Bródy Sándor

Bródy Sándor, or Sándor Bródy (1863, Eger - 1924) was a Hungarian author and journalist.
After attending the schools of that city he devoted himself entirely to literature. From 1888 to 1890 he was editor of the "Erdélyi Híradó", published at present Cluj-Napoca (German:Klausenburg, Hungarian: Kolozsvár ), and was also connected with the "Erdélyi Képes Ujság" and the political daily "Magyarság". Since 1890 he was a member of the "Magyar Hírlap", and since 1882 a prolific contributor of articles, feuilletons, stories, and novels to the leading literary publications of Hungary. In his works he depicts the dark side of life, and is a disciple of the modern French realistic school.

Bródy justly enjoys a wide popularity. All his works have been translated into German, and many of his shorter productions have also appeared in French, English, Danish, Croatian, Romanian, and Serbian newspapers and other periodicals. His contributions to the "Magyar Hirlap" are mostly of a political or critical nature. In 1901 he essayed the drama in his preparation of a play founded upon his novel "Hóféhérke"; this has been frequently performed with marked success at the National Theater at Budapest.

Bródy Sándor (Eger, 1863.július 23. – Budapest, 1924.augusztus 12.): nagyhatású magyar író, drámaíró és publicista volt. Hatással volt többek között Ady Endrére, Móricz Zsigmondra, Krúdy Gyulára, Szomory Dezsőre és Molnár Ferencre is.

Apja egy egri, zsidó származású szabó volt. Fiatal gyermek volt amikor apja tönkrement és hamarosan meghalt. Külsejét tőle örökölte. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. Műveltsége hiányosságait rendkívüli tehetségével sikerült pótolnia. Bár ebben az időben a magyar polgárság és az értelmiség zöme szinte kétnyelvű, ő csak magyarul beszélt. 18 éves korában írnokoskodni kezdett egy gyulai ügyvédnél. Első cikkeit is itt, a helyi lapban sikerült megjelentetnie. Nagy hatással volt rá Jókai áradó meseszövése és Zola naturalizmusa. 1884-as Pestre költözése után sikerült megjelentetnie Nyomor című novelláskötetét és Faust orvos című regényét, melyek feltűnést keltettek. Sokan a magyar Zolát látták benne.
1888 és 1889 között újságíróként dolgozott a Magyar Hírlapnál. Kolozsvárra utazott és az Erdélyi Képes Újságot szerkesztette, később a Kolozsvári Életet (1889), majd pedig a Magyarországot. Szenvedélyes természetű ember volt. A jóképű Bródy még Kolozsvárra érkezése után elcsábította Hunyady Margitot, korának ismert színésznőjét. A kapcsolatból nemsokára megszületett törvénytelen gyermeke Hunyady Sándor, aki kedvence volt. Hunyady Sándor is az irodalmi pályán indult el a későbbiekben. Ebben az időben már házas volt. Családját Budapesten hagyta. Feleségét és gyermekeit anyagilag támogatta.
1890-ben visszatért Budapestre, ahol ismét a Magyar Hírlapnak dolgozott. 1890-től 1891-ig Fehér Könyv címen irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, melyet teljesen egymaga írt. Herczeg Ferenc Új idők című hetilapjában rendszeresen publikált a kortárs művészeti élettel kapcsolatos cikkeket, műkritikákat. Harcias, szellemes volt és tele ötletekkel. Ő volt a korabeli társaságok lelke, egyben az irodalmi divatot is ő diktálta.
Az 1903-1905 közötti időszakban Ambrus Zoltán és Gárdonyi Géza közreműködésével szerkesztette a Jövendő című hetilapot, amelyet a Nyugat előfutárának is tekinthetünk. Ebben a korabeli társadalom visszásságait bírálta. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkosságot kísérelt meg. Miután felgyógyult ismét újságíróskodott ( Pesti Hírlap, A Nap, Az Újság, később Az Est). Bár rokonszenvet érzett a Tanácsköztársaság iránt, abban szerepet nem vállalt. Ennek ellenére az ellenforradalom alatt bécsi emigrációba kényszerült.
1923-ban tért vissza Magyarországra. Hirtelen magára maradt és anyagi problémái támadtak. Még megírta utolsó nagy művét, egy novellaciklust Rembrandtról, az elmagányosodott, megöregedett művészről. Ezt követően kórházba került és elhunyt.
Egerben könyvtárat neveztek el róla 1952-ben (Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár).