimed and sometimes controversial films. Kubrick was noted for the scrupulous care with which he chose his subjects, his slow method of working, the variety of genres in his movies and his reclusiveness about his films and personal life.

Stanley Kubrick was born on July 26, 1928 at the Lying-In Hospital in Manhattan, the first of two children born to Jacques Leonard Kubrick (1901–1985) and his wife Gertrude (née Perveler; 1903–1985); his sister, Barbara, was born in 1934. Jacques Kubrick, whose parents were of Jewish Austrian origin, was a doctor. At Stanley's birth, the Kubricks lived in an apartment at 2160 Clinton Avenue in The Bronx.
Kubrick's father taught him chess at age twelve; the game remained a life-long obsession. When Stanley was thirteen years old, Jacques Kubrick bought him a Graflex camera, triggering Kubrick's fascination with still photography. He was also interested in jazz, briefly attempting a career as a drummer.
Kubrick attended William Howard Taft High School 1941–1945. He was a poor student with a meager 67 grade average. On graduation from high school in 1945, when soldiers returning from the Second World War crowded colleges, his poor grades eliminated hopes of higher education. Later in life, Kubrick spoke disdainfully of his education and of education in general, maintaining that nothing about school interested him.
In high school, he was chosen official school photographer for a year. Eventually, he sought jobs on his own, and by graduation time had sold a photographic series to Look magazine in NYC. Kubrick supplemented his income playing "chess for quarters" in Washington Square Park and in various Manhattan chess clubs. He registered for night school at the City College to improve his grade-point average. He worked as a freelance photographer for Look, becoming an apprentice photographer in 1946, and later a full-time staff photographer.
During his Look magazine years, on May 29, 1948, Kubrick married Toba Metz (b. 1930) and they lived in Greenwich Village, divorcing in 1951. It was then that Kubrick began frequenting film screenings at the Museum of Modern Art and in the cinemas of New York City. He was particularly inspired by the complex, fluid camera movement of Max Ophüls, whose films influenced Kubrick's later visual style.
Many early-period (1945–1950) photographs by Kubrick were published in the book "Drama and Shadows" (2005, Phaidon Press).

In 1951, Kubrick's friend, Alex Singer, persuaded him to start making short documentaries for the March of Time, a provider of newsreels to movie theatres. Kubrick agreed, and independently financed Day of the Fight (1951). Although the distributor went out of business that year, Kubrick sold Day of the Fight to RKO Pictures for a profit of one hundred dollars. Kubrick quit his job at Look magazine and began working on his second short documentary, Flying Padre (1951), funded by RKO. A third film, The Seafarers (1953), Kubrick's first color film, was a 30-minute promotional short film for the Seafarers' International Union. These three films constitute Kubrick's only surviving work in the documentary genre (he was involved in other similar shorts which have been lost, most notably World Assembly of Youth). He also was second unit director on an episode of the Omnibus television program about the life of Abraham Lincoln. The Seafarers was announced to be released on an official DVD, but never was; none of these shorts has ever been officially released, though they are widely bootlegged, and clips are used in the documentary Stanley Kubrick: A Life In Pictures. In addition, Day of the Fight and Flying Padre have been shown on TCM as part of a festival of shorts.

In 1999, four days after screening a final cut of Eyes Wide Shut for his family, the lead actor and actress, and Warner Brothers executives, the seventy-year-old director Stanley Kubrick died of a heart attack in his sleep. He was buried next to his favorite tree in Childwickbury Manor, Hertfordshire, England, U.K.

Compared to directors like John Ford, Martin Scorsese and Akira Kurosawa, Kubrick was not known for his reuse of actors. However, Kubrick did on several occasions work with the same actor more than once. In lead roles, there was Sterling Hayden in both The Killing and Dr. Strangelove, Peter Sellers in Lolita and Dr Strangelove. In supporting roles, Joe Turkel appears in The Killing, Paths of Glory and The Shining, Philip Stone appears in A Clockwork Orange, Barry Lyndon, and The Shining, Patrick Magee appears in A Clockwork Orange and Barry Lyndon, and Leonard Rossiter in 2001: A Space Odyssey and Barry Lyndon. A Clockwork Orange and Barry Lyndon saw the largest crossover with six actors having roles of various lengths in each film.

