Born Peter Michael Falk inNew York City, Falk was theson of Michael Peter Falk, owner of a clothing and dry goods store, and his wife, Madeline, an accountant andbuyer.[1] His mother was Russian and his father was Polish, and of Hungarian and Czech descent. [2] He is thegrandson of Mike Falk, chief editor of the Budapestnewspaper Pester Lloyd.Falk's parents were of Jewishdescent but were not religious.
His right eye was surgically removed at the age of three because of a malignant tumor; he has worn a glass eye for most of his life.[3] Despite the handicap, Falk participated in team sports, mainly baseball and basketball, as a boy. In a 1997 interview in Cigar Aficionado magazine withArthur Marx, Falk said, "I remember once in high school the umpire called me out at third base when I was sure I was safe. I got so mad I took out my glass eye, handed it to him and said, 'Try this.' I got such a laugh you wouldn't believe." [2]
At the age of 12 Falk's first stage appearance was in The Pirates of Penzance at Camp High Point[4] in upstate New York. Falk attended OssiningHigh School in Westchester County, New York, where he was a star athlete and president of his senior class. After graduating from high school in 1945, Falk briefly attendedHamilton College in Clinton, New York, and then tried to join the armed services as World War II was drawing to a close. Rejected because of his glass eye, he joined the United States Merchant Marine, and served as a cook and mess boy. "There they don't care if you're blind or not," Falk said in 1997. "The only one on a ship who has to see is the captain. And in the case of the Titanic, he couldn't see very well, either." [2]
After a year and a half in the Merchant Marine, Falk returned to Hamilton College and also attended the University of Wisconsin. He transferred to the New School for Social Research in New York City, which awarded him a bachelor's degree in literature and political science in 1951. He then traveled in Europe and worked on a railroad in Yugoslavia for six months.[5] He returned to New York, enrolling at Syracuse University [2], but he recalled in his 2006 memoir Just One More Thing that he was unsure what he wanted to do with his life for years after leaving high school.[6]
Falk obtained a Masters degreein public administration at Syracuse University in 1953. It was a new program designed to train future workers in the federal bureaucracy, a career that Falk said in his memoir that he had "no interest in and no aptitude for.".[7]He applied for a job with the CIA, but was rejected because of his membership in the Marine Cooks and Stewards Unionwhile serving in the Merchant Marine, even though he was required to join and was not active in the union.[8] He then became a management analyst with the Connecticut State Budget Bureau, in Hartford.[9]Falk described his Hartford job as "efficiency expert. "I was such an efficiency expert that the first morning on the job, I couldn't find the building where I was to report for work," he said in 1997. "Naturally, I was late, which I always was in those days, but ironically it was my tendency never to be on time that got me started as a professional actor." [2]
While working in Hartford, Falkjoined a community theater group called the Mark Twain Masquers, where he performed in plays that included The Caine Mutiny Court-Martial, The Crucible and The Country Girl. Falk also studied with Eva Le Gallienne, who was giving an acting class at the White Barn Theatre in Westport, Connecticut. Falk later recalled that he had "lied his way" into the class, which was for professional actors. He drove down to Westport from Hartford every Wednesday, when the classes were held, and was usually late.
Falk stayed with the La Gallienne group for a few months more, and obtained a letter of recommendation from La Galliene to an agent at theWilliam Morris Agency in New York. [2] In 1956, he left his job with the Budget Bureau and moved to Greenwich Village to pursue an acting career.
His first New York stage role was in a flop—an off-Broadwayproduction of Molière's Don Juan at the Fourth Street Theatre that closed after its only performance on January 3, 1956. Falk played the second lead, Sganarelle.[10] His next theater role proved far better for his career. In May he appeared at Circle in the Square in a revival of The Iceman Comethwith Jason Robards, playing the bartender.[9][11]
Falk made his Broadway debut also in 1956, appearing in Diary of a Scoundrel. As the year came to an end, he appeared again on Broadway as an English soldier in Shaw's Saint Joan, with Siobhán McKenna.
Despite his stage success, a theatrical agent advised Falk not to expect much film work because of his glass eye.[9] He failed a screen test at Columbia Pictures, and was told by studio boss Harry Cohn that "for the same price I can get an actor with two eyes." He also failed to get a role in the film adapation of Marjorie Morningstar despite a promising interview for the second lead.[13] His first film performances were in small roles in Wind Across the Everglades (1958), The Bloody Brood (1959) and Pretty Boy Floyd (1960).[14]
Falk's performance in Murder, Inc. (1960) was a turning point in his career. He was cast in the supporting role of killer Abe Reles, in a film based on the real-life murder gang of that name, which terrorized New York in the 1930s. New York Times film critic Bosley Crowther, while dismissing the movie as "an average gangster film," singled out Falk's "amusingly vicious performance." [15]
Crowther wrote:[15]
Mr. Falk, moving as if weary, looking at people out of the corners of his eyes and talking as if he had borrowed Marlon Brando's chewing gum, seems a travesty of a killer, until the water suddenly freezes in his eyes and he whips an icepick from his pocket and starts punching holes in someone's ribs. Then viciousness pours out of him and you get a sense of a felon who is hopelessly cracked and corrupt.
The film turned out to be Falk's breakout role. In his 2006 autobiography, Just One More Thing, Falk said that his selection for the film from thousands of other off-Broadway actors was a "miracle" that "made my career," and that without it he would not have gotten the other significant movie roles that he later played.[16]
Falk, who played Reles again in a 1960 TV series The Witness,[14] was nominated for a Best Supporting ActorAcademy Award for his performance in the film. He was nominated in the same Academy Award category the following year for his performance in the 1961 Frank Capra comedy Pocketful of Miracles. In both roles he played gangsters, though inPocketful of Miracles he portrayed a more lightheartedDamon Runyoncharacter.
The remainder of the 1960s saw Falk playing mainly small movie roles and in TV guest starring appearances. He played a cab driver in the all-star comedy film It's a Mad, Mad, Mad, Mad World. He played mainly comical crooks, as in 1964's Rat Pack crime spoof Robin and the 7 Hoodsand the 1965 farce The Great Race, with Jack Lemmon andTony Curtis.
Falk first appeared on television in 1957, in the dramatic anthology programs that later became known as the "Golden Age of Television." He appeared in one episode ofRobert Montgomery Presents in 1957, and also appeared inStudio One, Kraft Television Theater, New York Confidentialand Decoy.[14]
In 1961, Falk was nominated for an Emmy Award for his performance in the episode "Cold Turkey" of James Whitmore's short-lived seriesThe Law and Mr. Jones onABC. On September 29, 1961,Falk and Walter Matthauguest-starred in the premiere episode, "The Million Dollar Dump," of ABC's crime dramaTarget: The Corruptors!, withStephen McNally. He won an Emmy for The Price of Tomatoes, a Dick Powell TV drama in 1962.[14]
Falk's first television series was in the title role of the drama The Trials of O'Brien, in which he played a lawyer. The show ran in 1965 and 1966 and was cancelled after 22 episodes. [14]
Falk appeared in numerous other television roles in the 1960s and 1970s, but he is probably best known for the title role of the shabby and ostensibly absent-minded police detective lieutenant inthe long-running TV seriesColumbo. The character was originally played in a 1960 episode of the NBC anthology series The Chevy Mystery Show, where the detective was played by Bert Freed, and in a subsequent Broadway play byThomas Mitchell. Falk first appeared as Columbo inPrescription: Murder , a 1968 TV movie, but the character was not the subject of a show of its own until 1971. Columboaired regularly from 1971 to 1978 on NBC, and then more infrequently on ABC as TV movies beginning in 1989. The most recent episode was broadcast in 2003.[14]
Despite his frazzled exterior, Columbo possesses a keen mind and invariably solves his cases by paying close attention to tiny inconsistencies in suspects' stories, hounding them until they confess; he merely puts on a good show of being dimwitted so that the criminals will be more at ease around him. Columbo's signature technique is to exit the scene of an interview, only to stop in the doorway to ask a suspect "just one more thing," which often brings to light the key inconsistency. The role won Falk four Emmy Awards and aGolden Globe. Four of Columbo's cases gave Falk the chance to work with his longtime friend Patrick McGoohan, the latter playing the episodes' villain roles.
Falk was a close friend of independent film director John Cassavetes and appeared in Cassavetes' films Husbands, A Woman Under the Influence, and, in a cameo, at the end ofOpening Night. Cassavetes, in turn, guest-starred in theColumbo episode "Étude in Black" in 1972.
Falk continued to work in films, including his performance as a possible ex-CIA agent of dubious sanity in the Arthur Hiller comedy The In-Laws. He also appeared in The Princess Bride, and (cast as himself) inWim Wenders' Wings of Desire. In 1998, Falk returned to the New York stage to star in an off-Broadway production ofArthur Miller's Mr. Peters' Connections. His previous stage work included shady real estate salesman Shelley "the Machine" Levene in a Los Angeles production of David Mamet's prizewinningGlengarry Glen Ross.
Falk also starred in such holiday television movies asFinding John Christmas (2003) and When Angels Come to Town (2004). In 2007, Falk appeared with Nicolas Cage in the thriller Next.
Peter Falk édesapja, a magyar származású Michael Falk egyruhakereskedés és vegyesbolt tulajdonosa volt. Édesanyja, az orosz származású Madeleine könyvelőként és beszerzési menedzserként dolgozott. Peter hároméves volt, amikor egyrosszindulatú daganat miatt eltávolították a jobb szemét. Kivehető üvegszemet kapott, mellyel időnként tréfákat is megengedett magának. Kamaszként egy baseball-mérkőzésen kiállította a játékvezető, mire Falk kivette az üvegszemét, hogy átnyújtsa neki ezzel a megjegyzéssel: „Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.”[1] Művészi pályája során olykor diszkriminációk érték a hiányzó szeme miatt. A Columbia Pictures igazgatója állítólag ezzel a felkiáltással utasította el: „Ennyi pénzért kétszemű színészt is kaphatok!” Rajongói viszont szexisnek találták különös tekintetét.
A fiatalember az ossiningifőiskolára járt, ahol osztályelnök volt. Diplomája megszerzését követően szakács lett az Egyesült Államok kereskedelmi flottájánál. Később a New School for Social Research intézményében politológiáttanult, 1951-ben végzett. A következő 3 évben a Hamilton College hallgatója lettClintonban. 1953-ban a Syracuse Universityn mester fokozatú diplomát szerzett közigazgatásból. Megpályázott egy állást a CIA-nál, de nem vették fel, ezért a hartfordiConnecticut State Budget Bureau-nál helyezkedett el mint management analyst.
A munka mellett Falk awestporti White Barn Theatre-nél színészi tanulmányokat folytatott, mert felkeltette érdeklődését ez a pálya, és elhatározta, hogy színész lesz.1956-ban otthagyta az állását, és Greenwich Village-be ment. Az off-Broadway-n debütált 1956. január 3-án Molière Don Juan című darabjában, melyet a Fourth Street Theatre tűzött műsorára. Még ugyanebben az évben a Broadway-n is színpadra lépett George Bernard Shaw Szent Johannacímű darabjában egy angol katona szerepében, Siobhán McKenna partnereként. Az 1960-as évek elején mind a filmvásznon, mind a tévéképernyőn felhívta magára a figyelmet. Kétszer jelölték a tévés produkciók számára létrehozott Emmy-díjra, melyet második alkalommal meg is kapott, illetve kétszer jelölték a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjra. Egy taxisofőr szerepét játszotta Stanley Kramer Bolond, bolond világ(1963) című alkotásában, melyben Spencer Tracy volt a főszereplő. A könnyed szórakozást képviselte a Robin és a 7 gengszter (1964) című zenés komédia is, melyben olyan világsztárok játszották a főszerepeket, mint Frank Sinatra, Bing Crosby, Sammy Davis Jr. és Dean Martin. Mint a címből is sejthető, a film Robin Hood történetének modernizált változata. Blake EdwardsVerseny a javából (1965) című vígjátékában Peter Falk Tony Curtis, Jack Lemmon és Natalie Wood oldalán játszott. Az 1966-ban indult The Trials of O'Brienvolt az első sorozatszerepe – egy ügyvédet alakított –, ám a széria csupán egy évadot ért meg. Annál sikeresebb lett viszont egy másik tévésorozat, a Columbo, amely meghozta számára a világhírnevet.
