Ferdinand Lassalle (April 11, 1825 — August 31, 1864) was a German jurist and socialist political activist. Lasalle came from a prosperous Jewish family in Breslau, Prussia; his father was a silk-merchant and intended his son for a business career, sending him to the commercial school at Leipzig. Lassalle himself, however, had other plans and got himself transferred to university, first in Breslau and afterwards in Berlin. His favourite studies were philology and philosophy; he became a close follower of Hegel. Having completed his university studies in 1845, he began to write a work on Heraclitus from the Hegelian point of view; but it was soon interrupted and was not published until 1858.
It was in Berlin, towards the end of 1845, that he met Countess Sophie von Hatzfeldt. She had been separated from her husband for many years, and had problems with him on questions of property and the custody of their children. Lassalle attached himself to the countess's cause, made special study of law, and, after bringing the case before thirty-six tribunals, reduced the count to a compromise on terms favourable to his client.
The court case, which lasted ten years, gave rise to some scandal, especially that of the Cassettengeschichte (Casket Affair), which pursued Lassalle all the rest of his life. This arose out of an attempt by the countess's friends to get possession of a bond for a large life annuity settled by the count on his mistress, Baroness von Meyendorff, to the disadvantage of the countess and her children. Two of Lassalle's comrades succeeded in carrying off the casket, which contained jewels, from the baroness's room at a hotel in Cologne. They were prosecuted for theft, one of them being condemned to six months imprisonment. Lassalle, accused of moral complicity, was acquitted on appeal.
Lassalle took part in the revolutions of 1848-49; as a result he underwent a year's imprisonment in 1849 for resistance to the authorities of Düsseldorf and was banned from living in Berlin. Until 1859 Lassalle resided mostly in the Rhineland, dealing with the suit of the countess, and finishing the work on Heraclitus. In this time he was not much involved in political agitation, but remained interested in the labour movement.
It was in Berlin, towards the end of 1845, that he met Countess Sophie von Hatzfeldt. She had been separated from her husband for many years, and had problems with him on questions of property and the custody of their children. Lassalle attached himself to the countess's cause, made special study of law, and, after bringing the case before thirty-six tribunals, reduced the count to a compromise on terms favourable to his client.
The court case, which lasted ten years, gave rise to some scandal, especially that of the Cassettengeschichte (Casket Affair), which pursued Lassalle all the rest of his life. This arose out of an attempt by the countess's friends to get possession of a bond for a large life annuity settled by the count on his mistress, Baroness von Meyendorff, to the disadvantage of the countess and her children. Two of Lassalle's comrades succeeded in carrying off the casket, which contained jewels, from the baroness's room at a hotel in Cologne. They were prosecuted for theft, one of them being condemned to six months imprisonment. Lassalle, accused of moral complicity, was acquitted on appeal.
Lassalle took part in the revolutions of 1848-49; as a result he underwent a year's imprisonment in 1849 for resistance to the authorities of Düsseldorf and was banned from living in Berlin. Until 1859 Lassalle resided mostly in the Rhineland, dealing with the suit of the countess, and finishing the work on Heraclitus. In this time he was not much involved in political agitation, but remained interested in the labour movement.
In 1859 Lassalle returned to Berlin, entering the city disguised as a carter, and, through the influence of Alexander von Humboldt with the king, received permission to stay there. The same year he published a pamphlet on the war in Italy and how Prussia should act: he warned Prussia against going to the rescue of Austria in her war with France. He pointed out that if France drove Austria out of Italy it would be able to annex Savoy, but would not be strong enough to prevent Italian unification under King Victor Emmanuel. Prussia, he said, should form an alliance with France to drive out Austria and also to gain power in Germany. In 1861 Lassalle published System der erworbenen Rechte (System of Acquired Rights) on this subject.
In early 1862, the struggle had begun between Otto von Bismarck and the liberals in Prussia. Lassalle believed that the liberal politician Hermann Schulze-Delitzsch's co-operative schemes on the principle of self-help were utterly inadequate to improve the condition of the working classes. Lassalle himself had a fashionable, extravagant lifestyle, but now he threw himself into a new career as a political agitator, travelling around Germany, giving speeches and writing pamphlets, in an attempt to organise and rouse the working class.
Although Lassalle was a member of the Communist League, his politics were strongly opposed by Karl Marx and Friedrich Engels. Marx and Engels thought that Lassalle was not a true Communist as he directly influenced Bismarck's government (in secret albeit) on the issue of universal suffrage, among others. Élie Halévy would later write on this situation:
“Lassalle was the first man in Germany, the first in Europe, who succeeded in organising a party of socialist action. Nevertheless, if he had not unfortunately been born a Jew, Lassalle could also be hailed as a forerunner in the vast halls where National Socialism is acclaimed to-day...When in 1866 Bismarck founded the Confederation of Northern Germany on a basis of universal suffrage, he was acting on advice which came directly from Lassalle. And I am convinced that after 1878, when he began to practise "State Socialism" and "Christian Socialism" and "Monarchial Socialism," he had not forgotten what he had learnt from the socialist leader.”
As a result, when Lassalle founded the Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein (General German Workers' Association, ADAV) on May 23, 1863, Marx's supporters in Germany did not join it. Lassalle was the first president of the ADAV, which was the first German labour party, from 23 May 1863 to 31 August 1864. This party later became the Social Democratic Party of Germany (SPD).
The SDP was formed in 1875, when the ADAV merged with the SDAP (Social Democratic Workers' Party of Germany), to a great extent due to Lassalle's efforts. Lassalle wanted to participate in German politics. Wilhelm Liebknecht and August Bebel, who were Marxists and opposed reformist politics, also joined the party. From its founding, the Social Democratic Party was divided between those who advocated reform and those who advocated revolution.
Although Lassalle was a member of the Communist League, his politics were strongly opposed by Karl Marx and Friedrich Engels. Marx and Engels thought that Lassalle was not a true Communist as he directly influenced Bismarck's government (in secret albeit) on the issue of universal suffrage, among others. Élie Halévy would later write on this situation:
“Lassalle was the first man in Germany, the first in Europe, who succeeded in organising a party of socialist action. Nevertheless, if he had not unfortunately been born a Jew, Lassalle could also be hailed as a forerunner in the vast halls where National Socialism is acclaimed to-day...When in 1866 Bismarck founded the Confederation of Northern Germany on a basis of universal suffrage, he was acting on advice which came directly from Lassalle. And I am convinced that after 1878, when he began to practise "State Socialism" and "Christian Socialism" and "Monarchial Socialism," he had not forgotten what he had learnt from the socialist leader.”
As a result, when Lassalle founded the Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein (General German Workers' Association, ADAV) on May 23, 1863, Marx's supporters in Germany did not join it. Lassalle was the first president of the ADAV, which was the first German labour party, from 23 May 1863 to 31 August 1864. This party later became the Social Democratic Party of Germany (SPD).
The SDP was formed in 1875, when the ADAV merged with the SDAP (Social Democratic Workers' Party of Germany), to a great extent due to Lassalle's efforts. Lassalle wanted to participate in German politics. Wilhelm Liebknecht and August Bebel, who were Marxists and opposed reformist politics, also joined the party. From its founding, the Social Democratic Party was divided between those who advocated reform and those who advocated revolution.
In Berlin, Lassalle had met a young woman, Hélène von Dönniges, and in the summer of 1864 they decided to marry. She, however, was the daughter of a Bavarian diplomat then resident at Geneva, who would have nothing to do with Lassalle. Hélène was imprisoned in her own room, and soon, apparently under pressure, renounced Lassalle in favour of another admirer, Count von Racowitza. Lassalle sent a challenge both to the lady's father and to Racowitz, which was accepted by the latter. At the Carouge, a suburb of Geneva, a duel took place on the morning of August 28, 1864. Lassalle was mortally wounded, and he died on August 31. The final events of his life were described in George Meredith's novel The Tragic Comedians (1880). He is buried in Breslau (now Wrocław), in the old Jewish cemetery.
Ferdinand Lassalle (Breslau, 1825. április 11. – Genf, 1864. augusztus 31.) német jogász és szocialista politikus.A Lassalle által 1863-ban alapított Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein (ADAV, Általános Német Munkásegylet) pártot ősének tartja a világ egyik legrégibb pártja, Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD). Szintén Lassalle bábáskodott az ADAV és a Sozialdemokratische Arbeiterpartei (SDAP, Németország Szociáldemokrata Munkáspártja) egyesülésekor (ebből az egyesült pártból született idővel az SPD).
Az első jelentős és tartós baloldali politikai párt alapítója. Bár tagja volt a Kommunista Ligának, Karl Marx és Friedrich Engels – akiket a kommunisták alapítóatyáknak tekintenek – végig politikai vitában álltak Lassalle-lal, aki a választójog megszerzése útján képzelte el a munkásosztály hatalmának növelését. Extravagáns életet élt, egy párbajban vesztette életét.
Gazdag zsidó családban született. Apja selyemkereskedő volt, aki üzleti pályára szánta fiát, ezért kereskedelmi iskolába küldte Lipcsébe. A fiatal Lassalle-nak azonban más tervei voltak és egyetemre iratkozott, először Wrocławban, később Berlinben.
Kedvenc tárgyai a filológia és a filozófia voltak; Hegel követőjévé vált. 1845-ben befejezte tanulmányait és hegeli szempontok alapján belefogott egy írásba Herakleitoszról, ezt a munkát azonban félbehagyta és végül csak 1858-ban adta ki.
1845 végén Berlinben megismerkedett Sophie von Hatzfeldt grófnővel, aki évekkel korábban elvált a férjéről de még mindig jogi vitában állt vele a vagyonmegosztás és gyermekeik elhelyezése ügyében. Lassalle belevetette magát az ügybe, tanulmányozta a felmerülő jogi kérdéseket és miután egy 36-tagú bíróság elé vitte az ügyet, arra kényszerítette a grófot, hogy volt felesége számára kedvező megegyezést kössön.
A tíy évig tartó ügy nem volt mentes a botrányoktól. Különösen a "ládikaügy" néven elhíresült eset maradt emlékezetes, amit Lassalle-nak egész életén keresztül időnként a fejére olvastak. A gróf volt felesége és gyermekei kárára egész életre szóló életjáradékra kötelezte magát kedvese, von Meyendorff bárónő javára. Lassalle két barátja megpróbálta megszerezni a kötelezvényt és a bárónő kölni hotelszobájából el is tulajdonítottak egy ládikát, amely ékszereket tartalmazott. Azonban lopás miatt letartóztatták őket és egyiküket hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Lassalle-t, akit erkölcsi bűnpártolással vádoltak, fellebbezésére felmentették.
Végül mégsem kerülte el a börtönt. Miután részt vett az 1848-as németországi forradalmakban, 1849-ben egy év börtönt kapott, amiért ellenállt a düsseldorfi hatóságoknak, Berlinből pedig kitiltották. Ezután 1859ig jórészt a Rajnavidéken élt, a grófnő ügyével foglalkozott és befejezte a Herakleitoszról szóló munkát. Ebben az időszakban nem merült bele a politikai agitációba, de a munkásmozgalom ügyei továbbra is érdekelték.
Kedvenc tárgyai a filológia és a filozófia voltak; Hegel követőjévé vált. 1845-ben befejezte tanulmányait és hegeli szempontok alapján belefogott egy írásba Herakleitoszról, ezt a munkát azonban félbehagyta és végül csak 1858-ban adta ki.
1845 végén Berlinben megismerkedett Sophie von Hatzfeldt grófnővel, aki évekkel korábban elvált a férjéről de még mindig jogi vitában állt vele a vagyonmegosztás és gyermekeik elhelyezése ügyében. Lassalle belevetette magát az ügybe, tanulmányozta a felmerülő jogi kérdéseket és miután egy 36-tagú bíróság elé vitte az ügyet, arra kényszerítette a grófot, hogy volt felesége számára kedvező megegyezést kössön.
A tíy évig tartó ügy nem volt mentes a botrányoktól. Különösen a "ládikaügy" néven elhíresült eset maradt emlékezetes, amit Lassalle-nak egész életén keresztül időnként a fejére olvastak. A gróf volt felesége és gyermekei kárára egész életre szóló életjáradékra kötelezte magát kedvese, von Meyendorff bárónő javára. Lassalle két barátja megpróbálta megszerezni a kötelezvényt és a bárónő kölni hotelszobájából el is tulajdonítottak egy ládikát, amely ékszereket tartalmazott. Azonban lopás miatt letartóztatták őket és egyiküket hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Lassalle-t, akit erkölcsi bűnpártolással vádoltak, fellebbezésére felmentették.