Kubrick made only thirteen feature films in his life. His oeuvre was comparatively low in number, considering the output of his contemporaries such as John Ford or Federico Fellini, due to his methodical dedication to every aspect of film production. As a result, his craft was exceedingly impeccable and a number of his films are recognized as classics in terms of both form and content. 2001: A Space Odyssey received numerous technical awards, including a BAFTA award for cinematographer Geoffrey Unsworth and an Academy Award for best visual effects, which Kubrick, as director of special effects on the film, received. Five of his films were nominated for Academy Awards in various categories, including Best Picture for Dr. Strangelove, A Clockwork Orange, Barry Lyndon, and Full Metal Jacket, and Best Director for 2001: A Space Odyssey, Dr. Strangelove, A Clockwork Orange, and Barry Lyndon. Such notable, contemporary directors as Martin Scorsese, Steven Spielberg and Ridley Scott have cited Kubrick as a source of inspiration, and in the case of Spielberg, collaboration. Kubrick's inventive and unique use of camera movement and framing has often been repeated by other film directors, for instance Jonathan Glazer, who also employed several of Kubrick's veteran actors in his film Birth.
For Kubrick, written dialogue is one filmic element to be put in balance with mise-en-scene (sets and acting and lighting), music and (especially) editing. Inspired by Pudovkin's treatise on Film Acting, Kubrick realized that one could create a performance in the editing room and often re-direct a film.
As he explained to a journalist,
"Everything else [in film] comes from something else. Writing, of course, is writing, acting comes from the theatre, and cinematography comes from photography. Editing is unique to film. You can see something from different points of view almost simultaneously, and it creates a new experience.)."
Kubrick's method of operating thus became a quest for an emergent vision in the editing room, when all the elements of a film could be assembled. The price of this method, beginning as early as Spartacus (when he first had an ample budget for film stock), was endless exploratory reshooting of scenes--not because actors necessarily failed to hit certain thespian marks, but because Kubrick wanted to investigate all the possible variations of a scene. This exhaustive approach enabled him to walk into the editing room with a copia of options. For Kubrick, editing was an intellectual as well as an intuitive process. There are intertexts that emerge from editing choices the more you have to create from.

Stanley Kubrick (USA, New York, Bronx, 1928. július 26. – 1999. március 7.) amerikai filmrendező és producer, akit a 20. század második felének egyik nagy hatású és innovatív filmkészítőjeként tartanak számon. Kubrick filmjeire, melyeknek többségét irodalmi művekből adaptálta, az újító technikai megoldások, eredeti történetmesélés és szellemesség jellemző.