A Columbo 1968-ban kezdődöttA recept: gyilkosság című epizóddal. A folytatás csak 3 év múlva következett, mivel a színész habozott, hogy elvállalja-e a sorozatot. Az1971-ben sugárzott második részt – Váltságdíj egy halottért– a magyar közönség moziban láthatta először. Ezzel az epizóddal valóban elindult a Columbo-sorozat, amely nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon rendkívül népszerű lett. Columbo megformálásáért Peter Falkot tízszer jelölték Emmy-díjra (ötször nyert), és kilencszer Golden Globe-ra (egyszer nyert). Columbo rosszul öltözött, látszólag lassú észjárású nyomozó, aki azonban mindig mindegyik ügyét sikeresen megoldja. Módszere, hogy különösen odafigyel az apró, egymásnak ellentmondó részletekre, és azokból kiindulva leplezi le a tettest. A gyanúsítottak gyakorlatilag mindig elkövetik azt a súlyos hibát, hogy nem veszik elég komolyan Columbót, aki olykor felidegesíti őket azzal, hogy a távozás pillanatában az ajtóból fordul vissza, hogy még valamit kérdezzen, és feltárjon egy kulcsfontosságú ellentmondást. A sorozat harmadik részét(Ahogy a könyvben meg van írva) a pályakezdő Steven Spielberg rendezte, egy 1978-as epizódot (Az ínyenc gyilkos)pedig Jonathan Demme. A széria népszerűségét jelzi, hogy az évek folyamán nagy sztárok is szívesen vállaltak benne szerepet, voltak, akik többször is: Patrick McGoohan(Falk jó barátja) négyszer,Robert Culp és Jack Cassidyháromszor, George Hamiltonkétszer. A rekorder Falk felesége, Shera Danese, aki hat epizódban játszott. Alkalmi vendégsztár volt – a teljesség igénye nélkül – Leonard Nimoy,William Shatner, Robert Vaughn, Laurence Harvey,Nicol Williamson, Ruth Gordon,Julie Newmar, Janet Leigh, Ray Milland, Johnny Cash, Martin Landau, Donald Pleasence,Louis Jourdan, Vera Miles,Roddy McDowall, Faye Dunaway, Dick Van Dyke és egy másik barát, John Cassavetes.
A televíziós sikerekkel párhuzamosan Falk mozifilmekben is szerepelt, nem is sikertelenül. Ez nagy szó az Egyesült Államokban, ahol ritkaság, hogy valaki e szakma mindkét területén egyformán népszerű legyen. A színész mozifilmjei közül kiemelkednek a John Cassavetes rendezésében készült drámák, a Férjek (1970) és az Egy hatás alatt álló nő(1974). Előbbiben Ben Gazzara, Jenny Runacre és maga a rendező voltak a partnerei, utóbbiban Cassavetes felesége, a drámai szerepeiről ismert Gena Rowlands. Valaha a magyar mozik is nagy sikerrel vetítették a Neil Simondarabjából készültMeghívás egy gyilkos vacsorára (1976) című szellemes filmparódiát, melyben olyan sztárok szerepeltek, mintDavid Niven, Maggie Smith,Peter Sellers, Alec Guinness ésElsa Lanchaster, valamint az extravagáns író, Truman Capote. A főbb szereplők tulajdonképpen egy-egy híres detektívet parodizáltak. A magyar nézők közül sokan tévesen azt hitték, hogy Falk híres szerepét, Columbót parodizálja, holott a figurát valójában A máltai sólyom(1941) nyomozója, Sam Spade ihlette, akit a klasszikus filmbenHumphrey Bogart alakított. Falk szerepelt a Meghívás egy gyilkos vacsorára folytatásaként számon tartott Bohókás nyomozásban is (1978).
Az 1980-as évek termésébőlWim Wenders azóta klasszikussá nemesedett filmje, a Berlin felett az ég(1987) emelkedik ki, amelyben a színész lényegében önmagát alakította, egy filmsztárt. A rendező így nyilatkozott a megosztott Berlinben játszódó filmjéről: „Történetem hősei angyalok. Igen, munkanélküli őrangyalok, akik a háború befejezése óta Berlinben tevékenykednek, ahogy az Úristen így hátrahagyta őket. Azután egy szép napon az egyik angyal szerelmes lesz. Találkozik egy trapézművésznővel, aki cirkuszban lép fel, angyalszárnyacskákkal a ruháján. Ezt nagyon mulatságosnak találja, és nagyon tetszik neki ez a lány. De ahhoz, hogy beleszerethessen, halandóvá kell válnia, mint minden földi lénynek. Nehéz elhatározás előtt áll...” 1995-ben FalkWoody Allen partnereként komédiázott Neil Simon egyik legnépszerűbb darabja, aNapsugár fiúk televíziós feldolgozásában. 1998-ban a művész visszatért az off-Broadway-re, ahol Arthur Milleregyik darabjában (Mr. Peters' Connections)lépett színpadra, de sikere volt David MametGlengarry Glenn Ross című darabjában is, Shelley Levene szerepében. Megromlott egészségi állapota miatt aColumbo tervezett utolsó epizódját 2007-ben végül nem készítették el. Az NBCprogramigazgatója, Charles Engel szerint senkit nem érdekelne egy olyan krimi, melynek főszereplője már túl van a nyolcvanon, és a mai közönség egyébként is másfajta tempójú filmekhez szokott a tévében is.
.jpg)