Végül mégsem kerülte el a börtönt. Miután részt vett az 1848-as németországi forradalmakban, 1849-ben egy év börtönt kapott, amiért ellenállt a düsseldorfi hatóságoknak, Berlinből pedig kitiltották. Ezután 1859ig jórészt a Rajnavidéken élt, a grófnő ügyével foglalkozott és befejezte a Herakleitoszról szóló munkát. Ebben az időszakban nem merült bele a politikai agitációba, de a munkásmozgalom ügyei továbbra is érdekelték.
1859-ben Lassalle szekérhajtónak álcázva magát visszatért Berlinbe. Kihasználva a királyhoz közel álló tudós, Alexander von Humboldt pártfogását, engedélyt kapott, hogy a városban maradhasson.
Ugyanebben az évben pamfletet közölt az Itáliában folyó háborúról és arról, Poroszországnak hogyan kellene politizálnia az ügyben. Arra jutott, hogy Poroszországnak nem szabad Ausztria pártjára állnia a Franciország ellen folytatott háborúban. Azzal érvelt, hogy ha Franciaország kiűzi az osztrákokat Itáliából, megszerezheti Savoyát, de nem lesz elég erős ahhoz, hogy megakadályozza Olaszország egyesülését. Poroszországnak a franciákkal kellene szövetkeznie az osztrákok ellen és ugyanakkor megerősítenie helyzetét Németországon belül, írta Lassalle. Erről a témáról 1861-ben System der erworbenen Rechte (A szerzett jogok rendszere) címmel közölt újabb írást.
Ugyanebben az évben pamfletet közölt az Itáliában folyó háborúról és arról, Poroszországnak hogyan kellene politizálnia az ügyben. Arra jutott, hogy Poroszországnak nem szabad Ausztria pártjára állnia a Franciország ellen folytatott háborúban. Azzal érvelt, hogy ha Franciaország kiűzi az osztrákokat Itáliából, megszerezheti Savoyát, de nem lesz elég erős ahhoz, hogy megakadályozza Olaszország egyesülését. Poroszországnak a franciákkal kellene szövetkeznie az osztrákok ellen és ugyanakkor megerősítenie helyzetét Németországon belül, írta Lassalle. Erről a témáról 1861-ben System der erworbenen Rechte (A szerzett jogok rendszere) címmel közölt újabb írást.
1862 elején megkezdődött a harc Otto von Bismarck és a poroszországi liberálisok közt. Lassalle úgy vélekedett, hogy a liberális politikus Hermann Schulze-Delitzsch elképzelései az öngondoskodás elvén alapuló szövetkezetekről nem alkalmas a munkásosztály körülményeinek javítására. Ő maga extravagáns, divatkövető életmódot folytatott, de most belevetette magát a politikai agitátorok életébe, körbeutazta Németországot, beszédeket tartott és pamfleteket írt, azzal a céllal, hogy felrázza és megszervezze a munkásosztályt.
Bár Lassalle tagja volt a Kommunista Ligának, politikáját élesen ellenezte Karl Marx és Friedrich Engels, akik nem tartották igazi kommunistának, mert Lassalle, bár titokban, de befolyásolta Bismarck kormányát, többek közt olyan kérdésekben, mint az általános választójog. Élie Halévy jóval később a következőket írta erről a helyzetről:
„Lassale volt az első ember Németországban és az első Európában, akinek sikerült a szocialista cselekvéshez pártot szerveznie. Ha azonban nem születik sajnos zsidónak, elődként éltetnék a hatalmas csarnokokban is amelyekben a nemzetiszocializmust hirdetik manapság. Amikor 1866ban Bismarck az általános választójogra alapozva megalapította az Északnémet Konföderációt, olyan tanácsra cselekedett, amit közvetlenül Lassalle-tól kapott. Biztos vagyok benne, hogy 1878 után, amikor az "államszocializmust", a "keresztényszocializmust" és a "monarchikus szocializmust" kezdte el gyakorolni, még nem felejtette el, mit tanult a szocialista vezetőtől.”