Kubrick 1928. július 26-án született Bronx-ban, New York-ban, az Amerikai Egyesült Államokban, Jacques Kubrick és felesége, Gertrude (született Perveler) első gyermekeként. A második gyermek, Barbara, 1934-ben jött a világra. Jacques, akinek szülei osztrák, román, lengyel gyökerekkel rendelkező zsidó bevándorlók voltak, sikeres orvosként dolgozott. Amikor Kubrick 12 éves lett, édesapja megtanította sakkozni. Tizenhárom évesen Jacques vett Stanley-nek egy Graflex kamerát és felkeltette Kubrick érdeklődését az életképek fotózása terén. Ekkoriban kezdte érdekelni a jazz és elhatározta, hogy dobos lesz. 17 éves volt, mikor iskolába menet lefényképezte a Franklin Delano Roosevelt halálhírét hirdető újságosstandot. A képet elküldte a Look magazinnak, mely azon nyomban fizetett fotóriporternek bérelte a tizenéves Kubrickot.
Filmezéssel az 1950-es évek elején kezdett foglalkozni. Kezdetben amatőr dokumentumfilmeket csinált (Day of the Flight, Flying Padre) melyeket egy amatőr kamerával maga fényképezett, vágott és rendezett. 1953-ban félig amatőr módon elkészítette első nagyjátékfilmjét, Fear and Desire címmel.
Az áttörést negyedik filmje, az 1957-es Dicsőség ösvényei (Paths of Glory) (még mindig "független" produkció) jelentette Kubrick számára. A Kirk Douglas főszereplésével készített, kritika által elismert háborúellenes filmben jelennek meg először a Kubrickra jellemző filmes technikák, mint például a hosszú, "bolyongó" snitt (ezúttal a lövészárokban). 1960-ban szintén Kirk Douglas főszereplésével készítette Kubrick egyetlen "hollywoodi" filmjét, az ókori rabszolgalázadásról szóló Spartacus-t. A film rendezésére maga Douglas kérte fel Kubrickot, miután összeveszett az eredeti rendezővel, Anthony Mann-el. Mivel Kubrick csupán "beugrott" a magas költségvetésű hollywoodi eposz rendezői széke mögé, se a forgatókönyvbe se a film stílusába nem volt beleszólása. Ő maga is az egyik legrosszabb élményének nevezte a filmet és megesküdött, hogy többet nem dolgozik ilyen körülmények között. 1962-ben Kubrick Angliába utazott és itt forgatta le a Vladimir Nabokov híres-hírhedt regényéből készített Lolitá-t. Kubricknak olyannyira megtetszett a helyi filmkészítési módszer, továbbá az, hogy társproducerként saját kezet kap filmjei elkészítésében, hogy úgy döntött, ebben az országban telepszik le és dolgozik tovább. Továbbá ebben a filmben rendezte először Peter Sellers-t, aki a két évvel későbbi Dr. Strangelove-ban is főszerepet játszik.
A Dr. Strangelove elismerő kritikái után Kubrick érdeklődése a science fiction felé fordult. Azt tervezte, hogy elkészíti a "közmondásosan jó sci-fi filmet". A tervhez segítségül hívta az angol-sri lankai sci-fi írót, Arthur C. Clarke-ot. Kettejük közreműködésével 4 éven keresztül készült a minden addigi konvenciót és technikai fogást felülmúló, máig a műfaj legnagyobb klasszikusának tartott 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey) (1968). Három évvel később – miután Napóleonról készítendő filmje ötletéről lemondott – Kubrick jóval alacsonyabb költségvetésből elkészítette az Anthony Burgess kult-regényéből adaptált – azóta kult-filmmé vált – Mechanikus narancs-ot, mely szintén a jövőben, egy anti-utópisztikus Angliában mutatja be a viselkedés-kontroll "bűn kiölő" terápiájának kétes hatását. A film kendőzetlen brutalitása és szexualitása miatt hamar botrányokat szült. Kubrick saját maga vonta vissza a forgalmazásból, így egészen haláláig nem lehetett moziban látni.
Kubrick innét kezdve ritkábban, 5-10 évente készített filmeket. Az 1975-ös, kevésbé ismert Barry Lyndon egy William Makepeace Thackeray regényen alapuló 18. századi pikareszk, mellyel Kubrick – hasonlóan a 2001: Űrodüsszeiához – a "tökéletes kosztümös filmet" akarta elkészíteni. A háromórás alkotás sajátossága, hogy a történéseket "improvizálták" a regény aktuális fejezetét felhasználva a forgatáskor, illetve hogy a hitelesség kedvéért minden jelenetet természetes fénynél vettek fel.
A Stephen King horror-bestselleréből készített Ragyogás (1980) ismét kult-filmmé vált, köszönhetően Kubrick mesteri feszültségteremtő-képességének, illetve Jack Nicholson és a főbb színészek tökéletes játékának. Habár maga King elégedetlen volt vele, szerinte Kubrick – mint általában minden filmjében – túlságosan eltért az irodalmi alapanyagtól. (King irányításával később egy tévés minisorozatban szinte betűre pontosan adaptálták a regényt.)
Kubrick már a '80-as évek elején foglalkozni kezdett egy, a vietnami háború borzalmait megörökítő film ötletével, azonban – olyan filmek, mint az Apokalipszis most vagy A szakasz hatására – a projektet évekig pihenni hagyta. Végül 1987-ben készült el a részben igaz történet – Gustav Hasford emlékiratai – által inspirált Acéllövedék című film.
A '90-es évek elején Kubrick ismét sci-fit akart forgatni, Brian Aldiss novellájából, "A szuperjátékok kitartanak egy nyarat"-ból készítette el az A.I. Mesterséges értelem című film terveit. Azonban a film végül nem körvonalazódott, részben mert Kubrick nem találta elengendőnek a rendelkezésre álló technológiát. Végül halála után, Steven Spielberg rendezésében valósult meg a film terve.
12 évvel utolsó rendezését követően forgatta Kubrick utolsó filmjét, az 1999-es Tágra zárt szemek-et, mely Arthur Schnitzler botránykönyve alapján egy New York-i orvos (Tom Cruise) és felesége (Nicole Kidman) a szexuális fantáziák és rejtett szekták világában tett utazását mutatja be. 1999. március 7-én Kubrick szívrohamban meghalt, így a premiert már nem érte meg.