E furcsa helyzetnek betudhatóan, amikor Lassalle 1863. május 23-án megalapította az Általános Német Munkásegyletet (ADAV), Marx németországi követői nem csatlakoztak hozzá. Lassalle lett az ADAV, az első német munkáspárt első elnöke, az alapítástól 1864. augusztus 31-ig. Ebből a pártból lett később Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD).
Az SPD-t 1875-ben alapították, amikor az ADAV egyesült Németország Szociáldemokrata Munkáspártjával (SDAP), nem kis mértékben Lassalle erőfeszítéseinek köszönhetően. Az egyesült párthoz a marxista (és a reformok politikáját túl puhának tartó) Wilhelm Liebknecht és August Bebel is csatlakozott. Az SDP létrejöttétől fogva megosztott volt a reformpártiak és a forradalom sürgetői közt.
Bár Lassalle tagja volt a Kommunista Ligának, politikáját élesen ellenezte Karl Marx és Friedrich Engels, akik nem tartották igazi kommunistának, mert Lassalle, bár titokban, de befolyásolta Bismarck kormányát, többek közt olyan kérdésekben, mint az általános választójog. Élie Halévy jóval később a következőket írta erről a helyzetről:
„Lassale volt az első ember Németországban és az első Európában, akinek sikerült a szocialista cselekvéshez pártot szerveznie. Ha azonban nem születik sajnos zsidónak, elődként éltetnék a hatalmas csarnokokban is amelyekben a nemzetiszocializmust hirdetik manapság. Amikor 1866ban Bismarck az általános választójogra alapozva megalapította az Északnémet Konföderációt, olyan tanácsra cselekedett, amit közvetlenül Lassalle-tól kapott. Biztos vagyok benne, hogy 1878 után, amikor az "államszocializmust", a "keresztényszocializmust" és a "monarchikus szocializmust" kezdte el gyakorolni, még nem felejtette el, mit tanult a szocialista vezetőtől.”
E furcsa helyzetnek betudhatóan, amikor Lassalle 1863. május 23-án megalapította az Általános Német Munkásegyletet (ADAV), Marx németországi követői nem csatlakoztak hozzá. Lassalle lett az ADAV, az első német munkáspárt első elnöke, az alapítástól 1864. augusztus 31-ig. Ebből a pártból lett később Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD).
Az SPD-t 1875-ben alapították, amikor az ADAV egyesült Németország Szociáldemokrata Munkáspártjával (SDAP), nem kis mértékben Lassalle erőfeszítéseinek köszönhetően. Az egyesült párthoz a marxista (és a reformok politikáját túl puhának tartó) Wilhelm Liebknecht és August Bebel is csatlakozott. Az SDP létrejöttétől fogva megosztott volt a reformpártiak és a forradalom sürgetői közt.
Lassalle Berlinben megismerkedett egy fiatal hölggyel, Hélène von Dönnigesszel és 1864 nyarán úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Hélène azonban egy akkor Genfben dolgozó bajor diplomata lánya volt és az apja nem akarta, hogy bármi köze is legyen Lassalle-hoz. A lány szobafogságba került és valószínűleg kényszer hatására Lassalle helyett von Racowitz grófnak adta a kezét.
Lassalle a lány apját és von Racowitzot is párbajra hívta és közülük a gróf el is fogadta a kihívást. A párbajra 1864. augusztus 28-án került sor Genf Carouge nevű külvárosánál. Lassalle halálos sebet kapott és augusztus 31-én meghalt.
Élete utolsó részét George Meredith The Tragic Comedians (Tragikus komikusok) című regényében örökítette meg (1880). Lassalle-t Wroclawban temették el a régi zsidó temetőben.
Lassalle a lány apját és von Racowitzot is párbajra hívta és közülük a gróf el is fogadta a kihívást. A párbajra 1864. augusztus 28-án került sor Genf Carouge nevű külvárosánál. Lassalle halálos sebet kapott és augusztus 31-én meghalt.
Élete utolsó részét George Meredith The Tragic Comedians (Tragikus komikusok) című regényében örökítette meg (1880). Lassalle-t Wroclawban temették el a régi zsidó temetőben.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése